háromszáznyolcvanhetedik
2009.09.01. 15:09
két hét takony és egyéb mindenféle dzsuva köpködése után úgy döntöttem végre felmerészkedek a biciklire és bemerészkedek vele a dolgozóba. már nem köpködök annyit, de két nap alatt tökéletesre fejlesztettem a biciklin orrotfújás művészetét. és el se ütöttek közben (még). viszont isteni újra a drótszamáron ülni, frissen és ébren érek be a munkahelyre, nem úgy mint egy darab mosott rongy.
tegnap hazafele kipróbáltam a bringautat, hát az egy gyász... egész újnak tűnt, de olyan hullámos, hogy szétrázta az agyamat, ráadásul legalább húsz perccel hosszabb így az út. még az árpád hídnál is jártam, meg egy lakótelepen is, ahol kerülgethettem az outival a babakocsit tologató nagymamákat, nem volt fasza. maradok a körútnál meg a lehel utca - béke út - istván út útvonalnál.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek