hebronnak ma rossz napja van. egyszer fent, egyszer lent, mi?

nagyjából készen állok arra, hogy új életet kezdjek, tiszta lappal stb. a körülmények adottak. már csak a kérdéseimre szeretnék választ kapni, de nagyon úgy tűnik, hogy sose fogok. merthogy nem hajlandó válaszolni rájuk. úgyhogy vagy megpróbálom megválaszolni magamnak őket, vagy elfogadom, hogy nincs rájuk válasz.

hogy lehet az, hogy két ember, akik valaha szerették egymást, már szinte alig bírnak kommunikálni? hogy lehet, hogy ha valami olyan gyönyörűen, intenzíven és nagyon szenvedélyesen indul, egyszercsak elmúlik, mintha kipukkasztották volna a lufit? honnan fogom tudni, hogy legközelebb nem lesz újra ugyanez? hogyan hihetem el legközelebb azt, hogy igazat mond, aki azt mondja szeret és fontos vagyok neki?

tudom, nem lehet egy életet kétségek között, bizalmatlanul leélni. és azt is tudom, hogy nagyobbat is lehet esni. és tudom, lesz ez még rosszabb is, meg lesz ez még így se, és hűdefiatal vagyok még, és jön majd a herceg fehér lovon satöbbi. nem estem pánikba. nem vesztettem el a reményt, bár nemrég még azt hittem. és nem vagyok türelmetlen, és vannak napok, amikor nagyon élvezem, hogy élek. de sajnos a mai nem ilyen.


ja és koncerten se voltunk, és a szombati célraszálló verseny is elmarad... :(((