na ma egész kipihenten ébredtem, annak ellenére, hogy valamikor egy óra tájban sikerült elaludnom. reggel tekertem egy jót, ezzel levezettem a tegnap felgyülemlett feszültséget is. :)

viszont azon gondolkodtam tekerés közben, hogy azért valamit kell majd csinálni ezzel a bácsival. nem arra gondolok, hogy kinyírom és elásom az erdőben, lecsapok az örökségre, egybenyitom a két lakást és boldogan éldegélek tovább... (bár nem is olyan rossz ötlet... :) de valószínűleg jól elszúrtam tegnap azzal, hogy bepakoltam a dolgokat a teraszról, mert oké, hogy a bicikli meg kikerült, és így legalább elférek a lakásban, de úgy érzem - és valószínűleg ő is -, hogy most ő győzött. és így lehet, hogy simán azt hiszi, hogy akkor tényleg ő a főnök, és ki tudja mit talál ki legközelebb.

az a baj, hogy én nem tudok ilyen helyzetekben higgadt maradni (szakítósblogosoknak üzenem, hogy figyeljék meg az eset tanulmányozásához az aranyhaj-jelenséget :). egy darabig elvitatkozgatok, de amikor maximálisan meg vagyok győződve a saját igazamról, akkor iszonyúan felbosszant, ha a másik nem hajlandó megpróbálni az én szemszögemből (is) nézni a dolgokat. persze ez lehet fordítva is igaz, hogy a bácsinak van igaza, és én ágálok az ő véleménye ellen, de azt hiszem, itt most nem ez az eset forog fenn. ha mégis, szóljatok rám és befogom.

egyébként meg ilyen hangulatom van :) ->