megtaláltam tegnap a hazafele vezető bicikliutat. már ha azt lehet annak nevezni. hatalmas élmény volt, soha többet nem megyek arra.

egyrészt a bringaút eleje össze-vissza kóvályog hol az út egyik oldalán, hol a másikon (ez mondjuk végig jellemző), lakótelepen és járdán, labdázó gyerekek, hazatérő megpakolt anyukák és unatkozó sétáló nagymamák között, örültem ha öttel tudtam haladni, és közben nem ütöttem el senkit, és nem ugrott ki elém se senki.

aztán a bicikliút egy része valami kiserdőn menne át, de hát az körbe van kerítve és le van lakatolva, úgyhogy kénytelen voltam az autóutat használni, ami egy merő kátyú volt, de nem akármilyen... ez amúgy szintén végig jellemző volt, 20 perc után már úgy fájt a csuklóm, hogy azt hittem bepisilek ott a bringán...

aztán megérkeztem a jó öreg kőbányai útra, amit én eddig nem ismertem, bár amint megláttam rögtön megállapítottam, hogy arra tévedtünk el múltkor elanorral. :) hát onnantól a körútig eljutni kész rémálom volt! az egy dolog, hogy maga a bicikliút olyan szar állapotban van, hogy haladni semmit nem lehet rajta, mert egy óvatlan mozdulat, és borul a favorit, de olyan kereszteződéseken megy keresztül, amik konkrétan életveszélyesek. engem cirka kétszer ütöttek el majdnem, mert simán rákanyarodnak a kőbányairól úgy a bringaútra hatvannal, hogy leszarják, hogy éppen ott jövök és nekem van elsőbbségem. ha nem nézek minden kereszteződésnél hátra, akkor most valszeg valamelyik kórházban feküdnék.

a kiskaput az tette be, amikor elmentem amellett a szellembringa mellett, ami egy halálos gázolásra emlékeztet (bár szerintem egy másik baleset, mint amiről az index  és a cm  is írt anno, mert ott a thököly-stefánia sarkát emlegetik). esküszöm sokkal nagyobb biztonságban érzem magam, amikor a körúton vagy az üllőin tekerek. ott legalább látnak az autósok, a kereszteződések pedig le vannak védve lámpával. ráadásul a szélső sávban az üllőin rendszeresen parkolnak vagy árut pakolnak, így az autósok azt nem nagyon használják, enyém az egész sáv. és egy szakaszon normális bringaút is van.

mire hazaértem annyira kikészültem idegileg, hogy fél órán keresztül csak ültem és pihegtem. és bosszankodtam, hogy van egy viszonylag hosszú bringautunk ami használhatatlan.

 íme az útvonal:

Nagyobb térképre váltás

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.