háromszázkettedik
2009.02.10. 10:49
vagy háromszázmásodik :)
az a helyzet, hogy itten vagyunk monacoban, tegnap kora délután érkeztünk. gyorsan repültünk is egyet, úgy 20 percet, aztán ittunk egy sört a tengerparton és este korán bedőltünk az ágyba, legalábbis apa meg én. ketten vezettük le a cirka 1200 kilométert felesben, nagyon "hamar" ideértünk, kevesebb, mint 12 óra alatt.
a tegnapi gyönyörű, verőfényes napsütés és 15 fok után ma reggel felhős ég és erős szél fogadott minket, egyelőre várjuk a szálláson (ahol van net, jupiii :), hogy lefújják a napot, és mehessünk várostnézni, tengerpartot, kaszinót, jachtokat, hercegi palotát.
ha kinézek a hátam mögött lévő teraszon, pálmafákat látok és a tengert. :) hegyoldalba épült mediterrán házikókat, a kertekben narancsfát, éppen érik a narancs, hamarosan szüretelik. a napocska hol süt, hol eltakarja egy gyorsan érkező felhő, a tenger fodrozódik és hangosan csapódik a partnak. tegnap el is áztatta a cipőmet üdvözlésképpen, amikor telefonon közvetítettem a hangját éppem mondaynek és kavicsot szedtem.
ez a negyedik alkalom, hogy itt vagyok, ismerem a házakat, utcákat (leginkább felülről) mint a tenyeremet. a tengerparton a köveket. oda szállunk le, a leszállóban van egy villanyoszlop, egyszer rátettem véletlenül az ernyőmet (bénáztam a leszállással, na :).
nem voltam itt két éve. gábor balesete előtt voltam itt, akkor találkoztunk utoljára. tegnap elmentünk a kávézó mellett, ahova beültünk sörözni és beszélgetni egyszer. sokkal erősebb itt az emkéke, mint otthon. furcsa. de jó. jó rá emlékezni, benne van mindenben.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek