kétszázharmincnyolcadik
2008.11.04. 16:02
vasárnapra elvileg az volt a terv, hogy ha már úgyis sütni fog még egy kicsit a nap, elmegyünk valahova repülni. apa reggel a szársomlyó hegyet mondta, villány mellett. igen, baromi messze van és igen, fanatikusok vagyunk. de úgy érveltünk, hogy ha semmi mást nem csinálunk, csak iszunk egy pohár bort, már megérte lemenni. úgyhogy én egész nap egy jó pohár száraz vörösborra vágytam. :)
itt pesten nyakig érő szutykos köd fogadott felkelés után, úgyhogy nem sok jóra számítottam amikor elindultunk. aztán valahol pest határában magunk után hagytuk a ködöt és többet nem is láttuk. :) x óra autókázás után megérkeztünk a hegy lábához, már onnan csodás volt a környék. aztán elindultunk a zsákokkal fölfele, a helyiek mondták, hogy jó negyven perc gyaloglás vár ránk, én már előre kétségbeestem. aztán félúton fotózást színlelve megálltam pihenni kicsit (neeeem, fotóztam is, szépeket! :), majd egyre sűrűbben láttam lefényképeznivaló dolgokat. :D mire felértünk már mindenhol csorgott rólam a víz, a vállam majd' leszakadt (tudom, minek választottam olyan sportot, ahol 20 kilós zsákkal kell hegyre mászkálni... :), úgyhogy megállapítottam, hogy tunya puding vagyok, és sürgősen el kell járni minimum úszni minimum hetente egyszer.
na de aztán csak felértem, és hát őszintén szólva azért a kilátásért baromira érdemes volt. amerre a szem ellát mindenhol szőlőtáblák, és valami csodálatos színekben, elképesztő volt. a hegyen kedvesen fogadtak a helyiek, majd egy jó félórás szuszogás és társasági életet élés után úgy döntöttünk most már repüljünk is, hiszen fúj a szél, süt a nap, nem is kell nekünk több. úgyhogy kicsit necces start után (a starthely északi irányba kicsit sziklás és bokros, úgy kell elszlalomozni közöttük) repültünk egy jó fél órát, akkor is csak azért szálltunk le, hogy helyet adjunk a helyieknek is, ha már csak úgy odapofátlankodtunk. leszállás és csomagolás után még loptunk egy kis szőlőt, már ami maradt a tőkéken, majd meglátogattuk a pécsi ismerősöket, ahol kaptunk vacsorát, de a fincsi villányi bor kimaradt nagy sajnálatomra. úgyhogy kénytelen leszek itt venni egy üveg bockot vagy telekit és azzal bepótolni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
szerinted 2008.11.04. 18:39:04
Akkor holnap várom azt a Bock-ot :), és irigykedem nagyon a repülés és Villány miatt is! Az heti egy alkalom mozgás pedig megoldható, úszás formájában, csak egy fénykép kell hozzá, amit holnap szintén elintézhetünk!
kerikak 2008.11.04. 20:28:19
kár hogy nem szeretek repülni, most látom mennyi jóból kimaradok..:O
Utolsó kommentek