négyszázharmadik
2009.09.21. 09:27
remélem gabó azért tudott aludni végül, sosem bocsájtanám meg magamnak, ha miattam lennének álmatlan éjszakái. :)
amúgy semmi izgalmas nem történt, pocsékul szerepeltem, és semmire se tudom fogni, egyszerűen sokkal sokkal többet kell gyakorolni. a verseny egyszerre volt nemzetközi világkupa és magyar nemzeti bajnokság, a nemzetközin valami harmincnyolcadik lettem asszem a nemtudommennyiből, talán ötvenen voltunk. a magyarban fogalmam sincs. a nőit nem is érdemes nézni, mert a nemzetköziben voltunk négyen, a magyarban meg hárman... megmondjam ebből hanyadik lettem? negyedik meg harmadik, de a harmadikért kaptam kupát meg oklevelet, édes istenem mégis minek?! ha nem csinálok semmitse, csak egész hétvégén a hasamat süttetem, akkor is harmadik leszek... katasztrófa...
ja és leégett az arcom, szeptemberben, vicces. és az eredményeket leszámítva szupi volt, jó volt a társaság, csak a külföldiek nehezen vegyültek. meg hát meg sem ismertek, volt aki csak bámult, bámult, aztán odajött, hogy kicsit félrebillentett fejjel megkérdezze: "nórá? ár jú nórá? ver iz jor her??" hát ezek a kis lükék nem ismertek meg rövid hajjal. és motorossárkánnyal jöttünk haza, illetve én "csak" egertől, de nem baj, mert egyszerűen gyönyörű volt a kékes, és a fények is, és pont naplementére értünk dunakeszire, és előtte még egy ballont is láttunk, és fantasztikus volt. csak fotógépet felejtettem el vinni, úgyhogy képek azok nem lesznek, csak ha valaki küld majd nekem.
amúgy tudjátok mi az igazán jó egy ilyen versenyben? nem is az, hogy az ember versenyez, mert az is jó, és lehet közben izgulni, és örülni ha jól megy ,meg szomorkodni ha nem megy jól, bár az annyira nem jó. most is volt az egyik kör után egy mini pityergés, de hamar rájöttem, hogy ennyit nem ér az egész, hogy szarul érezzem magam miatta. szóval a verseny legjobb része az, amikor az egész mezőny együtt csinál valamit, akármit, mondjuk este együtt sörözik. meg a "hivatalos" események. én nagyon bírom a megnyitókat, meg az eligazításokat, nekem az az igazi versenyhangulat, nem maga a verseny. és az eredményhirdetés, az a legjobb, főleg ha te is felállhatsz a dobogóra, persze csak a képzeletbelire, mert igazi dobogó sosincs, de nem baj. én ezeket imádom egy versenyben.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
]Gabó[ · http://nekemnincs.blog.hu 2009.09.21. 10:02:38
Örülök, hogy szupi-szupi volt. :)
Én is úgy mennék már egy helyi hobbiamatőr teniszversenyre, de nem szervezi meg a teniszpályatulaj.
Ja meg, nem azt kellett volna kérdeniük külföldiül, hogy "hebrön? ár jú hebrön? ver iz jor her??"
(Ha már moderáltál a múltban ilyenért a blogon.)
kerikak 2009.09.21. 10:13:54
]Gabó[ · http://nekemnincs.blog.hu 2009.09.21. 10:31:21
Na most hogy van? Az előbb még moderálva láttam a posztban a nevet, most meg nem.
Bevállalod? :)
Ja, és nem kötözködök, csak megjegyeztem. Értve? Na azé'! :)
_hebron_ · http://hebron.blog.hu 2009.09.21. 10:33:17
@kerikak: igen, végülis a részvétel a legjobb meg a versenyhangulat, de azért válogatott kerettagként illene jó eredményt hoznom...
Utolsó kommentek