kétszáznegyvennyolcadik
2008.12.07. 10:13
szentendrén vagyok, tegnap jöttem, ebédre, aztán mézeskalácsot sütöttünk anyával. isteni lett, pedig a karácsonyi nyulak odaégtek. anya röhögött a karácsonyi nyulakon, szerintem viccesek. de csak egy élte túl a negyed órát száznyolcvan fokon. vagy kétszázharmincon, nem értek hozzá, itt csak hatos erősség van. és mézeskalács illat.
aztán koncertre mentünk a zöcsémmel és verácskával, és jó volt. az elfogyasztott alkohol mennyiségének növekedésével oldódnak a gátlások, és indulnak be egyre jobban a lábak. láttunk egy lányt, aki úgy táncolt, ahogy garg szokott (bocs, garg :), néha jobban szórakoztunk rajta, mint a koncerten.
aztán szülinapra bepillantás, és egy levezető tea egy kedves (nevű) kávézóban. dolgoztam itt. a szemben lévő lakás előtt pedig azt mondom, már laktam itt. házibuli van. nem a kávézóban, a lakásban. de már nem én tartom, mert már nem lakom itt. most éppen nem lakom szentendrén se, de azért mindig hazajövök, ha jövök, és ide tartozom. és ez jó.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek