ötszázhetvenhatodik
2012.10.14. 01:34
furcsa dolog ez az élet nevű játék. hogy soha semmi nem megy simán. hogy valami mindig bonyolult és nehéz. de közben csodálatos is egyben, pont ezért. jelenleg egy bazi nagy kérdőjel az életem. hogy mi lesz majd januártól. hogy mi lesz kint, lesz-e munkám, és olyan lakásunk lenkével, amilyet szeretnénk, és imádni fogom-e a londoni kis életemet. lenke imádja, boldog és biztonságban érzi magát. és én nem tudom, hogy mit szeretnék. hogy szeretném-e én is ezt. mert januártól lesz távkapcsolatosdi gy ügynökkel, és mi van ha én imádni fogok kint lenni, de ő meg nem akar majd új életet ott. vagy először akar majd, de aztán kint rájön, hogy mégsem. mi van ha nem ugyanott leszünk boldogok. persze igazából ezekre mind tudom a választ. és azt is, hogy nem így lesz. úgy lesz, hogy majd minden jól alakul, akárhol is legyen az, itthon vagy londonban, vagy akárhol. de a félelmeinket is meg kell élni, és a félelmeimmel együtt vagyok most nagyon boldog, és hihetetlen erő és energia van bennem, és igenis várom a feladatokat, amiket majd elém állít az élet, mert tudom, hogy meg fogom tudni oldani őket, és helyt tudok állni. szóval gyerünk élet, mutasd meg mit tudsz, mert én is megmutatom ám, hogy én mit tudok!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek