igyekszem a posztokkal, hogy minél hamarabb összejöjjön már az a blogtalálkozó. :)

the clash - washington bullets

nalu tisztára meg van hülyülve a napokban, mindenhova jön utánam, nyávog, folyton az ölemben akar ücsörögni, ha épp nem fér oda a billentyűzettől, akkor a fotel támlájának a tetejére fekszik fel. pedig különösebben magányos se lehet, mert egyrészt itt a hülye yoda, másrészt folyton itthon vagyok. nem értem, de azért cuki. :)

szóval napok óta pályát építek álmomban, próbálok lazítani lefekvés előtt, de ezek szerint nem túl sikeresen... pedig szombaton tartottam egy teljes, vasárnap meg egy fél  nyugi-napot szentendrézéssel, koncertre menéssel, mézeskalácssütéssel, barátokkal kávézgatással, de persze kicipeltem magammal a laptopot, hogy majd az üresjáratokban dolgozom, de persze üresjárat az nem volt, én meg még a koncerten is képes voltam azon agyalni, hogy otthon kellett volna maradni haladni a pályával. kicsit lazítani kéne, de vagy nincs rá idő, vagy akkor is stresszelek...

huhúú, de szépen esik a hó, és tiszta fehérek már a háztetők, hurrá! ilyenkor mindig ez jut eszembe: 

koncz zsuzsa - micimackó

ápdét: na, már le is olvadt a háztetőkről a hó... :(

ebédre lencselevest ettem. vacsorára meg borsófőzeléket, kukoricás rizst és fekete retket. húst akarok! húúúst!!!

miért találnak meg mindig mindenhol maguknak a szomszédok, miééért?! és miért mindig a közös képviselő az egyik?! most csöngetett be, hogy az ajtó előtt lévő virágládákat tüntessem el, mert túl eklektikus, és elég nagy a lakás, hogy bent elférjen. és a hamutálat se hagyjam kint a vécéablakban, mert csúnya, ő sem hagyja kint a koszos zsepijét a folyosón. muhaha, övé az utolsó lakás, le van zárva a folyosórésze egy kis ajtóval, senki nem látja, hogy mit hagy kint (pl. a tulaj könyveit meg festményeit, amiket ellopott a padlásról). és figyeljek kicsit oda a lakás előtt lévő folyosóra. a következő az lesz, hogy a bringát se tároljam ott, mert neki az nem tetszik.

na akkor a tegnap este emlékére:

kispál és a borz - nem fáj

kispál majd holnap jön a koncert után, most ez:

jamie t - chaka demus

azt hiszem soha az életben nem voltam még ennyire fáradt, mint most. tegnap este megittam két energiaitalt egymás után, iszonyú rosszul lettem tőle mire hazaértem, néha azt hittem, hogy halucinálok, de azt hiszem nem halucináltam. eszméletlenül éhes is voltam, de nem volt otthon semmi kaja, gondoltam rendelek pizzát, de pénzem se volt, de végül találtam valami maradék müzlit, meg maradék tejet, de a tej már romlott volt, de csak akkor jöttem rá, amikor már a müzli felét megettem. aztán néhány pillanat totál kiesett, teljesen dekoncentrált voltam, remegett a kezem, ülni is alig bírtam. pedig végigalszom az éjszakákat és nem is alszom nagyon keveset, csak a megszokottnál kevesebbet, úgy hat órát átlagban, de az nem kevés azért. szóval nem értem, simán bírnom kéne és bírom is, csak most muszáj innom egy kávét...

és holnap be kell jönnöm az első számú munkahelyre, miközben délelőtt szerettem volna aludni, takarítani, mosni, magammal foglalkozni, mert elhalmoznak a koszos ruhák és a porcicák, délután be akarok menni a kettes számúra, egyetlen vígaszom az esti koncert, de már mindjárt kiborulok, már a mécses is eltört...

ápdét: mégse kell bejönnöm holnap az egyesszámúra, óje.

'csába, írtam egy jó hosszú posztot és elszállt...

majd este újraírom, a lényeg az lesz, hogy önkényesen megállapítom, hogy ha egy nő gyereket szül, akkor kiszüli vele együtt az agyát is. kivételek vannak, de kevesen, és ha véletlenül valaki nem szülte volna ki az agyát mégsem, akkor nagyobb veszélyként leselkedik rá a az agykigügyögés, mint a háegyenegy...

ápdét: szóval az volt, hogy tegnapelőtt a trolin volt egy nő egy egy év körüli gyerekkel. vagy másfél. sose tudom megállapítani a korát a fél méternél kisebb egyedeknek, persze amint anyuka lesz valakiből rögtön képes hónapra megmondani akármekkora gyerek korát. nem tudom miért nem elég az, hogy fél éves múlt, vagy egy éves, vagy két éves, miért kell azt mondani, hogy negyvenkét hónapos, amikor az ő korát kérdezik, akkor is azt mondja, hogy háromszáznegyvennyolc hónapos?!

szóval ez a nő olyan hanglejtéssel és olyan szavakat használva beszélt a gyerekhez, ahogy egy normális ember nem beszél. az éneklő gügyögésétől három perc leforgása alatt kaptam egyszerre agyzsibbadást, idegzsábát és sikítófrászt. nem tudom miért érzi minden friss anyuka kényszernek, hogy gügyögve beszéljen bármilyen gyerekhez, és nem az a baj, hogy becézgetik vagy ilyesmi, hanem az, hogy játsszon anya a babucival csipcsipcsókáááát? megcsikimikezze anyuci a lábikáját a babucinaaaaak? egyébként is miért kell magáról meg a gyerekről egyes szám harmadik személyben beszélnie?! (még rosszabb, amikor többes szám elsőben nyomja: nyolc kilók vagyunk, na itt tudnám fejbevágni egy bézbólütővel) ja, és amikor megcsikimizte a lábát a szerencsétlennek és az elkezdett rúgkapálni, akkor rámordult, hogy ne rugdossa. bazdmeg, akkor ne csikizd!

és ott kaptam végképp idegrángást, amikor rászólt a gyerekre, hogy ne fogdossa össze a trolit, mert az kakás. én azt értem, hogy mégse mondhatod a gyereknek, hogy tiszta szar az a kurva busz, de miért nem jó az, hogy koszos, piszkos, mocskos?!

leszállásnál áttolta a babakocsit kétszer a lábamon, pedig már nem tudtam jobban az ablakra mászni, de mentségére legyen szólva, hogy bocsánatot kért.

az egyik kis buzi leverte az asztalról a körömlakkot, ami összetört a kövön. ezt akkor vettem észre, amikor este hazaértem, úgyhogy a körömlakk már jól oda volt száradva. szerintetek sima körömlakklemosóval fel fog jönni anélkül, hogy megfogná a konyhakövet? :S

ápdét: a nagy része feljött sima körömlakklemosóval, csak aztán elfogyott...

azért nem írok semmi értelmeset mostanában, mert nem történik velem semmi értelmes azon kívül, hogy reggel bemegyek a munkihelyre, aztán átbattyogok a másik munkihelyre, aztán kilenc fele hazabattyogok és ott még dogozom egy kicsit. hétvégén volt családozás, de az is két dolgozás között. na jó, szombaton megengedtem magamnak egy kávézást-barátnőzést lazításképp. amúgy tök jó minden, csak lassan porszívózni meg mosni kéne...

akarok egy ilyet! pirosban! :)

ha újrakezdhetném az életem, én lennék alanis morissette :)

ű

alanis morissette - incomplete

durván romlik a szemem. most vettem észre, hogy a tőlem cirka két-két és fél méterre lévő szék homályos. az előbb szaladgált mellette egy kisfiú, és nem láttam az arcának a körvonalait. az már feltűnt egy ideje, hogy a tévéhez is szemüveg kell. eleinte anya szólt rám otthon, hogy vegyem már fel, ne hunyorogjak, én észre se vettem, hogy hunyorgok. de már nem bírok úgy honyorogni, hogy rendesen lássam.

az az érdekes, hogy a szemüvegen nem érzem, hogy nem lenne "elég". de ha leveszem rosszabb, mint pár hónapja volt. lehet, hogy a számítógép rontja ennyire?  végül is reggeltől estig előtte ülök, és általában leveszem a szemüveget, mert ha egész nap rajtam van, az zavar. vagy csak simán fokozatosan romlik?

hülyehülyehülyehülyehülyehülyehüüüüülyeeeeeeeee! na.

mit szóltok az új szkinhez?

kicsit túl vagyok pörögve, fogalmam sincs mennyi kávét és fekete teát ittam meg az elmúlt két napban, de valszeg elég sokat, mert éjjel nem sokat aludtam. amikor meg mégis, akkor is dolgoztam álmomban, tisztára mint a szigeten. el tudjátok képzelni kerri bredsót, amint a szigeten sört csapol?! hát mondom én hogy csak a cigizve gépelésben hasonlítunk.

egylőre nem indul túl zökkenőmentesen ez az otthonimunka-dolog... holnapra már produkálnom kéne valamit, de valamiért minden gépen, ami a kezembe kerül, baromi lassú a program. összeesküdött ellenem a technika. viszont jó kislány voltam, és cserébe kitakarítottam a fél lakást. és olyan vagyok mint kerri bredsó, csak én nem cigizek az egész lakásban, csak a konyhában.

van még egy munkám, ójeójeójeeeeeee!!! :)

otthoni és kreatív és izgi és még sosem csináltam ilyet, úgyhogy jó nehéz is, de nem baj. remélem december ötödikén a pecsában a kispál koncerten már azt fogjuk ünnepelni, hogy ügyes voltam. :)

és már csak hatvan bejegyzés és kell csinálnunk egy blogtalálkozót. :)

ezt muszáj betennem ide, nagyon cuki ez a srác, csak azt a sapkát szedje már le valaki a fejéről! :) 

jason mraz - the dynamo of volition

pápápápápááráráppápáápáá

mgmt - kids

ha egyszer férjhez megyek a blogomról fogom összeválogatni a zenéket a laKzira :D

még mindig sóhaj... de azért levágnám a kezét annak, aki befestette és így belőtte a séróját.

live - turn my head

sikeresen túléltem a hétvégi rokonozást, levezettem összesen cirka kétszázhatvan kilómétert, turkáltunk nekem nadrágot, csini táskát, pulcsit, kabátot, rokonoztunk, babáztunk, három helyett végül csak két helyen voltunk, de a temetőbe már így is csak sötétben jutottunk el, és nem is féltem, pedig azt hittem fogok.

és még mindig nem szeretem a hétfőket...

ápdét: kaptunk kóstolót a disznótorosból, meg mindenféle zöldséget: répát, céklát, sütőtököt meg paszternákot, valaki tudja, hogy azzal mit lehet kezdeni?!

és akkor jóccak ezzel a jó kis zenével, ami napok óta nem mászik ki a fejemből, és ezen a videón végre az a hülye kalap sincs rajta a fején ennek a dzsézön gyereknek: 

fasza kis hétvégének nézünk elébe, holnap hajnali öt és fél hat között kelés, mert megyünk vidékre a rokonokhoz. korábban kell kelni, mint egy átlagos hétköznapon, pedig cirka másfél órára laknak, csak anya piacozni akar meg mittudoménmit. az egyetlen jó dolog ezekben a rokonozásokban, hogy miközben azt kérdezgetik, hogy mikor megy férjhez az ember lánya meg van-e egyáltalán valakije, istenieket lehet kajálni. és mivel az ember lányának a szája ilyenkor tele van, ezért válaszolni se kell (vagy legalábbis nem tud).

a piacon és a temetőn kívül még három helyre megyünk minimum, az egyik rokonnál disznóvágás lesz, oda szerencsére csak ebédre érkezünk meg, úgyhogy lesz isteni disznótoros remélhetőleg, de a visító malacot szerencsére már nem fogjuk hallani meg a büdös pörkölést szagolni. utálom a disznóvágásokat, de a végeredmény az jöhet. :)