és akkor magáról a hétvégéről egy kis beszámoló.

szombat hajnalban keltünk, négyre jött értünk dórival az öcsém, akivel kirobogtunk a dunakeszi reptérre. onnan indult ugyanis apa hajúszoboszlóra az utasával motorossárkánnyal és egy ismerős a lányával motoros siklóernyővel. megvártuk a startjukat, dóri szörnyülködött egy sort, majd kis kitérők után nekiindultunk mi is két kocsival. persze öcsém hozta a formáját, és eljátszotta ugyanazt, amit én balcsira menet, tankolt egy benzinkútnál, majd a következőnél már matricát is sikerült venni. :)

hatvannál ért minket a telefon, hogy a siklóernyő leszállt valahol, mert elszállt egy gyertyája (később kiderült, hogy csak kilazult), hatvan és jászberény között vannak, vinni kéne nekik gyertyát. egyik autó el balra, másik el jobbra, mert nekem le kellett érnem a versenyre.

szépen utazunk le verőfényes napsütésben, még örültünk is, hogy milyen szép időnk lesz, amikor az autópálya végén egyszercsak földig érő köd vesz minket körül... egyébként fantasztikusan nézett ki, de egyáltalán nem értettük, hogy ez így most hogy...? ráadásul én kicsit aggódtam is, mert a két repülőnknek akkor valahogy át kell repülnie ezen, ami nem annyira vicces... de megérkeztünk mi is, a sárkány is, a siklóernyő is, mindenki egyben és épségben. mire neveztem és összedobtuk a sátrat, már kezdett tisztulni az ég.

amíg mi a reptér egyik végéből rohangásztunk a másikba, hogy csőröljünk és célraszálljunk három kört, addig dóri és az öcsém pihentek, olvastak, fotóztak (pontosabban utóbbit inkább dóri, mint a csapatunk hivatalos fotósa :) illetve csak két kört, mert a harmadikat az egyre erősődő szél miatt lefújták, és vasárnap délelőttre tették át. úgyhogy gyorsan ittunk is egy jó hideg sört, nehogy baj legyen, vacsiztunk bográcsgulyást, én elkövettem azt a hibát, hogy a csípősből kértem... hát én eddig azt hittem magamról, hogy bírom a csípőset és szeretem is, de fél tányér után azt hittem meghalok és még a nyelvem is leégett... viszont nagyon finom volt! :)

két kis helyi apolló gép rögtönzött légibemutatót tartott nekünk, amit mi a nem üzemelő kis irányítótoronyból néztünk végig és nagyon tetszett! aztán alkonyatban elkezdtek repkedni mindenféle dolgok. motorossárkány, motoros siklóernyő, apolló, hőlégballon, amerre néztünk, minenhol volt valami furcsa szerkezet a levegőben és folyamatosan berregtek, fantasztikus volt így megnézni a naplementét.

aztán apa úgy döntött, hogy nem indul el vissza sárkánnyal hajnalban, repüljük meg az utolsó körünket, és majd eredményhirdetés után indulunk. így is történt, az első leszállása kunmadarason volt, ahol megküzdöttünk a katonai reptér portásbácsiával, hogy egyáltalán beengedjen minket, mint "szerzvízkocsit". ott aztán vártunk egy kicsit, mert nagyon durva volt a szél és gyanús felhők emelkedtek pont menetirányban, úgyhogy aludtunk kicsit,a  sárkány árnyékában, majd apáék továbbmentek maklár felé.

leszálltak makláron, de közben folyamatosan kapta az infókat a meteóról, és mikor eljutott hozzánk a hír, hogy pesten már dörög-villámlik, gyorsan átrepült egerbe, és otthagytuk a sárkányt a hangárban.

innentől már csak a viharon átmenni volt izgalmas, de azt már mindannyian autóban ülve, biztonságban tettük meg, és végül is mindenki hazaért épségben, dórit is hazaszállítottuk, a macskák is kibírtak nélkülem újabb két napot, úgyhogy én most önkényesen sikeresnek nyilvánítom a hétvégét (a verseny eredményétől függetlenül). :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.