tegnap éjjel meghalt az unokatestvérem. amikor fiatalok voltunk sokat voltunk együtt. aztán jött a felnőtt élet, és másfele vitt az utunk, de azért mindig tudtunk egymásról, néha beszéltünk is, és karácsonykor mindig találkoztunk. amikor kölcsönkértem a biciklitartót, akkor is…

olyan nehéz ez az élet nevű játék... olyan rohadtul nehéz, hogy néha nincs is kedvem játszani...

túl vagyok két pszichonénis órán, már a második sírósra sikerült, nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar eljutunk idáig. :) nagyon kemény volt eddig mindkét alkalom, de tudom, hogy nagyon sokat fog segíteni. viszont már ennyi idő után is kiderült, hogy egy két lábon járó…

holnap lesz az első "órám" a pszichonénivel, én nagyon lelkes, bizakodó és kíváncsi vagyok, állítólag ez első lépésnek már nagyon jó. másodiknak meg tűnjön el az ekcémám, mert megint tele vagyok vele, és az aloe verától csak csillapodik, de nem múlik el, most anya elcipelt…