háromszázharmincadik

2009.05.07. 20:36

furcsa napjaim vannak. kedden temetésen voltam, egy régi sárkányos ismerősünket búcsúztattuk. furcsa volt, mert a szertartásra összegyűlt sok-sok régi sárkányos, őssárkányosok, gyerekkorom meghatározó alakjai. ezer éve nem találkoztam a legtöbbjükkel,  mindegyikük iszonyúan karakteres figura, és nem változtak semmit néhány plusz kilót és ráncot leszámítva.

most így együtt előhozták kislánykoromat, és az emlékeket. nem tudom megmagyarázni, elmesélni milyen érzés. leginkább furcsa és nagyon szívszorító. és napok óta csak a gyerekkoromon elmélkedem. emlékezem. arra, amikor apa lecipelte a sárkányt a szuszogón, ahol nemrég monday-jel szánkóztunk, akkor szintén előjöttek az emlékek. arra, amikor a rozmaring klub hangára előtt játszottunk az öcsémmel a felakasztott trapézon. arra, ahogy a hármashatárhegyen lévő bunkerekben bújócskáztunk. arra, amikor a kilencfánál vagy vöröskőváron galagonyát ettünk és ürgét lestünk és közben apa és ezek a furcsa életművész figurák néhány csőből és vászonból összetákolt izékkel próbáltak repkedni.  nekem ez a világ legtermészetesebb dolga volt, és én akkor a világ legboldogabb kislánya voltam. és már sosem leszek az, már sosem lesz olyan...

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hebron.blog.hu/api/trackback/id/tr261108782

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hajdú 2009.05.07. 20:43:12

"és már sosem leszek az, már sosem lesz olyan..." Persze, de ez nem is annyira rossz, inkább csak más. Most másképp lehetsz boldog :) Ne csüggedj, hisz most is lehetsz kislány :)
Nekem is vannak ilyen nosztalgikus gondolataim... Egy-egy hónapra úgy visszamennék a múltba. Nem örökre, nem kezdeném újra - bár lenne, amin változtatnék, de mit tudhatom, jobb-e így. De egy hónapra oly szívesen lennék megint gimis, máskor egy kicsit egyetemista, megint egy kicsit gondtalan, önfeledten játszó kisfiú... (és akkor megszólal bennem a racionalista kisördög, hogy de hát ez nem is igaz, akkor is megvoltak a magam gondjai, csak minden olyan más volt)

_hebron_ · http://hebron.blog.hu 2009.05.07. 20:46:04

igen, tudom. de mégis úgy facsarja a szívemet ez az érzés. talán csak azért ilyen intenzív most ez az egész, mert hirtelen sokan bukkantak fel a múltamból.

Rogers · http://komfortzona.blog.hu/ 2009.05.11. 13:18:04

A Te korodban valakinek öregséggel kapcsolatos dolgok járnak a fejében???

_hebron_ · http://hebron.blog.hu 2009.05.11. 13:21:11

nem öregséggel, gyerekkorral! nem ugyanaz! :)

nem érzem magam öregnek, szép is lenne huszonöt évesen. :) csak néha rámtör a nosztalgia, meg a visszavágyódás abba az időbe, amikor még nem volt felelősség, amikor még el lehetett bújni anyu szoknyája mögé, és amikor a legnagyobb problémám az volt, hogy a gyerekbarbi nem eszi meg a tejbegrízt. :)
süti beállítások módosítása