ötszázhuszadik
2010.06.18. 02:45
azt hiszem a tegnapi nap volt életem eddigi legfurcsább napja.
eredetileg a teázóba voltam beosztva, de végül cseréltünk j-vel (aki szintén dolgozik mindkét helyen, és tegnap a kávézóba ment volna) úgy, hogy ötkor felváltott a teázóban, én meg átcsattogtam helyette a kaféba, hogy tudjon tanulni (ott kevés a vendég ilyenkor és fixen bezár tízkor). egyszercsak bejött az a srác, aki tegnap is, sejtésem szerint francia, később kiderült, hogy tényleg, és megint ásványvizet ivott egy citromkarikával és cukorsziruppal. odajött a pulthoz beszélgetni, kiderült, hogy a francia intézetben dolgozik két évig még, marhára tetszik neki magyarország és budapest, és már egész sok mindent tud magyarul.
közben bejött még egy külföldi srác, rá is azt hittem, hogy fhanszija, de később kiderült, hogy belga. amikor az első elment ő is odajött beszélgetni, és onnantól kezdve zárásig beszéltünk konkrétan mindenről, de leginkább arról, hogy mit is keres ő most éppen budapesten, és ez az, amiatt a mai nap annyira érdekes számomra.
elmesélte, hogy az anyukája magyar, hat évesen került belgiumba (ötvenhatban küldték ki a szülei), de magyarul már nem beszél. a srácot viszont elkezdték érdekelni a gyökerei, és eljött teljesen egyedül körbenézni itt. mesélt egy csomó mindent a családjáról, hogy a nagymamája cigány volt és romániában élt, az apukája belga, de ír gyökerekkel, és még rengeteg mindent. kérdeztem, hogy mi az anyukája vezetékneve, mondta, hogy székely. kiderült, hogy nem tudja, hogy mi a szó jelentése, hát elmondtam neki. aztán szóbakerült még kismillió minden, a nyelvek, a politika, az utazás, és én közben felajánlottam neki, hogy ha tényleg meg akarja keresni a magyar gyökereit, és szüksége lenne segítségre, akkor keressen majd meg, és szívesen segítek neki. igyekeztem direkt úgy fogalmazni, hogy ne érezze úgy, hogy rátukmálom magam, ezért is mondtam, hogy keressen meg ő engem, de végül ő adta meg a mélcímét. aztán otthagyott egy rakat borravalót, mert végre tudott itt valakivel angolul kommunikálni.
nem tudom elmagyarázni, hogy mitől volt olyan furcsa ez az egész beszélgetés, és az, hogy eredetileg nem is nekem kellett volna ott állnom a pultban akkor, amikor ő teljesen vélteltnül betéved a kávézóba, inkább csak egy emlékeztetőnek írtam ezt az egészet le, magamnak, hogy később legyen valami, amiről eszembe jut.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
hajdú 2010.06.22. 01:09:48
Szerintem nem furcsa volt a beszélgetésetek, hanem megható.
Rebelde 2010.06.22. 13:35:46
a franciákon, külföldön rugózol, szeretnél többet tudni az ott élőkről stb., ezen gondolkodsz mostanában sokat és egyszerűen vonzod az ilyen helyzeteket
szóval ez nem is olyan furcsa:)
Utolsó kommentek