ötszázötvennegyedik

2011.01.17. 23:47

norbi meghalt. több, mint négy évvel ezelőtt. megsirattam, meggyászoltam, megküzdöttem a hiányával, elbúcsúztam tőle. nagyon nehéz volt, és nagyon sokáig tartott. néha még most is álmodom vele, de úgy éreztem már lecsendesedett bennem az az óriási veszteség, amit a halála jelentett. most az ő lakásában lakom, az ő bútorai között, ott, ahova annyit jártunk régen. de ő már nincs itt, és azt hittem ezt már megszoktam. azt viszont sosem szoktam meg, hogy bettinek más párja van. most megszületett a kisbabája, és úgy érzem megint meg kell küzdenem azzal, hogy helyretegyem magamban a veszteséget. most megint nagyon nehéz rágondolni, és annyiszor eszembe jut, milyen lenne, ha ez a kis lurkó az ő gyereke lenne.

néha úgy érzem újból nem bírja felfogni az agyam azt, hogy ő már nincs többé. mintha lenne egy fal a fejemben, amin képtelen vagyok ezt a tényt átpréselni. belefájdul a fejem. pedig muszáj megküzdenem vele, újból. már nem tudom, emlékszem-e a hangjára, vagy csak valami hangra emlékszem, amire azt mondom, hogy az az övé. és rettegek tőle, hogy eljön majd az idő, amikor már tényleg nem fogok emlékezni rá, és amikor elkezd halványulni az emléke, amikor már egyre kevesebbet jut eszembe, és aztán egyszercsak elfelejtem. amíg itt lakom, addig biztonságban van bennem. de mi lesz, ha már nem fogok itt lakni? 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hebron.blog.hu/api/trackback/id/tr922591901

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hajdú 2011.01.19. 19:29:58

Nem fogod sosem elfelejteni! Emiatt kár aggódnod. És nem a lakás vagy a tárgyak miatt, ugyan miért is ezek lennének fontosak? Az sem fontos, hogy pontosan emlékszel-e a hangjára. Amit együtt csináltatok, az számít, és az meg örökre benned marad, ne félj!

szaffy, a boldog nyúl :) · http://vedofelszerelesek.hu/ 2011.01.21. 21:05:43

www.youtube.com/watch?v=yT-xNNeT3dg
Engem ez mindig megvigasztal.
Én a hangjára már alig emlékszem. De a nevetése sokszor eszembe jut és a szeme, ahogy utoljára rám nézett. Szerintem azt nem felejtem el, míg élek. De ha Áronnal történne valami, már nem tudnám túlélni.
süti beállítások módosítása