ötszázhetvenedik
2012.08.11. 01:38
akkor jöjjenek a miértek.
az az érdekes, hogy már mindegyik ok megvolt réges rég külön-külön, de eddig sosem állt össze egy nagy egésszé. meg az is, hogy az összeállás és a döntés nagyon hirtelen született meg, egy beszélgetés során alig másfél hónapja.
az egyik ok a repülés helyzete jelenleg magyarországon. sokszor panaszkodtam már itt is, hogy mennyire ellehetetlenítik a siklóernyősök helyzetét a hatóságok, ez sajnos egyelőre nincs változóban, sőt... a családból ketten is perben állnak a légügyi hatósággal, miközben a magyar válogatott keret tagjai vagyunk basszus. és sajnos a siklóernyősök között is óriási a széthúzás, ez valami magyar átok vagy habitus, hogy képtelenek vagyunk együtt kiállni magunkért. nem is megyek bele, mert felesleges, a lényeg, hogy nincs támogatás csak ellehetetlenítés, büntetés, üldözés, fröcsögés, már alig van hegy, amin repülhetünk, az is szegénykém mekkora már...
a következő a nagy büdös helyzet az országban. a gazdasági. aminek a hatását mindenki érzi a bőrén. és sajnos van egy olyan társadalmi réteg (amibe én is beletartozom), ami mindig is érezte, akármi is volt, és mindig is fogja akármi is lesz. sajnos nem nagyon hiszem, hogy belátható időn belül jobban keressek, vagy ugyanennyiért kevesebbet dolgozzam (ami kábé ugyanaz), hogy jussak valamire és ne csak hónapról hónapra éljek. persze változtathatnék én is az életemen, hogy tudjak mondjuk félretenni, de ha jelentős összeget szeretnék félretenni (ahogy az utazás miatt fogok is), akkor keményen össze kell húzni a nadrágszíjat, ami pár hónapig oké, de nem így szeretnék élni még x évig.
a harmadik a munka. ami erősen összefügg az előző ponttal ugyebár. végre találtam egy olyan helyet, ahol igazán jól, nagyon jól éreztem magam, ahol csodálatos emberekkel dolgozom együtt, ahol megbecsülnek és szeretnek, ahol megláttak bennem olyan lehetőségeket, amiket korábban senki. olyan munkával, amit imádtam csinálni. tényleg. aztán valami történt. nem tudom pontosan mikor és mi. de tény, hogy rengeteget dolgozom, hogy meglegyen a havi betevő, és nem azért, mert a főnökeim közben milliókat aprítanak a tejbe, ez a legdurvább. hanem mert ennyit tudnak fizetni és kész, többet nem. szóval valami történt, amitől megtörtem és iszonyúan elfáradtam. már nem okoz örömet a napi munka, elegem lett abból, hogy tizennégy órákat dolgozom egyhuzamban, hogy el se tudom végezni az összes munkám, mert vagy időm nincs már rá, vagy energiám. idegesítenek a vendégek, és nem azért, mert hülyék, hanem azért, mert belefásultam, és tényleg: rohadtul fáradt vagyok. el se tudom mondani mennyire...
szóval ez van. és tudom, hogy külföldön sincs kolbászból a kerítés, az embernek mindenhol meg kell dolgoznia a pénzéért, de rengeteg ismerősöm és barátom van a világ különböző pontjain, és kivétel nélkül mindenki jobban és kényelmesebben él, akárhol is legyen az. és azt is tudom, hogy vannak az enyémnél sokkal rosszabb sorsok, és örülnöm kéne, hogy egyáltalán van munkám, jó munkám jó helyen, de azt gondolom, hogy ha van lehetőségem változtatni, akkor miért ne tenném?
és az utolsó pont: élni szeretnék. úgy igazán. kipróbálni magam teljesen új helyzetekben, teljesen új környezetben. nyelveket szeretnék tanulni, új emberekkel találkozni, máshol élni, megnézni, hogy milyen az élet máshol, és én ott mire vagyok képes. világot szeretnék látni. nem turistaként. idegen országban élő emberként. ha majd anglia, london nem jön be, akkor továbbmegyek.
igazából nekem már többször volt a fél lábam külföldön, de aztán valahogy a bátorság sosem volt meg. hát most megvan. iszonyúan fog hiányozni innen minden. a kávézó, a barátaim, a családom, a macsekok, talán még a kis megszokott életem is. de kis megszokott élet lesz ott is, akárhol is leszek. macsekok egy darabig nem valószínű, de nekik lesz egy sokkal izgalmasabb életük vidéken, jó helyen, jó embereknél. a kávézó meglesz, amikor hazajövök, és a barátaim és a családom is. és szuperjó lesz, tudom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek