vasárnap a millenárisban, csodaszép napsütésben ücsörögtem és iszogattam a tejeskávémat és nézegettem a petanque-ozó srácokat. közben néha feltámadt a szél, és egy ilyen feltámadás úgy döntött, hogy elviszi az újságomat. én úgy gondoltam, hogy képes vagyok egyszerre…

nem, nem akarom a hajadat vacsorázni, és jó lenne ha nem akarnál folyton belelökni a mögöttem állóba, és légyszi a lábamra se ugorj rá többet. és nem érdekel, hogy szerinted én nem tudok bulizni, egyszerűbb lenne bocsánatot kérni és kicsit odafigyelni a melletted …