sziget, ötödik nap (3.).

ma tényleg rengetegen voltak, még pisilni se volt időm kimenni. volt időm viszont munka után sex pistolsra menni, ami hatalmas élmény volt. nem gondoltam, hogy valaha látni fogom őket élőben, persze iszonyúan megöregedtek, de korántsem volt akkora csalódás, mint amire számítottam, sőt! és most se maradtam le a két kedvenc számról, tényleg hihetetlen volt ezeket élőben hallani. jó fejek voltak, kétszer is visszajöttek. :) viszont sokkal több emberre számítottam. tavaly a manu chaon sokkal többen voltak, pedig azért mégiscsak egy legendás zenekarról van szó, az első punk zenekarról, és hát punkokat is csak elvétve láttam, ami ismét csak furcsa volt... persze lehet, hogy ők elöl tomboltak a tömegben, és amikor őket vette volna a kamera, hogy kivetítse őket a kivetítőre ,gyorsan elbújtak. :)

natacha atlast és a transglobal undergroundot is meghallgattam munka közben, ők viszont csalódás voltak, kicsit unalmas volt a koncert, pedig úgy örültem, mert beálláskor az egyik kedvenc natacha atlas számomat próbálták, de végül nem játszották el, amit nem igazán értek...

aztán még csámborogtunk kicsit a szigeten, végül a masszírozós sátor mellett kötöttünk ki, ahol ledobtuk magunkat két bambuszszékbe, kicsit irgykedtünk, hogy másoknak ott bent éppen milyen jó, és majdnem elaludtunk, úgyhogy inkább összeszedtem a cuccomat és hazajöttem.

közben jó szar kedvem lett, ráadásul a hülye parlagfű megtámadta a szememet és úgy nézek ki, mintha elszívtam volna tizenhat spanglit, úgyhogy most lefekszem aludni, hátha reggelre jobb lesz...

ápdét: nem jobb... viszont végre nincs olyan rohadt meleg...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.