háromszáznyolcvanhetedik

2009.09.01. 15:09

két hét takony és egyéb mindenféle dzsuva köpködése után úgy döntöttem végre felmerészkedek a biciklire és bemerészkedek vele a dolgozóba. már nem köpködök annyit, de két nap alatt tökéletesre fejlesztettem a biciklin orrotfújás művészetét. és el se ütöttek közben (még). viszont isteni újra a drótszamáron ülni, frissen és ébren érek be a munkahelyre, nem úgy mint egy darab mosott rongy.

tegnap hazafele kipróbáltam a bringautat, hát az egy gyász... egész újnak tűnt, de olyan hullámos, hogy szétrázta az agyamat, ráadásul legalább húsz perccel hosszabb így az út. még az árpád hídnál is jártam, meg egy lakótelepen is, ahol kerülgethettem az outival a babakocsit tologató nagymamákat, nem volt fasza. maradok a körútnál meg a lehel utca  - béke út - istván út útvonalnál.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hebron.blog.hu/api/trackback/id/tr1001353053

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hajdú 2009.09.01. 23:06:57

Na igen, én is ezt (is) imádom a munkába biciklizésben, hogy már frissen érkezem, kiváltja akár a reggeli kávét is! Meg is jegyezte az egyik kollégám, hogy mindig vigyorogva érkezem, már megfigyelte, a biciklisek vidám emberek...
süti beállítások módosítása