szentendre, bercsényi utca


jelentem, hogy szombaton a szakítósbuli miatt nem tudtam másnap menni repülni, de megbocsájtok, mert amúgy is szar volt az idő. :)

vasárnap szentendre volt a program, anyám kirendelt játszóteret gereblyézni. nem, nincs se kertünk, se saját különbejáratú játszóterünk (bár ezt az izét már jóindulattal se nevezném annak...).  szóval kicsi lakótelep, közös zöldterülettel, nem tartja rendben senki, így a lakók veszik kézbe a gondozását, ami az egyik szomszédot és minket jelent. hős voltam és gereblyéztem, bár közben vagy tízszer összevesztünk, általában azon, hogy ne tömje meg a zsákokat annyira, mert szét fognak szakadni. nem fognak. de szét fognak. de nem fognak. öcsém vitte el őket a kukáig, persze, hogy szétszakadtak. erre az volt a reakció, hogy majd viszi ő, akkor nem szakadnak szét. itt feladtam...

inkább felcsattogtam a városba kávézni egyet a jó öreg gombában. sajnos amint picit is jó idő lesz megjelennek a hiéna turisták, akiktől nem lehet mozdulni se és hangosak és bunkók. ráadásul mindegyik bringával volt, csak hogy engem bosszantson. és valaki magyarázza meg nekem, hogy miért kell a motorosoknak a korzón túráztatni a járgányt órákon keresztül??? imádom őket, de iszonyú idegesítő, hogy ülnél a dunaparton, innád a jó kis kávédat, esetleg beszélgetnél, de nem lehet, mert csak azt hallod, hogy brümmbrümmbrümm... brüüümmmbrümmbrüüüümmmm... brüüümmbrümm... brümmbrüüüümmbrüm...

egyébként este otthon eltörtem egy poharat, azzal elvágtam a kezemet, összevéreztem a fél lakást, majd nekiálltam főzni, és elvágtam egy másik ujjamat is... nókomment...