mostanában sokszor eszembe jut, hogy vajon miért úgy alakult az életem, ahogy, és mikor és hol alakulhatott volna másképp. pontosabban hol tartanék most, ha bizonyos helyzetek másképp alakulnak.

például lehet, hogy valami "híres" néptánccsoporttal járnám a világot, ha nem hagytam volna abba tizenévesen, vagy világbajnok karatéka lennék, ha azt se hagytam volna abba, vagy fasza kézilabdás, ha azt se. esetleg ha kicsit ráfekszem a nyelvekre, és mondjuk  az angol-francia tagozatos gimit választom, nem pedig a másikat, és később nem rúgnak ki az egyetemről, akkor már tök jól beszélnék angolul meg franciául meg hollandul, és lehetnék tolmács vagy fordító, élhetnék párizsban vagy nyújorkban vagy amszterdamban. vagy ha felvesznek óvónéninek, akkor épp a kis szaros ötéveseket pesztrálnám. vagy ha nem kezd szarul menni a műhelynek, akkor még mindig könyvrestaurátor lennék, és soha nem költöztem volna be pestre.

nem tudom mit bánok és mit nem. régebben az egyik elvem az volt, hogy soha nem bánok meg semmit utólag, mert mindegyik döntésemet az adott pillanatban helyesnek éreztem, és hiába bánom meg utólag, akkor és ott azt éreztem jónak. de már nem vagyok ebben olyan biztos.

nem hiszek az eleve elrendelésben, abban sem, hogy előre ki van jelölve az utunk. abban hiszek, hogy kismillió lehetőségünk van az életben, és csak és kizárólag rajtunk múlik, hogyan döntünk, és melyik utat választjuk. nem tudom, van-e feladatunk, hacsak nem az, hogy igyekezzünk boldog életet élni a saját igényeink és belátásunk szerint.

vajon ha létezik isten, terelget minket az életünk során? mi van, ha elémtett egy rakat lehetőséget, és én egyikkel sem éltem? vajon mikor adja fel a próbálkozást?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kisvi 2010.04.16. 00:04:26

Bevallom többször elgondolkoztam már rajtad és az életed azon részének alakulásán, amit ismerek, mert azon ismerőseim közé tartozol akinál azt látom, hogy próbálkozik, kezd jól alakni az élete, aztán valami történik és kezdi az egészet előlről.
Arról nem tehetsz, hogy bezárnak és megszűnnek lehetőségek (mint pl egy munkahely), de szerintem sok minden másban nagy szerepe van a hozzáállásodnak és annak hogy egy idő után megunod a dolgot és másra vágysz. Persze mondhatod, hogy csak azokon a területeken, amik nem neked valóak, de ez legelább ennyire önmgerjesztő is (Nehéz megmondani, hogy azért nem szereted-e a munkádat, mert szar vagy azért szar mert nem szereted).

Ezt erősítette meg bennem pont egy múlt héten olvasott tanulmány. Ez azt írta le, hogy az ember boldogságát alapveten 3 dolog határozza meg, azonban ezeknek az aránya egyáltalán nem úgy alakul, ahogyan azt a legtöbben gondolják: 50%ban genetika, 40%ban akarat és csak 10%ban a körülmények határozzák meg (sigillum.de/de/download/Sigillum_Die_Suche_nach_dem_Glueck.pdf), hogy mennyire érezzük magunkat boldognak.
Ebből nem akarok semmi következtetést levonni, mert még ha akarnék sem tudnék, de mindeképpen megéri egyszer elgondolkodni ezen.

Szerintem nincs eleve elrendelés és semmi hasonló, hanem az van, hogy az ember képes-e kihasználni az elébe kerülő lehetőségeket vagy sem, és annál több lehetőség jön minél nyitottabb és aktív életet él valaki, főleg ha képes a szituációkat pozitívan szemlélni.
Szereintm neked is folyamatosan ott vannak a lehetőségek (hiszen nem egyet láttam már), de azt gondolom, hogy egyszerűen nem élsz velük, vagy méginkább nem jól élsz velük. Attól meg ne félj, hogy megszűnnének, amíg te is nyitott vagy addig folyamatosan jönni fognak :)

Válasz erre 

_hebron_ · http://hebron.blog.hu 2010.04.16. 09:09:46

az a furcsa, hogy amíg három évvel ezelőtt be nem költöztem pestre, (csak és kizárólag a munkát nézve) minden nagyon jól ment. azóta meg egy kínlódás az egész, amit munka meg munkahelykeresés címszóval csinálok...

Válasz erre 

szerinted 2010.04.17. 14:32:36

:))) Hát azt érzem, hogy az erről alkotott véleményem egy üveg "Pannonhalmi Infuzio" mellett fejteném ki. Fizu után? :))) Néptánc (bocs):)))) Mindig a rossz végét fogod meg! Pár bejegyzéssel lejebb azt írod, hogy NŐI VILÁGRANGLISTA 5!!! Mi ez ha nem óriási dolog!

Válasz erre 

Rebelde 2010.04.19. 14:21:08

"vajon ha létezik isten, terelget minket az életünk során? mi van, ha elémtett egy rakat lehetőséget, és én egyikkel sem éltem? vajon mikor adja fel a próbálkozást?"

Ő nem adja föl soha, legfeljebb te magad:)

Válasz erre 

_hebron_ · http://hebron.blog.hu 2010.04.19. 14:35:02

ez nem feltétlenül negatív bejegyzés akart lenni. persze az is igaz, hogy ha más lehetőségekkel élek, akkor lehet, hogy most nem repülnék pl.

Válasz erre 

MajorAnna · http://manna.blog.hu 2010.04.23. 14:30:28

Valami hihetetlenül összeszedetten és szépen fogalmaztad azt meg, amit tavaly ősz óta érzek, ill. amire a válaszokat magam is keresem.
Ugyan nem beszélünk nap mint nap, nem vagyunk a legeslegjobb barátok, de hogy nem véletlen, de az egyik legjobb dolog az elmúlt két évben, hogy anno pont Te voltál az, akivel mindenképp szerettem volna találkozni a blogról, az tuti. Mintha az ikertestvérem lennél és pont ugyanazokat a gondolatokat vetnéd blogra, amik bennem szórul szóra megfordulnak. Csak még én sem jöttem rá a válaszokra. De ha vannak és rájövök, ígérem, megosztom veled :)))

Válasz erre 

_hebron_ · http://hebron.blog.hu 2010.04.26. 08:47:16

mannus: :)))

majd összedugjuk a fejünket a válaszokért, bár nem is biztos, hogy baj, hogy nem tudjuk őket. úgy túl kiszámítható és unalmas lenne az élet, nem? :)

Válasz erre 

hajdú 2010.04.27. 21:23:26

@szerinted:
Pannonhalmi Infusio? Hol hol hol!?!? :))

A válaszokat nem tudom. De "az élet célja e küzdés maga"...

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: