ez most ilyen álombeszámolós időszak.

ma éjjel norbival álmodtam. ha norbival vagy gáborral álmodok az mindig nagyon furcsa, soha nem hasonlítható más álmaimhoz. olyankor mindig tudom, hogy már meghaltak, és hogy nem tudok semmit tenni ellene, és mindig egyszerre nagyon szomorú és boldog az egész.

a mostani álmomban is tudtam, hogy norbi már nincs, és hogy ez csak egy rövid ideig tart, hogy ott van velünk. a többiek nem tudták, az álmomban sosem tudják mások, csak én (mármint hogy a fiúk már meghaltak), de sose mondom nekik (talán nem mondhatom), és nem próbálok semmit tenni ellene, hogy maradjanak a fiúk, mert tudom, hogy úgysem tudok.

most olyan volt, mintha norbi végig velünk lett volna, odajött hozzám és kérdezett valamit, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. el akart menni a közelbe evezni és ehhez kellett neki valami telefonszám, de apa nem volt hajlandó megadni neki, mert félt, hogy valami baja esik. én meg nem tudtam a számot, pedig megadtam volna neki, mert annyira el akart menni evezni és olyan szomorú volt. én meg  csak örültem, hogy ott van velünk, és átöleltem, és egyszerre sírtam és nevettem, és olyan jó és közben olyan rossz volt az egész...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.