kétszázkilencvenharmadik

2009.01.29. 13:11

tegnap jelezte egy hfc-tag, hogy már egy hete (!) nem volt új poszt, és ez felháborító. mea culpa, tényleg nem volt, de ippeg egy hülye felfázással küzdök, és mivel a napjaim kilencven százalékát pisiléssel töltöm, így nincs időm új posztot írni. muhaha. :)

viszont van egy kicsit nagyobb lélegzetvételű történet, ami mostanában zajlik velem, és amit szeretnék megosztani veletek, szeretném kiírni magamból, és szeretnék végre-valahára megszabadulni tőle.

történt, hogy szeptemberben új munkahelyre kerültem. kicsi cég és csupa pasi vett körül. én élveztem, hogy nem kell körömlakkokról, szoláriumról és a legújabb divatról beszélgetnem. nem vagyok egy különösebben csajos típus (nem kell rögtön ágálni, nyilván nőnek érzem magam, az utóbbi cirka egy hónapban meg főleg), jól érzem magam pasik között, világéletemben több fiú barátom volt, mint lány. bár ez az utóbbi időben kicsit megfordult. szóval a lényeg, hogy az egyik kollégámmal, akivel a legtöbbet kellett együtt dolgoznom, rengeteget beszélgettünk, viccelődtünk, csipkelődtünk, incselkedtünk egymással. alapvetően egy jóképű srácnak tartottam, és nyilván ilyenkor kicsit többet megenged magának az ember. a céges karácsonyi vacsi után elmentünk moziba, utána még beszélgettünk kicsit. ő is többet engedett meg magának, de egy pillanatig nem értettem félre, és azt gondoltam ő sem ért, több okból kifolyólag. egyrészt mert munaktársak vagyunk. másrészt mert családja van, felesége és három pici gyereke. harmadrészt mert vallásos(nak mondja magát). ha jól tudom korábban papnak készült. folyton rámszólt, ha az irodában azt mondtam úristen, jézusom, atyaég. én igyekeztem erre odafigyelni, mert úgy gondoltam, ha őt ez zavarja, akkor nem mondom, nem nehéz leszoknom róla, egy istenfélő embert viszont ez igenis zavarhat.

aztán karácsony előtt, az utolsó munkanapunkon kaptam tőle egy nagyon hosszú levelet, amiben nagyjából az állt, hogy amióta a céghez kerültem ő hogyan szeretett belém, hogy félreérti-e a közeledésemet, és hogy milyen a családi hangulat otthon (felesége nyár végén idegösszeomlást kapott, kórházban volt), és emiatt nem biztos, hogy el tudna válni, meg hát ott vannak a gyerekek is, de lehetnék pl. a szeretője.

enyhén ledöbbentem ahogy olvastam a levelet. munka után egy kávé mellett elmondtam neki, hogy valószínűleg nem értett félre semmit, hiszen mégiscsak egy jóképű pasi, de ő számomra maxmálisan tabu, a korábban felsorolt tények miatt. abban maradtunk, hogy úgyis két hétig szabin leszünk, ő ezalatt lezárja ezt magában, és majd januártól inkább a húgaként kezel, mint a szerelmeként. 

ehhez képest a szabi alatt több üzenetet is küldött, hogy biztosan nem akarok-e vele találkozni, én minden alkalommal megírtam neki, hogy biztosan nem. amióta pedig újból elkezdtünk dolgozni hidegháborút folytat ellenem, fellengzős, bunkó, és mivel ő az egyetlen segítségem a cégnél, ő ezt a kiszolgáltatott helyzetet maximálisan ki is használja. úgy csinál, mintha nem hallaná, amikor szólok neki (egész nap be van dugva az mp3 a fülébe, ha szólok neki, segítséget kérek nem reagál, de ha csörög a telefon és mondom, hogy őt keresik, azt meghallja).

múlt hét pénteken telt be a pohár. valamiért napközben jókedvű volt, velem is viszonylag kedves volt, és segítőkész. és az első adandó alkalommal megpedzegetett egy gyertyafényes vacsorát.

még mindig felbosszant és dühít, ahogy viselkedik velem, pedig hétfőtől talán normalizálódik a helyzet. én közben munkát keresek, szívem szerint már vagy egy hete felmondtam volna, de addig nem lenne jó ötlet, amíg nincs másik.

egyszerűen nem bírom felfogni, hogy mi játszódik le benne?! hogy miért érzi magát feljogosítva arra, hogy azok után, hogy én normálisan visszautasítottam még ő érezze magát megsértve?! hogy áll így oda az istene elé, akiben állítólag olyan nagyon hisz, és akinek a nevét bűn kiejteni?! valahogy nekem az isten nevének hiábavaló kimondása és a feleségem megcsalása, a családom becsapása közül inkább az utóbbi felé billen a mérleg. szánalmasnak tartom a viselkedését, hogy szerelemre és érzelmekre hivatkozik, holott egy ember soha nem viselkedhet így azzal, akit tényleg szeret, még akkor sem, ha ez egyoldalú. egy hazug alaknak tartom, minden szempontból. hazudik nekem, hazudik a  családjának, hazudik az istenének és valószínűleg még saját magának is. a legjobban az bánt, hogy nem tartom magam rossz embernek, és nem érdemlem, hogy így viselkedjenek velem. rengeteget tanultam ebből az esetből, rájöttem, hogy túlságosan naiv vagyok, és azt képzelem, hogy egy pasi közeledhet szimplán barátságból is, túl sok bizalmat szavazok embernek túl hamar. óvatosabbnak kell lennem ezek után.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hebron.blog.hu/api/trackback/id/tr16910140

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kerikak 2009.01.29. 13:33:59

jó nagy görény lehet..jól pofán kéne csapni az ilyet!!!

dex.ion 2009.01.29. 13:55:02

meg kéne filmesíteni ezt a sztorit...lenne is pár jó ötletem...

szerinted 2009.01.29. 14:11:58

Ez egy kicsinyes barom, aki elbas...ta az életét. Mivel nem tud már ebből kitörni, és más (TE) meg nem akar ebben részt venni, ezért így áll bosszút!
Egyre több ilyen van!
kockacukor :(

MajorAnna · http://manna.blog.hu 2009.01.29. 15:05:10

Sajnálom Édesem, de sajnos sok ilyen van. Bántja az egoját, hogy neked ő nem kell. Ezzel nagyon nem tudsz mit kezdeni. Kitartást.

_hebron_ · http://hebron.blog.hu 2009.01.29. 15:59:21

de mi alapján érzi ezt? mi alapján érzi magát feljogosítva arra, hogy Ő A megbántott ebben a helyzetben? elmondtam neki normálisan, hogy lépjünk túl ezen, és januártól dolgozzunk együtt normálisan. családja van, könyörgöm! és vajon amikor elmegy gyónni, akkor a pap megveregeti a vállát? mibe fogadunk, hogy nem gyónja meg, hogy azon gondolkodik, hogy szeretőt tartson (ne adj isten már tart is, csak én is jól jöttem volna)?

Elanor_42 2009.01.29. 18:28:34

@_hebron_:
ha egy pasit bátorítasz, márpedig te megtetted, akkor feljogosítva érzi magát a fenti dolgokra. ha elég értelmes lenne, akkor felfogná és felnőtt módon kezelné, hogy annak ellenére, h hajlandó voltál vele jól érezni magad, és igent mondtál a mozira, mégsem akarsz vele ágyba bújni.
de mint tudjuk, nem elég értelmes, és ehhez még ráadásul makacs vagy rögeszmés is, ami tudjuk jól, h a legrosszabb kombináció.
türelem és kitartás. te úgyis elmész, soha többé nem lesz dolgod vele, neki meg jó lecke volt.
lépj tovább.

hajdú 2009.01.31. 11:22:38

Durva történet :(
Addig rendben, hogy bár családja van és gyerekei, beléd szeretett, bepróbálkozott. Bár ez is nagy gyengeség szerintem - meg kéne tartani a sorrendet, rendezze előbb a családi életét, így vagy úgy. De oké, emberek vagyunk, van ilyen. De hogy ha egyszer normálisan megmondtad, hogy nem, még utána kihasználja a helyzetét, és keresztbe tegyen neked?! Ez egy seggfej. A vallásosságával meg pláne, micsoda képmutató barom!
süti beállítások módosítása