kétszázhuszonharmadik
2008.10.11. 17:12
miért keressük folyton a válaszokat? olyankor is, amikor nincs jelentőségük már a kérdéseknek sem? talán azért, hogy ne érezzük elvesztegetett időnek? hogy talán kiderül, hogy nem lettünk átverve és nem volt minden hazugság? hogy valami értelme is volt? olyan vagyok, mint egy négyéves, folyton az vonatozik a fejemben, hogy miért? de számít már utólag bármit is, hogy miért?
mindig levonom a tanulságokat (igen, például olyan hülyeségeket, mint a százkilencvenharmadikban :), és mindig rájövök, hogy egyáltalán nem számít, hogy mi miért volt, és nem számít semelyik kérdésemre se a válasz. de az adott pillanatban nagyon nehéz elfogadni ezt és túllépni rajtuk. miért nem tudjuk megtanulni, hogy mindig van tovább? miért futjuk le mindig ugyanazokat a köröket? (most is a miértek, ugye?)
valaki pedig vuduzza meg ezt az ed kowalczykot vagy hogy kell írni a nevét, hogy azonnal teremjen itt és vegyen feleségül. ;) :DDD
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
szerinted 2008.10.11. 18:47:33
Szedd össze magad, mert oda megyek és lesz nemulassssss...
és ha pasiról van szó, tényleg mindig van tovább :))) és van másik is :)))
Brúnó_ 2008.10.12. 17:45:53
Karácsonyra majd kapsz Csárlit kowalczy maszkkal a fején. Ha nem érkezik meg a csomag időben, majd valamelyikünk helyettesíti Csárlit. :)
(De a kopaszságot nem vállalom!)
:D
_hebron_ · http://hebron.blog.hu 2008.10.13. 09:13:28
gell 2008.10.13. 11:06:42
www.youtube.com/watch?v=0GQKU8BQ3WM
Utolsó kommentek