nyihh. kialdutam magam. beszámolok.

szerdán nagyon hajnalban indult a gép, kaptam helyet ablak mellé, de megállapítottam, hogy a repülőn az ablak nagyon kicsi. én mindent akarok látni. legközelebb valahogy bejutok a pilótafülkébe, ha apának sikerült nekem is fog! :)

felszállás után fél órával vettem észre, hogy még mindig a karfát szorongatom eszeveszetten. pedig csak egy kicsit izgultam (cöcöcö! :). és igazából iszonyúan élveztem az utat, nekem még mindig hihetetlen, hogy egy ekkora dög fel tud emelkedni a levegőbe, a felhők felülről valami csodálatosak voltak! éppen azon gondolkodtam, hogy merre járhatunk magyarországon belül, amikor havas hegyeket pillantottam meg. akkor megállapítottam, hogy már nem otthon vagyunk. :) (ja, életemben másodszor ültem nagyvason, azért ez a hülyegyerek stílusú beszámoló...)

unatkoztunk sokat (én olyankor olvastam), tárgyaltunk, vakos kiállítást néztünk, én meg jól elfáradtam a sok angol karattyolásban, főleg, hogy nem túl erős az angolom... :S aztán tegnap még volt 3 óránk a becsekkolásig, úgyhogy bementünk frankfurtba (addig csak a reptéren voltunk, minden ott volt: a kiállítás, a tárgyalás, a szállás), de várostnézni már nem volt elég idő, úgyhogy csak kajáltunk. méghozzá életemben másodszor kumpirt, ami egy török kaja, és isztambulban ettünk olyat sokat és isteni! ha valaki tudja hol lehet bp-n olyat enni, az azonnal mondja meg!

aztán hazafele naplementében szálltunk fel (akkor már sajnos nem kaptam helyet ablak mellett), a felszállásnál láttam egy nyuszit kb. 10 méterre a géptől. :) a visszaút már annyira nem volt sima, mondták is felszállásnál, hogy kicsit turbulens lesz, a leszállásnál úgy rázott, hogy azt hittem lezuhanunk, de végül nem zuhantunk le, nem térítettek el, nem tévedtünk el sehol, úgyhogy sikeresnek nyilvánítom az utat. csak nagyon hiányzott valami... :)

ápdét: