van nekem egy rokonom, a sanyibácsi. ő apa apjának az unokatestvére (akkor ő nekem kim?!), 83 éves és kanadában él nagyon régóta. a felesége orosz volt (már nem él) és van egy rakat gyerekük (4 biztosan), akik már kint születtek kanadában. nem beszélnek magyarul (gondolom oroszul se) és soha nem találkoztam velük. két-három éve itt volt a két lánya, de nem voltak kíváncsiak a magyar rokonokra. ez nekem nagyon rosszul esett, mert én meg rohadtul kíváncsi vagyok rájuk. a család nem akadt ki ezen annyira, mint én, biztos még fiatal vagyok és heves, vagymi.

sanyibácsi minden évben hazajön két-három hónapra a testvéréhez, olyankor találkozik velünk is, imádjuk az öreget! (egyébként kb. 60-nak néz ki. durva.) most itt van vele a(z egyik) fia is, alex. tegnap eljöttek látogatóba apa nővéréhez, úgyhogy átcsattogtam én is, nagymama is, és izgatottan vártuk az ismeretlen kanadai rokont.

aki meg is érkezett. főztünk neki bográcsban marhapörköltet, körbevezettük a házban, stb. én akárhogy próbáltam rajta észrevenni valami feszélyezettség-félét, nem találtam. ez a pasas (ő egyébként 60 körül van és kb. 40-nek néz ki... mi van ott kanadában meg ááámerikában, hogy 20 évvel fiatalabbnak néznek ki az emberek?!) jól érezte magát nálunk! mosolygott, beszélgetett, érdeklődött a családi cég iránt, elmesélte, hogy írt egy könyvet mexikóról, amerikában nyáron fogják kiadni, és itt is ki szeretné, de a kossuth kiadó nem vállalja, mert szerintük csak kis példányszámban fogyna. mi meg mondtuk neki, hogy helló, mi foglalkozunk könyvkiadással is. nosza megmutatott részeket a neten belőle (egyébként szerintem tök jó), na de mi legyen a fordítással? nagynéném rögtön rávágta, hogy adja ide nekünk (mármint neki meg nekem), mi majd lefordítjuk. hát én pislogtam nagyokat, de végül abban maradtunk, hogy elküldi a könyvet meg a képeket dévédén, nézzük meg, ha tetszik meg úgy döntünk, akkor fordítsuk le és adjuk ki, de akkor még konzultálunk.

hát szóval ott beszélgettünk ilyesmi dolgokról alex-szel, meg névjegykártyát cseréltünk (szerintem ez volt a nap legidiótább pillanata), és közben azon gondolkodtam, hogy ez a pasas nekem vér szerint a rokonom (hogy pontosan mim azt nem tudom...), de egy tökidegen ember. de a rokonom. meg kéne ismerni őket, ez annyira izgi!