ötszázhatvanharmadik
2011.08.29. 00:26
a vb egy nagy kalap szar volt. minden az volt: a felkészültségünk, az időjárás, a szervezés. majdnem végig esett az eső, a szervezők erre egyáltalán nem készültek fel, nem volt egy közös helyiség, ahol egyrészt szárazon lehettünk volna, másrészt együtt lehetett volna a mezőny, a starthelyre csesztek kitenni bulót, és amikor ezt szóvátettük, akkor képesek voltak azt válaszolni, hogy az úgysem mutatja a valóságos szélirányt... de persze mit várunk egy olyan rendezőségtől, akik képesek azt magyarázni a versenyzőknek, hogy vizes ernyővel repülni nem is olyan veszélyes... és még sorolhatnám, de azt hiszem nem is akarok erre az egy hétre emlékezni, sokáig morogtam miatta, mert az ablakon kidobott egy hét volt, semmit nem ért az egész, és még csehországból se láttunk semmit. még panaszt is akartam tenni a nemzetközi repülőszövetségnél, de most már inkább csak el akarom felejteni az egészet. szerencsére ezen kívül az összes verseny, amin eddig megfordultam csodás hangulatban telt, ez az egy szar volt, igaz, hogy vébé, de hát akkor sem olyan rossz az arány. majd a következők megint szuperjók lesznek.
közben eltelt a sziget is, majdnem nélkülem, de végül egy napra kijutottam. nagyon furcsa volt, hogy nem végig vagyok kint (még sosem voltam kint nem egy hétig), hogy nem dolgozom, és hogy nincs dalmát.
elolvastam egy könyvet az everest megmászásáról, és totál készen vagyok tőle. én meg akarom mászni az everestet! jó, nyilván sosem fogom, hacsak nem leszek milliomos, de nagyon sok mindent elindított bennem ez a kezdő gondolat. nem tudom az életvitelem mennyire alkalmas rá, vagy mennyire átalakítható ahhoz, hogy repüljek is a szabadidőmben, szórakozzak is, edzzek és túrázzak is mondjuk. és most nem arra a túrázásra gondolok, amikor az ember felkirándul a kőhegyre, hanem arra, amikor fokozatosan nehezíti az ember a terepet, és kicsit közelít a hegymászáshoz. én fel akarok menni a mont blancra, hágóvassal és jégcsákánnyal akarok kínlódni valahol, akárhol, feszegetni akarom a saját határaimat! és totál ki vagyok akadva azon, hogy nem jutottam el hamarabb idáig, persze még így is rengeteg lehetőség áll előttem. ismeritek ezt a csajt? én is csak tegnap olvastam róla először, amikor videókat néztem az everestre feljutókról, de totál készen vagyok tőle, én ő akarok lenni, elképesztő, hogy egyes emberekben mennyi energia és öntudat van, és egyesekben mennyire nincs semmi. csak remélni tudom, hogy én közelebb állok az előbbihez, mint az utóbbihoz, és hogy találok magamban annyi kitartást, hogy mostantól csak előre és felfelé nézzek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek