annak ellenére, hogy napok óta mindenhonnan az folyik, hogy hétfőn bkv sztrájk lesz, reggel okosan kicsattogtam a buszmegállóba. mire odaértem már gyanús volt, hogy itt valami nem kóser. eredetileg nem akartam bringával menni, mert kicsit esett, és egy félversennyel még nem nagyon merek vizes úton tekerni. de hát a kényszer nagy úr, vagy gyalog vagy biciklivel. de mire hazaértem már szakadt az eső, abban már nem mertem bevállalni, meg hát szarrá is áztam volna. úgyhogy délelőtt itthon maradtam, és konkrétan nem csináltam semmit.

ilyenkor mindig lelkiismeret-furdalásom van, hogy végre van egy kis időm, és nem használom ki. pedig biztos találtam volna valami értelmes elfoglaltságot, porszívózhattam volna vagy berakhattam volna egy mosást vagy mittudomén. de én csak tengtem-lengtem, kávéztam, zenét hallgattam, és nagyon jó volt! végre nem jár senki a nyakamra, hogy takaírtsak ki, rakjak rendet, tanuljak, rendezzem ábécé sorrendbe a könyveimet, poroljam le a függönyt, húzkodjam ki a szőnyeg rojtjait egyenesre stb. végre én döntöm el, hogy mikor mit csinálok, ha csinálok egyáltalán. és ha nem, akkor meg rosszul érzem magam, mintha ott lenne a láthatatlan láb a hátam mögött, hogy jól seggberúgjon, ha lazítani próbálok. de nem engedek neki! :)