Heltai Jenő: A jó testvérek

Uci, nyuci, anyucinak
Van két kicsi lánya:
Egyik lánya Ilike,
Másik lánya Lilike…
Csípje meg a kánya!

Este, hogy az ebédlőben
Hatot üt az óra,
Betekint a két kis lányhoz
Uci, nyuci, pici, puci,
Anyuci egy szóra.
Csak rájuk néz, s mind a kettő
Tudja, mit jelent ez,
Mert Ilike és Lilike
Jó és engedelmes.

Ott, ahol a gyerekszoba
Legsűrűbb homálya,
Hat órakor mind a kettőt
Két kis csipi-csupi csupor,
Két kicsi trón várja.
Két kicsi trón porcellánbul,
Egymás közelében,
S kéz a kézben, Ili, Lili
Elfoglalja szépen.

Addig ül ott igyekezve,
Hévvel mind a kettő,
Míg nem marad Ili, Lili
Törekvése meddő:
Míg a nemes ambíciót
Siker koronázza,
S a szorgalom gyümölcsével
Ékes a két váza.

Hanem addig Ili, Lili
Megmoccanni sem mer,
Ellenőrzi az eredményt
Anyjuk vizsga szemmel.
Bábujukat csakis akkor
Adja vissza nékik,
Amikor az éma, léma,
Pribli-prubli nagy probléma
Meg van oldva végig.

Hát egy este – szomorú est! –
Úgy hat óra tájba
Ül Ilike, ül Lilike,
Ül, de mindhiába.
Nézik egymást szomorúan,
S nem tehetnek róla:
Egyiknek sincs semmi, semmi
Ici-pici, inspirici,
Inspirációja.

Bárhogy lángolt bennük a szent
Kötelességérzet,
Hajh, az estén ellenük volt
A kegyetlen Végzet.
Eltelik egy jó félóra,
Eltelik egy másik,
S a két kislány vállalata
Sehogyse virágzik!

Egyszer csak az Ili arcát
Boldogság önti el:
„Éka, béka, heüréka!”
Mondogatja kéjjel.
Ám Lilike tovább is csak
Szomorúan, némán,
Hasztalanul töri szöszke
Ejecskéjét, fejecskéjét
A nehéz problémán.

„Jó tenéked!” – szól sóhajtva,
És a hangja reszket –
„Azt, amit én el se kezdtem,
Te már befejezted.
Te mehetsz már, oh te boldog,
Két perc múlva játszol,
Engem sorsom mindörökre
E sziklához láncol…”

Ekkor Ili kis szívében
Nagy szánalom ébred:
„Ne félj, Lili, míg engem látsz,
Szerető testvéred!
Míg nekem van, neked is lesz!”
S könnyel a szemében
Az eredményt Lilikével
Megfelezi szépen.

A testvéri szeretetnek
E példája vonzó.
Azért tehát, hogyha egyik
Testvértekről van szó,
Akármikor, akármiben
Szüksége van rátok:
Egymást, kedves olvasóim,
Csirbe, csorba, csurba, csarba,
Cserbe ne hagyjátok!