százhetvenhatodik
2008.08.18. 00:42
sziget, hetedik nap (5.).
jelentem kijöttem, vége, magam mögött hagytam idénre a szigetet. őszintén szólva nem mondom, hogy hiányozni fog. majd januárban mondjuk, addig még elvagyok az egy hetes élményekkel.
reggel ahogy sétáltam kifele fél hat körül, jött velem szemben egy francia srác. persze az, hogy francia, csak később derült ki. szóval nagy vidáman jön velem szemben, persze már nem volt szomjas, de nem tűnt nagyon durván részegnek, és mikor közel ér azt mondja: free hugs? és kitárja a karját. persze a szigeten ez a fríhágzozás nagy divat volt, de olyan kedvesen mondta, hogy gyorsan megölelgettük egymást. majd megkérdezte, hogy beszélek-e franciául? mire én benyögtem szintén franciául, hogy nem, amin aztán jót nevettünk mind a ketten, majd mentünk tovább a dolgunkra.
ma munka közben viszont szintén két francia nagyon felidegesített, ugyanis ketten is elmentek fizetés nélkül a pulttól. nincs szó nagy összegekről, egyszerűen csak az bosszant, hogy ilyet otthon szerintem nem csinálnak meg. amúgy nem általánosítok, nem azért van ez, mert franciák. csak ők most éppen mindketten azok voltak. amúgy már szállóigévé vált a munkatársak között, hogy ha nem vigyázol a szigeten, még a szemedet is kilopják. és tényleg. mindenki. franciák, németek, angolok, hollandok, és persze nem utolsó sorban magyarok. kizsebelnek, ha elhagysz valamit zsebre rakják stb. néhány kulcsot, bankkártyát leadtak nálunk a pultban, néhány pénztárcát is, bár azt nem néztük meg, hogy pénz van-e benne. olyan szinten nem vigyáznak az emberek a cuccaikra (vagy olyan szinten részegre isszák magukat, hogy lövésük nincs magukról), hogy az már valami döbbenetes. tavaly pl. egy francia kiscsaj jött oda sírva az utolsó utáni napon, amikor már ki kellett költözni, hogy nem találtuk-e meg a pénztárcáját, mert elhagyta és benne volt mindene. a pénze, a bankkártyája, papírjai, a repülő- vagy buszjegye, mindene. végül valami aprót adtunk neki, hogy egyáltalán haza tudjon telefonálni, bár szerintem nem egyedül volt itt, így aztán akár a barátai is tudtak volna segíteni neki, de mindegy...
egyébként a mai nap nagyon fárasztó volt, bár ezt sejtettem előre, mindenki igyekszik bepótolni a lemaradást, ha esetleg még nem rúgott be kellőképpen az egy hét alatt... rá is húztam egy óra pluszt, folyamatos pörgés volt, egy perc megállás nélkül, persze ismét csak pisilés és kaja nélkül, cigit is csak a pultban szívtam el egyet. most éppen a nyakam fáj a legjobban, bár a talpmasszázs is még mindig aktuális, de most már betársulhatna mellé egy hátmasszázs is...
szóval azért durva élmény egy ilyen fesztivál egy héten keresztül. érzem, hogy nekem is egyre csökken a tűréshatár, és egyre több minden zavar vagy idegesít. de azért most is nagyon élveztem. azt hiszem ugyanazokat a dolgokat szeretem, amik zavarnak is. szeretem a rengeteg féle zenét, de zavar a nagy zaj. szeretem azt, hogy mindenki elengedi magát, de zavar, hogy senki nem figyel oda a másikra, és az emberek nem foglalkoznak vele, hogy viselkedjenek. szeretem, hogy nem számít, hogy koszos a lábad, de zavar, hogy belemegy a por az orromba, hogy fekete dzsuva jön ki belőle, ha kifújom. szeretem, hogy nem számít, hogy ki mit visel, vagy mit tűz a hajába, de zavar, hogy emiatt eltűnnek az egyéniségek, mert már senki nem tud meglepetést okozni vagy feltűnést kelteni.
és megállapítottuk a nagy igazságot: a szigeten mindig mindenki szembe jön. :)
holnap eltűnünk dórival balcsira három napra. végre kiáztatom magam és a fájós tagjaimat, hajnalban kelek, úgyhogy most nyomás is aludni! leghamarabb csütörtökön jelentek, hogy belefulladtunk-e a vízbe vagy nem! pá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
kisvi 2008.08.18. 10:11:25
Már késő, túl kényelmes vagyok hozzá :)
kisvi 2008.08.18. 10:11:25
Már késő, túl kényelmes vagyok hozzá :)
Utolsó kommentek