a vb egy nagy kalap szar volt. minden az volt: a felkészültségünk, az időjárás, a szervezés. majdnem végig esett az eső, a szervezők erre egyáltalán nem készültek fel, nem volt egy közös helyiség, ahol egyrészt szárazon lehettünk volna, másrészt együtt lehetett volna a…

van jó hírem, meg rossz is.tegnap volt két hete, hogy megnyitott a másik kafé. még nem olyan otthonos, mint az elsőszámú, de abszolút a kistestvére, szó szerint, mert minden kisebb odaát, a pult is, a raktár is,  vendégtér is, de idővel megszokjuk mi is, a vendégek is. de…

 mjúzik 

szerdán franciaóráról hazafele jövet konkrétan szarrá áztam, jól megfáztam, lázas voltam három napig, tegnap már nem, de ma reggel már megint, közben elkezdett úgy megfájdulni a torkom, hogy alig bírok beszélni, nyelni csak iszonyú kínok között, még folyadékot is... viszont…

kaptam reklamációt, hogy elhanyagolom a blogomat, úgyhogy most megpróbálok pótolni néhány elmaradást.izgalmas életem következő mégizgalmasabb állomása albánia volt, május elején. jól indult, aztán rosszul folytatódott, aztán jól folytatódott, aztán megint rosszul, de végül…

reggel a pékségben (miközben hatvanhárman álltunk sorban) egy néni azon problémázott, hogy ő olyan kenyeret akar, ami nincs megrepedve, a következő meg azon, hogy nem elég magas a kalács... én azt értem, hogy ő kurvára ráér ilyeneken hisztizni, de a mögötte álló hatvanegy…

a lyukas orrú cipő náájlonharisnyával GÁZ. a fehérre koptatott farmer meg ronda.amúgy meg jó rég jártam erre, én is úgy vagyok vele, hogy rohadtul nincs időm bármit is ideírni, de még nem döntöttem el, hogy teljesen megszüntessem-e, mert azért néha jó hogy van. azért kicsit…

nagyon furcsa dolgok történnek velem mostanában. egyrészt én generálom őket magamnak, azzal, hogy belemegyek olyan helyzetekbe, amikbe lassan 28 éves fejjel már nem kéne, de hát úgy tűnik semmiből sem tanulok, és emellett még egy makacs liba is vagyok. másrészt az élet alakítja…

és akkor itt is visszaszámolunk: 18 :)ja és újra franciául fogok tanulni, holnap délelőtt lesz az első óra, munki előtt, izgulizgul! :)  

norbi meghalt. több, mint négy évvel ezelőtt. megsirattam, meggyászoltam, megküzdöttem a hiányával, elbúcsúztam tőle. nagyon nehéz volt, és nagyon sokáig tartott. néha még most is álmodom vele, de úgy éreztem már lecsendesedett bennem az az óriási veszteség, amit a halála…

valami nem stimmel velem egy ideje. iszonyú nehezen alszom el, és iszonyú nehezen kelek fel. sose voltam egy hajnalban az ágyból kipattanós típus, és sok alvásra is van szükségem amióta az eszemet tudom, de ami az utóbbi egy-két hétben megy, az már nem normális. úgy október óta…

kolegina vasárnap a kafé nagytakarítása közben leszdte a karifánkat, amin rajta voltak az első saját díszeim is (oké, hogycsak szárított gyümölcsök, de akkor is), meg a dórival közösen sütött mézeskalácsok, meg az ajándékba kapott mézeskalácsok , na ő ezeket mind aranyosan…

tegnapi termés: mégis megyünk monacóba, juhé! egy óra múlva: mégse megyünk, mert nem jött össze elég ember... fél óra múlva: lehet, hogy mégis megyünk, csak egy másik csapattal, és egy héttel később. itt tartunk most. tipikus... :)ápdét: nem akarom elkiabálni, de úgy néz…

napok óta nem bírok szabadulni ettől a zenétől... 

apa összetörte az autót. szerencsére nem sérült meg senki. viszont a gatyánk rámegy a javításra, úgyhogy monaco ugrott.