ez a jáccmája

ez nem barát.

barátunknak azt választjuk, akivel lehet kommunikálni, aki egyenlő fél, akivel mindenben a kölcsönösség dominál.
ha ez elcsúszik, bizony játszmának hívjuk.
valamiért neki és neked is(!) szükségetek van erre.

durva leszek, de, ha már ilyen nyíltan kérsz tanácsot, az enyém így hangzik:

szabadulj meg tőle.
úgy értem, lelkileg. ha te kimozdulsz a holtpontról és nem asszisztálsz tovább a játszmájához, akkor ezzel őt is elmozdítod.
másképp nem megy. még ha megfeszülsz sem. ez fizika. kurvára egyszerű fizika.

és olvass végre, kérlek! :D

nem értek egyet. ő beteg, hogy lelkileg vagy fizikailag, azt nem hagyja kideríteni. akármit mondtok, ő a barátom, és nem hagyom cserben. amikor én voltam szarban akkor ő is mellettem állt, és most én is mellette állok, csak néha elfogy a türelem.

@_hebron_:
ó, bárcsak látnád magad kívülről :)
akkor azt olvasnád a soraidon, amit pl. most én:
hogy pontosan ugyanúgy viselkedsz, mint a barátnőd!!!
:D :D :D

nem is tudom, mit röhögök.
az élet néha szánalmas.
szánalmas, h hülyeségekkel nehezítjük. ne szenvelegjetek, hanem mozduljatok ki a holtpontról.

@_hebron_: De ha belemégy a játszmájába akkor pontosan megerősíted az áldozati szerepét, ezáltal téged is azzá tesz. Antitézist állíts fel neki. Én nem megszabadulnék tőle, hanem rendbe raknám. Nem az illetőt, hanem a kapcsolatot.

@Elanor_42: nagy dög vagy azért te is...

@PappZe:
a megszabadulást én sem statikus valaminek értettem, hanem valami hatalmas mozgató erőnek, amivel ismét beindulna a kapcsolat dinamikája.
de dög vagyok, elismerem.
viszont szeretnék segíteni azoknak, akiket olyan nagyon szeretek, mint pl. Hebit.

Elanor, aranyfokozatú HFC-tag

sent from my Iphone

@Elanor_42:
Értem én. Sokkterápiában hiszel?

ez egy energiavámpír, hagyd magára, majd szól ha tényleg segítségre lesz szüksége

@PappZe:
húúú, micsoda explicit kérdés
nem hiszem, h hiszek :) de a fent tárgyalt javaslat messze nincs köszönőviszonyban a sokkterápiával.
nem is értem, honnan az asszociációd.
nem azt írtam, h tegyen bármi - fizikai síkon - rosszat azzal a barátnővel, hanem, h váljon el tőle lelkileg, szabaduljon meg a kínzó érzéstől, miszerint neki kéne bármit is megoldania a barátnő helyett, és ne akarja megváltani vagy megváltoztatni. attól fog változni a kérdéses barátnő, h megváltozik kettejük kapcsolata. rövid távon lehet pszichés sokk, hosszú távon viszont - hiszem -, h az egyedüli orvosság.

Azt hiszem ez már az a pont, ahol a szép szavak nem segítenek. Már rég fel kellett volna pofozni a barátodat. A szüleinek, vagy a testvéreinek mindenképpen, de legalább elcipelni egy orvoshoz, és kirángatni az önsajnálatból, mert ez az. Szerintem megtettél mindent, de tovább már nem lehet simogatni a fejét!
kockacukor

Csatlakozom az előttem szólókhoz. Mindkettőtöknek jobb, ha megszabadulsz tőle, vagy legalábbis felfüggeszted az asszisztenciát.

Ha segíteni próbálsz, azzal csak megerősíted, hogy igen, ez jó, így kaphat figyelmet tőled. Ha magára hagynád, akkor nem lenne értelme szenvednie, lépnie kéne.

Volt nekem is ilyen barátnőm. Több is. Leépítettem őket. Igaz, ezek a viszonyok nem voltak kölcsönösek, ami akkor derült ki, amikor nekem kellett volna segítség.

azért nem értek egyet veletek, mert:
1. amikor én voltam szarul/szarban, akkor ő sem hagyott cserben, mellettem volt
2. nem hiszem, hogy attól változna bármi, ha magára hagynám. ő most nincs jól. mindegy, hogy fizikalilag vagy lelkileg beteg, de beteg és ebeteg embert nem hagyunk magára, főleg ha a barátunkról van szó.

sziasztok :)
bocs, hogy belekotyogok,
lehet, hogy az is elegendő segítség, ha ilyenkor csak meghallgatod a másikat. nem kell neked megtalálnod a megoldást az ő élete problémájára, ez képtelenség is. és magadat is csak idegesíted ezzel, hogy nem érted, miért nem csinálja azt, ami kívülről olyan egyszerűnek látszik.
szerintem se hagyd magára, de tedd a szerepedet kicsit passzívabbá. ha siránkozik, hallgasd meg, érezz vele együtt, sajnáld tényleg - lehet, hogy az nem is fog neki annyira tetszeni, mint az, hogy ha azt hallgatja feszt, hogy ő nem is szerencsétlen stb.

@_hebron_:
1. épp azzal hagyod cserben, ha úgy teszel, olyan reakciót hajtasz végre, amit tudat alatt elvár, még ha felszínen pontosan az ellenkezőjét kommunikálja le.
2. ne hagyd magára, hanem ha segíteni akarsz neki, akkor másképp segíts. Lelki betegek gyógyítására viszont csak úgy vállalkozhatsz igazán, ha magad is teljesen rendben vagy, önismeretileg is, meg egyébként is, és időnként, hetente-kéthetente hagyod csak, hogy kisírja magát nálad, és utána te tudsz úgy élni, meg viselkedni, hogy lepattan rólad a negatív hulláma. Ezzel tudsz legtöbbet segíteni.

Senki nem azt mondja, hogy hagyd magára, és ne törődj vele. Azt viszont te is látod (különben nem írtad volna ezt a posztot), hogy ez így nem működik. Ki kell szakítani ebből az "élethelyzetből", de ez nem a te feladatod, hanem a családjáé, neked pedig ezt kell segíteni. Nála a beszélgetés és a bólogatás már nem old meg semmit, úgyis az ellenkezőjét csinálja.
kockacukor

Nehéz hozzászólni úgy, hogy nem írtad le igazából, miről van szó, de ha jól sejtem a kommentekből, mély depresszióba esett. Itt most nem(csak) szakításról van szó, ugye? (Arra viszonylag egyszerűbb az orvosság, szerintem.)
Úgy látom, ez a huszonvége életkor elég veszélyes, épp most láttam az egyik ismerősömet nagyon megborulni (konkrétan orvosi eset lett belőle, az is egy durva történet). Nehéz az élet, vagy mi?
Szerintem se hagyd magára, de abban igaza van a többieknek, hogy ne is vedd magadra azt az érzelmi terhet, hogy ezen feltétlenül neked kell segíteni, ha egyszer nem tudsz.

Háát, nekem az elmúlt egy évem egy ilyen játszmában telt el a legjobb barátaimmal + a tesóm...
Minden nap szinte újra kezdtek építgetni, segítettek, újra és újra átbeszélték a lelkem, én meg tudatosan vagy véletlenül mindig visszalöktem a lelkem szekerét a gödörbe, csináltam mindenféle hülyeséget, szóval nehéz évük volt.
De itt vannak velem, lökdösnek, bátorítanak, szeretnek, mert ők ilyenek, én ilyen vagyok, most erre van szükségem, s mert a BARÁTAIM.

Én csak abban bízom, hogy lesz nekem is erőm így segíteni nekik.

@KIRA :)) az új: Én azt hiszem, hogy ez a világ legnagyobb önzése. Összeesni, elhagyni magad, és azt várni, hogy a barátok, a család megoldja. Ha pedig azt mondjuk, hogy betegség, akkor el kell menni az ORVOSHOZ!!! Nem a többiektől várni a csodát, és közben kikészíteni mindenkit, aki szeret.
Dühös vagyok erre az egész történetre, mert az én barátomat készíti ki egy ÖNZŐ ember!!! kockacukor

@szerinted:
köszi, h kimondtan helyettem.
Kira, én is önzőnek, sőt, nárcisztikusnak látlak. de egyúttal nagyon kedvellek és tökéletesen meg is értelek, csak az eszközeidre haragszom, már amennyire jogom van erre :)
de hiszen talán jogom van rá nekem is, mert az ég adta egy világon mindenkit bevonsz a játékodba, főleg az internet segítségével.

most gondold el azt, hogy milyen lehet, ha ugyanezt napi szinten hárítod egy(tlen) olyan emberre, aki maximálisan érzékeny, fogékony, veszélyesen empatikus és amúgy is...
Azt hiszem, én ehhez a topikhoz már nem szólok többet. Csak a számat járatom :)

En pl nem nyaggatok senkit akinek baja van es a baratom. Tudja, hogy ha kell segitseg szivesen segitek. De amikor en voltam szarul engem halalra idegelt, hogy mindenki ott pattogott, hogy mit segitsen blabla.. Hagyd beken, ugyis tudja hogy barmikor segitessz neki ha kell. Amugy meg tudok ajanlani egy jo pszihologust:)

Khmm.. kérek elnézést India lakosaitól, a pápától, meg mindenkitől, hogy élek.
Megyek is a Dunának, mert az eltelt 36 évemből egy évet ilyen aljasul éltem le, hogy kihasználtam Barátaimat.

Igen, szörnyű bűnt követtem el ellenük, szarul dolgoztam fel az elmúlt éveim traumáit, mert több is volt belőle (elhagytak, de csúnyán, a gyerek többször volt kórházban, haláleset, stb.), s én úgy tudtam ezeken túljutni, hogy baráti segítségem volt.

Megemelem mindenki előtt a kalapon, ha a bánatot méltósággal viseli,elegánsan teszi azt.

De! (mert mindig van egy de, ahogy egy kedves barátom mondta)

DE! HA jól értem a sztorit,Hebron segíteni akar egy barátjának, aki ezt nem fogadja el, s Hebronnak ez fáj, szenved a visszautasítástól.
S azt tanácsoljátok neki, hagyja jó büdös francba, nem ember ez a barát, mert nem hallgat az általatok jónak nősített szóra.
Ha Hebron ezen tanácsotok ellenére is foglalkozni fog az illetővel, akkor őt is lepattintjátok magatokról, mert nem hallgatott rátok?

Én úgy értelmezem a barátságot, hogy akkor is barát maradok, ha nem kérnek belőlem, mint ahogy Nyanya írja.

Uff, csak azért írtam ennyit,mert meg lettem szólíttva.

@KIRA :)) az új: Azt hiszem itt komoly "mellé-értelmezés" zajlik. Nem a baráti segítség kérdése, amit kritizáltam. Hanem ennek a kihasználása. Mindenkinek kell a segítség, mindenkinek vannak rossz periódusai, de ha evvel mások életét is tönkre teszed (és főleg hosszú távon) az már önzés! Nem gondolom, hogy magára hagynám ilyen helyzetben a barátomat, és Hebronnak sem ezt mondtam, de ettől még a tény, tény marad.
kockacukor

@szerinted: ühm..értem...

@KIRA :)) az új:
Te most megsértődtél :) Nem kéne. A többiek csak őszintén megmondták a véleményüket.

De amúgy veled értek egyet a barátságot illetően. A barát az, aki a bajban is ott van veled, nem csak amikor nevetni kell. A többiek csak haverok.

@szerinted:
Amit te mondasz, az nem tény, hanem vélemény. Attól még lehet igaz.

@KIRA :)) az új:
válaszoltam privátban is, de pár mondattal kapcs itt is szeretnék:

"aljasul éltem le, hogy kihasználtam Barátaimat"
"Igen, szörnyű bűnt követtem el ellenük"
ezeket senki nem mondta. csak összemostuk a két esetet, mert bejelentkeztél úgy, mintha te lennél a történet másik oldala.

"DE! HA jól értem a sztorit,Hebron segíteni akar egy barátjának, aki ezt nem fogadja el, s Hebronnak ez fáj, szenved a visszautasítástól."
nem értetted jól. ha csak erről volna szó, Hebi is önző volna :)
adott egy barát, aki senkinek semmit nem hisz el, senkitől semmi segítséget nem fogad el, de azt, h mennyire szenved, azt szükségesnek tartja minden alkalommal jól elmesélni az adott barátnak.

"S azt tanácsoljátok neki, hagyja jó büdös francba, nem ember ez a barát, mert nem hallgat az általatok jónak nősített szóra."
nem ezt tanácsoltuk. ha jól számolom, előtted 7en nyilatkoztunk meg a dologgal kapcs. és - milyen véletlen - (két semleges álláspont kivételével) mindannyian ugyanazt mondtuk: a kapcsolat dinamikája behalt, (szerintem) ez már nem barátság, valami tök más kéne, minthogy ötszázezredszerre is meghallgatja és vele szenved.

"Ha Hebron ezen tanácsotok ellenére is foglalkozni fog az illetővel, akkor őt is lepattintjátok magatokról, mert nem hallgatott rátok?"
azért ennyire ne dramatizáljuk már el, kedves Kira! :)
szó nincs lepattintásról egyébként sem. sem mcserbenhygaásról, ahogy Hebi fogamazott.
ha bárki bármikor segítséget kér, azt nem hagyjuk cserben. azt gondolom, ez alap.
itt arról van szó, h ha látjuk, h más hogyan teszi magát tönkre, akkor asszisztáljunk-e oly módon hozzá, h belemegyünk a játszmájába?
... és közben menjünk-e mi is tönkre?
hát egy frászt! :)

@hajdú:
"De amúgy veled értek egyet a barátságot illetően. A barát az, aki a bajban is ott van veled, nem csak amikor nevetni kell. A többiek csak haverok. "

úristen, volt, aki komolyan úgy értette a szavainkat, a szavaimat, h a barát csak a bódottágban barát?
hát ez kész!
:D

Azt hiszem, nem fogalmaztam a korábbiakban elég egyértelműen. Tehát szó sincs arról, hogy azt gondolnám, hogy elanor vagy kockacukor véleményét szemétségnek gondolnám. Sőt mi több, lehet, hogy tényleg az egy lépés hátra a megoldás ebben a konkrét esetben. Amihez semmiképp sem tudok az általánosságoknál értelmesebben hozzászólni, hiszen nem tudom a részleteket. Főleg hogy érzelmekről van szó.

De azért azt gondolom, könnyű kívülről ítélkezni és azt mondani, hogy "ez nem barát". Szerintem ez elég sommásra sikeredett. Ő igenis barát. Nyilván nem direkt "energiavámpírkodik" (újabb sommás megállapítás). Higgyétek el, hogy kívülről nézve tényleg úgy jött le a hozzászólásotok, mintha azt akarnátok mondani, hogy hagyjátok magára, mert szemét önző a csaj, hogy depressziós mer lenni. Abban igazatok van, hogy a buksisimi az úgy látszik, nem működik, ezért talán más eszközökhöz kell folyamodni.

Kira véleményéből azzal értek egyet, hogy az igazi barátság ott kezdődik, amikor akkor is segítesz, ha az nehéz, és a barátság nem az a dolog, amit az első hullámvölgy alkalmával egyből leírok.

@szerinted:
Ez egy nagyon jó hozzászólás egyébként, igazad van, a felpofozást illetően. Csak azt nem értem, miért csak a szülők vagy a testvérek segíthetnek. A barátok is, nem?

Ironizáltam, bocs...:)
Nem sértődtem meg.Mért is tenném, közöm nincs az egészhez, véleményeken nem szoktam.

@szerinted; és a többiek: nem tagadtam az önzőségem, de ez van, a barátaim meg megoldják ezt a kérdést, mint ahogy én is megoldom az ő önzésüket.
Kapcsolatdinamika meg csak külső szemlélőnek egyértelmű, aki benne van egy adott rendszerben kurvanehéz dönteni.

@hajdú:
"az igazi barátság ott kezdődik, amikor akkor is segítesz, ha az nehéz, és a barátság nem az a dolog, amit az első hullámvölgy alkalmával egyből leírok."
még mindig csúsztatsz :)

senki nem mondott olyat, h az első hullámvölgynél ki kell szállni. én hiszem, h a nehézségek csak megerősítenek és megerősítik a kapcsolatot.
de úgy látszik, totál nem értitek, miről karattyolunk. nem tudok mást mondani, minthogy olvassatok egy kis játszmaelméletet és kapcsolatdinamikát. nekem úgy sem hisztek, ti idealista materialisták :)

@hajdú: Sajnálom, de a magyar jogrendszer már csak ilyen, ha te mint "barát" elrángatod egy orvoshoz, akkor erőszakot követsz el. A család ezt inkább megteheti. Egyébként a legjobb lenne együtt!

@KIRA :)): Nem ismerjük egymást, nem ismerem az életedet, nem szoktam személyeskedni idegenekkel, de azt hiszem sok mindent szándékosan félreértesz, csak, hogy a saját "véleményed, önzőséged" megmagyarázd! Magadra vettél valamit, ami másról szól! Pedig ez most másról szól! A kommented lett megszólítva és nem a te életed! Én arról nem tudhatok!kockacukor

@szerinted: de hát igazad van...

Pont ez a lényeg, hogy nem feltétlenül van igazam! Csak elmondom a véleményem, amin lehet vitatkozni, személyeskedés nélkül is.

@Elanor_42:
Na szép... Mi ez itt, csúszda? :)
Ezt az inget nem kellett volna magadra venni. Te nem érted, hogy én miről karattyolok :P
Különben is, mi az, hogy "még mindig" amikor én írtam, hogy te csúsztatsz! :P

@szerinted:
Miért, konkrétan arról van szó, hogy láncba kellene verni és dokihoz cipelni? És ezért feljelentene? Mert ha nem, akkor igenis a barát is megfoghatja a kezét és elsétálhat az orvoshoz vele. Ez nem erőszak.

hú micsoda parázs vitát generáltam itt. :)

azt hiszem kezdem érteni, hogy a nagy többség mit akar mondani. elsőre én is túl sarkosnak éreztem a tanácsotokat, én is úgy értettem hagyjam a francba. a konkrét sztorit nem szeretném leírni, nem ide tartozik. ennyit is csak azért engedtem meg magamnak, mert eléggé tanácstalan vagyok (még mindig).

"szerencsére" tudom magam függetleníteni a dologtól, a mindennapjaimat nem az köti le, nem az jellemzi, hogy azon szomorkodnék, hogy nem hagyja, hogy segítsek neki, sokat gondolkodom rajta hogyan tudnék, egyelőre még nem jöttem rá. nem adom fel, de egyelőre most várok kicsit, nem próbálok görcsösen megoldást találni. akkor úgysem fogok.

egy kis korrekciót hajtottam végre hajdú kommentjén, bocsi, íme :)

hajdú · hajdusag.blog.hu/ 2009.02.01. 13:23:30
@Elanor_42:
Ne csúsztass! :P Erről szó sem volt.
A konkrét esetről meg direkt nem akarok okoskodni, mivel nem tudom, miről van szó. Tehát csak annyit tudok tenni, hogy együttérzek Hebronnal.

@hajdú: Félreértesz, alapból nem küldök minden embert diliházba, aki több mint egy napja rosszkedvű. Sőt a legtöbb (mesterséges) gyógyszert elutasítom! Ezt a helyzetet viszont picit jobban ismerem, mint amennyit a Hebron leírt itt nyilvánosan. És mindent mérlegre téve, és azt hiszem Hebronnal is egyetértve (nem akarom a szádba adni a szavakat), de itt már külső (szakszerű) segítség kell! Ehhez pedig kell a családi támogatás!
kockacukor

@szerinted:
Nemnem, te értettél félre :) Nem azt mondtam, hogy micsoda dolog, hogy diliházba küldenél valakit! Hanem hogy ha ez kell, ebben igenis tud a barát is segíteni. Hogy rábeszéli. Hogy elkíséri orvoshoz. Nem erőszakkal.

ha tud valaki JÓ pszichológust vagy pszichiátert, az írjon már egy mélt. a JÓ-t úgy értem, olyat, aki nem azzal kezdi, hogy teletömi az embert gyógyszerekkel...

@hajdú: Persze, csak én arra az esetre gondoltam, ha valaki nem látja be, hogy (orvosi) segítségre van szüksége. Akkor jobb ha ott a család, persze a barát mellett.

Mi a baj a gyógyszerekkel? Ha az kell, akkor az kell. És a terápiát az elején szokás kezdeni.
Jó, nyilván nem a "Baja van? Szedje be ezt, viszlát!" típusra gondoltam én sem. :)

Olvassatok végre, kérlek! Ne könyveket, meg szakirodalmat, hanem csak tudjátok legalább azt elolvasni, amit ide írnak az emberek. Úgy értem, hogy igazán, értően!

PappZe 2009.01.30. 16:07:04
Hű, ez tetszett. Főleg, amit az önismeret fontosságáról mondtál.

Elanor, tőled nem tetszett, hogy mindjárt az első mondatodban tagadtad a barátság tényét. A barátokat nem katalógusból vesszük. Mi választjuk őket, de hogy milyen preferenciák szerint, az sokszor nem tudatos. És ha ott van a másik oldalon (padlón), és nem tudja, hogy mik a lelkének mozgatórugói, mit miért tesz, akkor hogyan lehet rámondani, hogy nem barát?

Azt hiszem mindenki volt már a másik oldalon, legalább egy kicsit. És talán azt is érezte mindenki, mikor a többiek úgy látszanak, mintha nem lennének kilátástalan helyzetben, csak én, én, én. És akkor olyan jó, ha valaki sajnál, mert akkor tudom, hogy létezem. Jó, ha valaki más is szenved, mert akkor nem vagyok egyedül.
Nem, valójában nem jó, de talán értitek, mire gondolok.

De arra emlékeztek, hogy jöttetek ki a gödörből? Én eddig szinte mindig a pozitív példa követésével. A sajnálat, a tanácsok nem sokat segítettek. Az, hogy láttam, hogy mások, a barátaim is jól vannak, kimásztak belőle, képesek voltak rá.
Én is.

Igy nemtom Hebron nem olvasol kommentet? En irtam hogy van..

@]Gabó[: Elarulom neked, hogy en a legenyhebb antidepresszanst szedtem kb 7 honapig, najo elosszor 15 mg majd 30as mizapint, de nem azert mert muszaj volt.. Pl attol hiztam tiz kilot, mellekhatas ugye. De, nem kezdenek bele megegyszer. Nagyon sok idot hagytunk arra a dokimmal, hogy ez kiurulhessen, meg tul sokat is. Nos mikor szo szerint nem szedtem tobbet, _3_ napig semennyit nem birtam aludni. Utana kiutottek egy adag altatoval.. Korulbelul meg fel ev vagy tobb ido kellett mire az elmult, hogy szarul aludtam, ami szinten a gyogysezrtol volt... Es en nem szedtem nyugtatot emelle.. Szoval en azert meggondolnam az ilyen kijelenteseket.

]Gabó[ 2009.02.02. 22:39:39
ezt pont te mondod nekem? :D
háhá. azok után, h hónapokig mentem utánad, h segítsek, annak ellenére, h egy fia közös emlékünk nem volt? szép.
komolyan azt hiszed, h katalógusból húzom elő a barátaimat?
és azt hiszem, te sem tudsz olvasni, ha már itt tartunk.

tartom magam az álláspontomhoz:
egyszer régen, valamikor barát volt ez a barát, de most már nem tölti be ezt a funkciót, csak játszmázik. olyan szinten, h egyértelműen önsorsrontó és önveszélyes. itt már nem elég az, h ott állsz mellette és vele szenvedsz, mert ez önzőség, ez az, h abban sütkérezel, milyen jó ember is vagy és mekkora áldozatokat hozol, és mennyire empatikus, jólelkű vagy. az igazi barát messzebb lát az orránál és valódi áldozatokat hoz. akár olyat is, amitől elveszíti a barátot, ha a barátnak hosszú távon ettől lesz jobb. ez a barát szakszerű segítségre szorul. ha úgy tetszik, meg kell javítani, ami valahol eltört.
marklár. :)

ez meg:
"És akkor olyan jó, ha valaki sajnál, mert akkor tudom, hogy létezem. Jó, ha valaki más is szenved, mert akkor nem vagyok egyedül."
a világ legnagyobb hülyesége.
de megbocsátom, mert mi reményre ad okot az utolsó bekezdésed. :)
pontosan erről van szó. a "gyengébbeken" nem tudsz másképp segíteni, csak azzal, h pozitív példát mutatsz. ez ugyanaz a mechanizmus ugyanis, mint amivel a gödörbe jutott/juttatták anno. fizika.

nyanya, vannak természetes alapú antidepresszánsok, pl. remotiv. azokkal kell kezdeni, nem okoznak függőséget.
és pszichológust már én is ajánlottam, sőt, számot is adtam.
de azt hiszem, ez már nem erről szól.

@Elanor_42: Nem azert szedtem mert muszaj volt.. Amugy az csak azoknak jo, akiknek az eg vilagon semmi bajuk, csak stresszesek sztem.

Jó összevisszaságokat írtatok. Persze nem mondom, hogy nincs bennük igazság, de akkoris.

Hebron, szerintem nincs erre recept, és mi vagyunk azok akik legkevsébé tudunk neked segíteni, mert nem ismerjük a másik felet. Mindenkinél más az, ami kibillanti, van akinél a pofon segít, vagy a zsarolás, vagy a közöny, vagy hogy elcipelik mindenhova, vagy csak hogy szeretik.

köszi, hogy próbáltok/próbáltatok segíteni! segítettetek is, gondolkodtam sokat ezen az egészen. a pszichológus leginkább vésztartaléknak kell, azt hiszem nem ez lesz az igazi megoldás. de már körvonalazódik a fejemben valami.

még egyszer köszi mindenkinek! :)