és akkor itt is visszaszámolunk: 18 :)ja és újra franciául fogok tanulni, holnap délelőtt lesz az első óra, munki előtt, izgulizgul! :)  

norbi meghalt. több, mint négy évvel ezelőtt. megsirattam, meggyászoltam, megküzdöttem a hiányával, elbúcsúztam tőle. nagyon nehéz volt, és nagyon sokáig tartott. néha még most is álmodom vele, de úgy éreztem már lecsendesedett bennem az az óriási veszteség, amit a halála…

valami nem stimmel velem egy ideje. iszonyú nehezen alszom el, és iszonyú nehezen kelek fel. sose voltam egy hajnalban az ágyból kipattanós típus, és sok alvásra is van szükségem amióta az eszemet tudom, de ami az utóbbi egy-két hétben megy, az már nem normális. úgy október óta…

kolegina vasárnap a kafé nagytakarítása közben leszdte a karifánkat, amin rajta voltak az első saját díszeim is (oké, hogycsak szárított gyümölcsök, de akkor is), meg a dórival közösen sütött mézeskalácsok, meg az ajándékba kapott mézeskalácsok , na ő ezeket mind aranyosan…

tegnapi termés: mégis megyünk monacóba, juhé! egy óra múlva: mégse megyünk, mert nem jött össze elég ember... fél óra múlva: lehet, hogy mégis megyünk, csak egy másik csapattal, és egy héttel később. itt tartunk most. tipikus... :)ápdét: nem akarom elkiabálni, de úgy néz…

napok óta nem bírok szabadulni ettől a zenétől... 

apa összetörte az autót. szerencsére nem sérült meg senki. viszont a gatyánk rámegy a javításra, úgyhogy monaco ugrott.