tegnap megint tízéves voltam. a hármashatár-hegyen voltunk, felkirándultunk a fenyőgyöngyétől, ahogy anyával és apával régen. húztuk magunk mögött a szánkót, és közben arra gondoltam, amikor apa felment autóval, mert valamivel a sárkányrepülőt is fel kellett vinni, anyával meg felkirándultunk a turistaúton. fent a hegytetőn az jutott eszembe, amikor öcsémmel a katonai bunkerekben bújkáltunk, bújócskáztunk. kerestem apáék régi klubépületét, ahol az udvaron felakasztott trapézon hintáztunk, de nem találtam. majd legközelebb, addig megkérdem apát is pontosan hol volt.

aztán lecsúsztunk a nagy lejtőn, ami így huszonöt éves fejjel már nem is tűnik olyan szélesnek és meredeknek. aztán tovább a szuszogón, ahol rengeteget borultunk, volt, hogy mi hagytuk le a szánkót és repültünk róla tovább, volt, hogy a szánkó repült ki alólunk és hagyott ott minket, én pedig csak kiabáltam utána, hogy héééé! gondoltam, hátha megáll magától. :)

gyerekkoromban is rengeteget szánkóztunk a szuszogón, nyáron pedig gyalogoltunk rajta apa után, aki vitte a vállán a sárkányt. aztán leértünk a kilencfához, sose értettem miért ez a neve. nyáron itt szoktunk gyakorolni siklóernyővel. továbbcsúsztunk a vöröskővárra, itt tanultam meg repülni. ahogy néztem körbe a havas lejtőkön, újra gyerek voltam, újra boldog kisgyerek, és csak sikoltoztam önfeledten, mint régen apával.

még mindig rajtam van ez a nosztalgikus hangulat, de most épp könnyes a szemem, de nem tudom miért.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hajdú 2009.02.23. 20:12:50

Én gyerekkoromban Tatabányán, egy félreeső lakótelep végén, egy zsákutcában laktam. Ahol a zsákutca véget ért, egy igazi dombocska kezdődött. (Úgy hívták, hogy Nyúldomb, avagy nekünk csak Nyuszidomb. Nem tudom, hogy ez volt-e a hivatalos neve, szerintem nem, sőt szerintem nem is volt neve :)) Szerettem ott bóklászni, rá lehetett látni az egész városra. (A távoli panelrengetegre, háttérben a Gerecsével és a turulmadárral.) Ha a gyerekkoromra gondolok, akkor ez az egyik hely, ami beugrik. Telente isteni jót lehetett ott szánkózni, csak fogtam a már akkor is több mint hatvanéves szánkómat. (Aminek külön története van, még a dédapám csináltatta a nagyapámnak. Tulajdonképpen egy napszámos készítette fizetségül-hálából, hogy ott lakhatott náluk egy ideig. A szánkóba bele volt égetve a nagyapám neve és ha jól emlékszem, 1927.) Telente, amint leesett a hó, egyből rohantunk ki, és mindig hatalmasat szánkóztunk ott a félhományban - a közeli utcák közvilágítása adott még valamennyi fényt, meg persze a hold és a csillagok szikráztak vissza a hóban. Ideális pálya volt, széles (lehetett versenyezni is), és épp elég hosszú és meredek, hogy száguldozni is lehessen de félelmetes se legyen. Jól ki volt csúszkálva, tavasszal-ősszel fel sem lehetett a "pályán" menni a sártól.

Most lakópark van ott. Rá sem lehet ismerni már. Ha ott járok véletlenül, már nem hazamegyek.

Válasz erre 

kerikak 2009.02.23. 21:58:57

én már nem is tudom mikor szánkóztam utoljára, van annak már vagy ezer éve is

Válasz erre 

gell 2009.02.24. 09:48:31

azért 9fa mert 9 fa áll ott, ha jól emlékszem tölgyfák. szépek.

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: