pár hete egy ismerősöm továbbított a wiwen az üzenőfalon egy üzenetet, amiben nullás vércsoportú embereket keresnek véradásra egy műtéthez. nagyon ritkán szoktam én is kitenni ezeket az üzeneteket, pontosabban csak akkor, ha tudom, hogy nem kamu, vagy aktuális még, mivel nincs energiám mindegyiknél kideríteni, hogy igaz-e. itt viszont volt egy telefonszám, nekem pont nullás a vérem, gondoltam felhívom, egy próbát megér. kiderült, hogy nem kamu, tényleg kell a vér. na másnap betrappoltam a vérellátó központba, ott szólni kellett, hogy konkrét műtétre akarok vért adni.

papírokat kitölt, dokihoz bemegy, vérnyomás nagyon alacsony. mondja a doki, hogy azonnal vágjak be valamit, negyed óra múlva újra mér. heb eszik, emészt, koncentrál a vérnyomására erősen, doki jön, mér, na jól van most már jó lesz.

ápolónénik lefektetnek, leveszik a vért, oda se bírok nézni, pumpálok a kezemmel szorgalmasan. oké, végeztünk, még pihenjek. pihenek, jó kislány vagyok, majd egyszercsak elkezd zúgni a fejem, fekete foltokat látok stb. gondolom szólni kéne, hogy lehet, hogy elájulok, de mire a végére érek a gondolatnak, elmúlik. na jól van, akkor most már menjünk dolgozni, akarok felállni, ápolónéni jön. jól vagyok? igen, az előbb picit szédültem, de most már minden rendben. ápolónéni: "aaaazonnaaal visszafekszik, fej le, láb fel, innen addig el nem megy, amíg biztosan jól nem lesz!" hoz egy csomó csokit, vizet, egyek-igyak. eszem-iszom, szótfogadok, jobban vagyok, na most már elmehetek.

felhívom a műtétre váró úr feleségét, megvolt a véradás. nagyon köszöni, pár nap múlva műtét, szívbillentyű csere (vagy mi), beszélgetünk még egy kicsit, aztán nagy köszönömök és szívesenek közepette letesszük.

gondolkodom, hogy vajon ilyenkor illik-e felhívni őket, hogy hogy sikerült a műtét, de inkább nem teszem. pedig a pasas anyával egykorú, érdekelne hogy van.  közben telnek a napok, lassan el is felejtem a dolgot, mire tegnap este csörög a telefon. a pasas apukája, köszönik a segítséget, sikerült a műtét, jövő héten haza is mehet a fia. köszönik a vért így ismeretlenül is, milyen jó fej vagyok stb. nekem meg csak szorul össze a gyomrom az örömtől, pedig nem is ismerem a családot, nem is láttam őket soha.

és most ott csörgedezik egy pici részem valaki másban. :D