ötszázötvennegyedik
2011.01.17. 23:47
norbi meghalt. több, mint négy évvel ezelőtt. megsirattam, meggyászoltam, megküzdöttem a hiányával, elbúcsúztam tőle. nagyon nehéz volt, és nagyon sokáig tartott. néha még most is álmodom vele, de úgy éreztem már lecsendesedett bennem az az óriási veszteség, amit a halála jelentett. most az ő lakásában lakom, az ő bútorai között, ott, ahova annyit jártunk régen. de ő már nincs itt, és azt hittem ezt már megszoktam. azt viszont sosem szoktam meg, hogy bettinek más párja van. most megszületett a kisbabája, és úgy érzem megint meg kell küzdenem azzal, hogy helyretegyem magamban a veszteséget. most megint nagyon nehéz rágondolni, és annyiszor eszembe jut, milyen lenne, ha ez a kis lurkó az ő gyereke lenne.
néha úgy érzem újból nem bírja felfogni az agyam azt, hogy ő már nincs többé. mintha lenne egy fal a fejemben, amin képtelen vagyok ezt a tényt átpréselni. belefájdul a fejem. pedig muszáj megküzdenem vele, újból. már nem tudom, emlékszem-e a hangjára, vagy csak valami hangra emlékszem, amire azt mondom, hogy az az övé. és rettegek tőle, hogy eljön majd az idő, amikor már tényleg nem fogok emlékezni rá, és amikor elkezd halványulni az emléke, amikor már egyre kevesebbet jut eszembe, és aztán egyszercsak elfelejtem. amíg itt lakom, addig biztonságban van bennem. de mi lesz, ha már nem fogok itt lakni?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
hajdú 2011.01.19. 19:29:58
szaffy, a boldog nyúl :) · http://vedofelszerelesek.hu/ 2011.01.21. 21:05:43
Engem ez mindig megvigasztal.
Én a hangjára már alig emlékszem. De a nevetése sokszor eszembe jut és a szeme, ahogy utoljára rám nézett. Szerintem azt nem felejtem el, míg élek. De ha Áronnal történne valami, már nem tudnám túlélni.
Utolsó kommentek