holnap lesz az első "órám" a pszichonénivel, én nagyon lelkes, bizakodó és kíváncsi vagyok, állítólag ez első lépésnek már nagyon jó. másodiknak meg tűnjön el az ekcémám, mert megint tele vagyok vele, és az aloe verától csak csillapodik, de nem múlik el, most anya elcipelt a barátnőjétől egy bioptron lámpát, ami majd minden nyavalyámat elmulasztja állítólag, de én azért mégiscsak a pszichonéniben és a bőrgyógyászban bízok leginkább.

aztán szép lassan jönnek majd az elintéznivalók. a nőgyógyászon már ugye akarva-akaratlanul is túlvagyok, jön a bőrdoki meg a fogdoki. aztán tb ügyintézés, banki kérdések tisztázása, és igazából ezeken kívül már csak egy-két beszereznivaló van, mint például bőrönd, meg kiszanálni a maradék cuccaimat és kiköltöztetni anyához. bár a beszereznivalók nagy részét valószínűleg kiadom karácsonyi listában a családnak, legszívesebben megmondanám nekik, hogy ne vegyenek semmit, de tudom, hogy úgyse bírják ki, és akkor már inkább olyanra költsék a pénzüket, ami tényleg kell, mint valami baromságra, amit aztán ki se viszek magammal. szóval hipp-hopp itt a kari meg az új év, lezavarunk majd egy januári búcsúztatót még az indulás előtt, aztán irány anglia!

eddig standokban mértem még az időt, ti. hogy hányszor kell még  hó végén hajnalban zárás után lestandolnom az egyik helyet, és másnap nyitás előtt a másikat. hát eljött az idő, amikor már csak EGY stand vár még rám. iszonyúan repül az idő, de most komolyan.  és egyre gyakrabban álmodok a kinti élettel, általában azt, hogy minden idegen (a legutóbbiban pl. london helyett montréalban róttam a vadidegen utcákat) és eltévedek, de aztán valahogy mindig megkerülök.

már nagyon mehetnékem van... persze gy ügynök miatt az utóbbi hetekben kicsit elbizonytalanodtam, mert nekünk itt kapcsolatot kéne építeni ezerrel, de akármilyen szörnyen hangzik is, én egyszer már megfogadtam, hogy pasi miatt többet nem maradok, ha nekünk egymás mellett a helyünk, akkor meg fogjuk oldani, akármi is vár ránk (igen, naiv, idealista és romantikus vagyok, de nem vagyok hajlandó másmilyen lenni, különben ha már ebben sem hihetek, akkor mégis miben?), és különben is, maximum hazajövök ha úgy döntünk. de nekem most el kell innen mennem és tudom, hogy megbánnám, ha maradnék.