gondolom ma valami májuselsejei fradimeccs volt/van. örülök neki. meg annak is, hogy a bicikliút hazafelé a fradipálya mellett megy el. amikor rohamrendőrök csináltak nekem helyet, hogy tovább tudjak haladni, már gyanút kellett volna fognom és gyorsan más irányba kanyarodnom. de nem tettem, így kikerültem tíz méteren belül négy fradidrukkert (zöld-fehér sál lógott a nyakuban, a félreértések elkerülése végett), akik éppen a bicikliutat hugyozták telibe nagy boldogan. majd kikerültem még hármat, akik úgy döntöttek nekik több joguk van használni az utat gyalogosan, mint nekem bringával. majd végigrollereztem a járdán, ahol nem lehetett elférni a parkoló autóktól. az utolsó autóban ülő srác annyira megörült nekem, hogy mikor meglátott elvigyorodott, majd mikor melléértem rámnyitotta a kocsiajtót.

most már nem vagyok annyira ideges, nem kezdek el káromkodni. de azért képzeljétek ide a végére.