száznegyvenkettedik
2008.07.13. 21:45
na mostanában kezdek magamhoz térni, eddig csak zombiként mászkáltam a lakásban. viszont már rend van, tisztaság, és a ruhák is mosódnak ezerrel.
azt se tudom őszintén szólva, hogy hol kezdjem... természetesen az indulás végül nem sikerült zökkenőmentesre, de odaértem a találkozóhelyre időben. csak a lakáskulcsot felejtettem el itthon hagyni, ami svájcban eszembe is jutott... így aztán elkezdődött egy kétnapos szervezkedés, hogy akkor hogyan is fog bejutni dettike a lakásba macskát pesztrálni. végül szerzett egy lakatost, aki kicserélte a zárat, más megoldás nem lévén. igen, hoztam a formámat most is... :S
valamikor szombat este érkeztünk meg, gyors sátorállítás és vacsi után másnap reggel esőben ébredtünk, így aztán a napi program városnézés volt. háromszor voltam már az annecy-i tónál, de nem tudom megunni se a várost, se a környéket. egyszerűen fantasztikus a város a mézeskalács házaival, a tó, a hatalmas hegyek... és lehet szidni a francia embereket, de velem mindig nagyon kedvesek és imádom az életritmusukat, a kajáikat, a borokról nem is beszélve.
hétfőtől csütörtökig gyönyörű időnk volt, verőfényes napsütés, és imádom, hogy hiába van 35 fok napközben, a völgyszél miatt ezt nem lehet érezni és nem izzad le öt perc alatt az ember lánya. apával gyakorolgattuk a célraszállást, részemről inkább kevesebb, mint több sikerrel. :) nem repültem halálra magam, de így is összejött pár óra összesen. nem vagyok csalódott, mert amúgy sem azzal mentem ki, hogy én most majd mindenkit lerepülök az égről, másfél év majdnem-kihagyás után ez elég vicces cél lett volna... szépen vissza kell szoknom a levegőbe, és kezdésnek ez a hét tökéletes volt.
pénteken ismét esett, úgyhogy megint várost néztünk és vásároltunk, majd szombat reggel nekiálltunk esőben összepakolni. azt hiszem jól tettem, hogy a saját sátramat vittem ki, néha volt olyan szél esténként, hogy kicsit még így is átrendezte a sátrat. viszont csak az utolsó nap ázott át picit, akkor is csak azért, mert az eső ráfújta a külső részt a belsőre. viszont a hálózsákom nem szuperált túl jól, két pokróccal is fáztam a hét éjszakából ötször. és a matrac is leeresztett minden reggelre.
láttam kacsát a strandon, aki végigjárta a strandolókat, hátha lepottyan neki valami finomság, frissen kikelt kismadarat az anyukájával, kettőt is, olvastam sokat, emlékeztem és elbúcsúztam. voltak pillanatok, amikor nem volt könnyű ott lenni, de rájöttem, hogy nem azért kellett visszamennem, hogy továbblépjek, hanem azért, hogy rájöjjek, már továbbléptem.
mindent összevetve nagyon örülök, hogy végül kimentem, nagyon jól éreztem magam, és most egy darabig biztos azon fogok gondolkodni, hogyan lehetne megoldani, hogy ott éljek.
ápdét: ja, azt elfelejtettem, hogy természetesen az első napsütéses napon leégett az orrom, majd szép sorba mindenem, a lábujjamig bezárólag. az utolsó nap pedig megcsípett egy hülye bögöly, és még mindig viszket és fáj. viszont kaptam olyan isteni névnapi fagyit, hogy csak na, ettem isteni palacsintákat, rekordot döntöttünk és tizenöten préselődtünk be egy kisbuszba ernyőkkel együtt, és még egy kis dolgom lesz a mikulással, ha találkozom vele... :)))
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
MajorAnna 2008.07.14. 10:25:39
Utolsó kommentek