ma valami eszméletlen dolog történt velem. de kezdjük az elején. ma is erős szél volt, de azért felmentünk a hegyre, mégiscsak utolsó nap, hátha összejön végre valami nagyobbacska repülés is. nem jött. de azért ücsörögtünk pár órát a starthelyen, végül is nem volt…

csak most tudtam meg hogyan is hangzik első közös, igazán közös pillanatunk egy mondatban, neki:A metsző hidegben a lány vöröshaja, mint lángnyelv, az arcodba csap.:) 

a mai nap valami eszméletlen volt. reggel délelőtt felkeltem, a szobában én utoljára, és annyira de annyira jó volt tízig szundítani, félóránként fel-felébredni, aztán visszacsukni a szemem és még kicsit aludni tovább, hogy azt el se tudom mondani. délelőtt erős volt a szél,…

vagy háromszázmásodik :)az a helyzet, hogy itten vagyunk monacoban, tegnap kora délután érkeztünk. gyorsan repültünk is egyet, úgy 20 percet, aztán ittunk egy sört a tengerparton és este korán bedőltünk az ágyba, legalábbis apa meg én. ketten vezettük le a cirka 1200 kilométert…