mai termés: elvágtam az ujjamat késsel, leforráztam a kezem forralt borral, bevertem a könyököm és elestem a saját lábamban. :)

és el se meséltem, hogy a múlt héten elütött egy kocsi bringázás közben, de nem lett senkinek semmi baja, csak kicsit furán áll a váltóm.

és hétvégén voltunk versenyen szerbiában, idén az utolsón, és szuperjó volt, nagyon régen nevettem ennyit, találkoztam újra az erdélyi barátainkkal, hoztam házipálinkát ha már erdélyből nem sikerült, meg kupát is, bár csak másodikat, de csak egy kis híja volt, hogy nem vertem meg az európa bajnok csajt.

k.d. lang - crying

behazdutam magamnak egy pasit. muszáj volt, de azért szánalmas...

holnap elhúzunk erdélybe versenyre két napra, viszünk csokit a kis bokszosoknak, és remélhetőleg hozunk isteni pálinkát. :)

női magyar bajnok és tiszta takony lettem. :)

drukkoljatok, hogy ne mossa el az eső a nemzetinket hétvégén szegeden! jó lesz ilyen időben sátorozni...

nem tudom mi van velem mostanában, de múltkor bementem a teázóba egy órával hamarabb, ma meg egy órával később zártam be (fix nyitvatartás van)...

ügyesen, nagylány módjára elutasítottam egy olyan állásajánlatot, ami nagyon nem nekem való, és már hetek óta a nyakamra jártak, és nagyon nyomasztott. és még kellemetlen se volt a helyzet, büszke vagyok magamra. :)

azt se tudom mivel kezdjem, nem mintha olyan sok minden történt volna velem az utóbbi akármennyi időben, de azért feltorlódtak a beszámolnivalók.

szóval volt egyszer törökország, ahol irtó pocsékul szerepeltem, viszont a többiek egészen jól. egy ideig nyomasztott, hogy hogyan lehettem ilyen béna, kábé mint a tavalyi vébén, de akkor nyomasztott egy csomó minden, most meg tök tiszta fejjel mentem ki. lehet a gyakorlat hiánya, a nyomás, amit egy ilyen verseny jelent, a többi csapat erőssége, meg az is, hogy a kajával rövid távon feladta a pocakom a küzdelmet, és ami bement, az rögtön ki is jött, így éldegéltem kint az utolsó négy-öt napban. vagy akár minden együtt. mindenesetre most jön egy rakás verseny (köztük a saját kis nemzeti bajnokásgunk szegeden), ahol szeretnék sokkal-sokkal jobb eredményeket elérni, aztán jövőre megint vb.

egyébként szuperjó volt az a két hét, imádom törökországot, isztambul különösen a szívem csücske, és egy napra oda is eljutottunk. életem két legfantasztikusabb "nyaralása" ehhez a városhoz kötődik, és amilyen nagy szeretettel fogadtak és búcsúztattak a török barátaink, biztos nem ez volt az utolsó. :)

rengeteg ismeretséget, barátságot kötöttünk, a szerbekkel szinte egy csapatként örültünk vagy szomorkodtuk végig a versenyt. a törökök a mai napig sírnak, hogy mennyire hiányzik nekik az a két hét, amíg ott voltunk. személy szerint nekem is nagyon hiányzik, de tudom, hogy mindig tárt karokkal várnak, és ez nagyon jó. :)

isztambul pedig még mindig a legfantasztikusabb város, hihetetlen élmény volt újra az utcáit róni. a hét évvel ezelőtti isztambulhoz képest annyi a változás, hogy sokkal több a turista, sokkal drágább minden, és újabb villamosok vannak, és több helyen, viszont kevesebb a taxi, és nem dudálnak már annyit. :)

aztán nagy szívfájdalmak között hazajöttünk (nem is olyan vészes 24 órát autózni, egész jól bírtuk, és az utak sem voltak olyan vészesek, szerbiában majdnem végig autópálya, bulgáriában egyáltalán nincs, legalábbis azon a szakaszon, de egész jó minőségű az út, törökországban meg megint majdnem végig autópálya, viszont a gps semmit nem ér, még a frissen frissített is sokszor nem létező utakat mutat, vagy teljesen mást, mint a valóság).

törökország után volt rengeteg munka, aztán sziget, ahol nagyjából semmi említésre méltó nem történt, viszont nagyon jó volt. :) és utána a szokásos (megérdemelt) négy napos balcsis pihenés, úyhogy most friss vagyok és üde, és októbertől már csak a kávézó lesz, hurrá. :)

természetesen már hazaértünk, és szupi volt, csak megállás nélkül dolgozom, hétfőn meg kezdődik a sziget, úgyhogy beszámoló azt hiszem majd csak utána lesz...

iszonyú durva hetem van, talán még sose voltak ilyen zsúfolt napjaim, naponta többször mantráznom kell az elintéznivalókat, hogy ne felejtsek el semmit, pedig már naptáram is van. de nem baj, már csak két és fél nap és beülünk az autóba, és utána már csak el kell jutni egyben isztambulig, onnan meg inönüig. :)

ápdétI: már csak pár óra és indulunk, és még boltba kell mennem, és még semmit se pakoltam be, és már ráng a szemem a fáradtságtól, és már gombóc van a torkomban. :)

ápdétII: fél négy van, most jöttem rá, hogy elfelejtettem enni... ruhák már kikészítve (csak beférni nem fognak :), még hátravan a többi.

manau - faut par fair chier mémé

vicces, hogy egy netes társkeresőn két kattintás után egy siklóernyősbe botlom, és kevésbé vicces, hogy az emberek meg se nézik az adatlapomat... :)

van új telefonom ójeee! nem kell többet kihangosítva és üvöltözve beszélnem, hogy halljak és halljanak. :) beállítottam rajta mindent, blútúszt, zenelejátszást, minden szart, csak az ébresztőt nem sikerült még...

és úgy tűnik, hogy végre lesz versenyünk hétvégén, bár nem akarom elkiabálni, mert ez lenne az utolsó az eb előtt, és eddig már hármat lefújtak a szar idő miatt...

egyébként meg van szponzorunk az eb-re, aki fizeti az útiköltségünket, elvileg már a szerződés is alá van írva, úgyhogy most már (majdnem) semmi sem állíthat meg minket! csak azt sajnálom, hogy nem tudunk több szabit kivenni, ha már arra járunk, amerre fogunk, tök jó lenne megállni egy-két helyen, pölö isztambulban újra, de így is lesz vagy két hét az utazással együtt, minimum egy teljes nap eljutni oda a messzi távolba. de kuss a nevem, így is szipiszupi lesz. :)

azt hiszem a tegnapi nap volt életem eddigi legfurcsább napja.

eredetileg a teázóba voltam beosztva, de végül cseréltünk j-vel (aki szintén dolgozik mindkét helyen, és tegnap a kávézóba ment volna) úgy, hogy ötkor felváltott a teázóban, én meg átcsattogtam helyette a kaféba, hogy tudjon tanulni (ott kevés a vendég ilyenkor és fixen bezár tízkor). egyszercsak bejött az a srác, aki tegnap is, sejtésem szerint francia, később kiderült, hogy tényleg, és megint ásványvizet ivott egy citromkarikával és cukorsziruppal. odajött a pulthoz beszélgetni, kiderült, hogy a francia intézetben dolgozik két évig még, marhára tetszik neki magyarország és budapest, és már egész sok mindent tud magyarul.

közben bejött még egy külföldi srác, rá is azt hittem, hogy fhanszija, de később kiderült, hogy belga. amikor az első elment ő is odajött beszélgetni, és onnantól kezdve zárásig beszéltünk konkrétan mindenről, de leginkább arról, hogy mit is keres ő most éppen budapesten, és ez az, amiatt a mai nap annyira érdekes számomra.

elmesélte, hogy az anyukája magyar, hat évesen került belgiumba (ötvenhatban küldték ki a szülei), de magyarul már nem beszél. a srácot viszont elkezdték érdekelni a gyökerei, és eljött teljesen egyedül körbenézni itt. mesélt egy csomó mindent a családjáról, hogy a nagymamája cigány volt és romániában élt, az apukája belga, de ír gyökerekkel, és még rengeteg mindent. kérdeztem, hogy mi az anyukája vezetékneve, mondta, hogy székely. kiderült, hogy nem tudja, hogy mi a szó jelentése, hát elmondtam neki. aztán szóbakerült még kismillió minden, a nyelvek, a politika, az utazás, és én közben felajánlottam neki, hogy ha tényleg meg akarja keresni a magyar gyökereit, és szüksége lenne segítségre, akkor keressen majd meg, és szívesen segítek neki. igyekeztem direkt úgy fogalmazni, hogy ne érezze úgy, hogy rátukmálom magam, ezért is mondtam, hogy keressen meg ő engem, de végül ő adta meg a mélcímét. aztán otthagyott egy rakat borravalót, mert végre tudott itt valakivel angolul kommunikálni.

nem tudom elmagyarázni, hogy mitől volt olyan furcsa ez az egész beszélgetés, és az, hogy eredetileg nem is nekem kellett volna ott állnom a pultban akkor, amikor ő teljesen vélteltnül betéved a kávézóba, inkább csak egy emlékeztetőnek írtam ezt az egészet le, magamnak, hogy később legyen valami, amiről eszembe jut.

szaffy meg ma tizenhéttel ezelőtt, boldogat neki is, itt is. :)

na és akkor huszonhét évvel ezelőtt megszülettem. :)

kerike meg tizennyolccal ezelőtt. :)

azt hittem, hogy nem bírom azokat az embereket, akiknek nincsen jövőképük, de rájöttem, hogy nekem sincs...

rövid összefoglaló: megint vörös-barna vagyok, volt egy hátsó-defektem a körúton (pici sörösüveg-darab, a bringaszervízben azt mondták nem kéne annyit kocsmák környékén mászkálnom :), vettem kurvajó bringanaptárat, kiolvastam a pillangót, most jöhet a film, és elkezdtem ottliktól az iskola a határont. közben van teázó meg kávézó, meg szponzorkeresés, meg ilyenek.

nem történik semmi, vagy éppen túl sok minden, ami viszont nem túl érdekes. napközben van tengéslengés, este meg hétvégén munka, közben gyűjtöm a többi munkát, szponzorokat kutatok az eb-hez meg egyáltalán, és úgy döntöttem, hogy jövőre elindulok ezen, csak rá kell vennem a zöcsémet, hogy néha adja kölcsön a montiját, meg találnom kell egy nagyon nagyon olcsó uszodát...

és tökre hiányzik a spanyol, és jó lenne franciául is újra tanulni, de egyelőre várjuk meg, hogy éhendöglök-e június vagy július végén...

owl city - fireflies

The Black Keys "Tighten Up"

The Black Keys | MySpace Music Videos

the black keys - tighten up

cheryl lynn - got to be real

megint elkezdtem baromságokat álmodni, illetve ha csak baromság lenne, de konkrét klasszikus rémálmaim vannak napok óta. a tegnapi még elég laza volt, abban csak lezuhant az utasszállító rögtön felszállás után, amin utaztam a családdal együtt. a mai viszont sötét, éjszaka erdőben mászkálós volt. a férjemmel meg a szőke fütrös kislányommal kerestük a kocsinkat, és egyszercsak a pasim furcsán kezdett viselkedni, mintha nem hallaná, amit mondok neki, és nem is látna engem. mielőtt pánikba estem, hirtelen megint normálisan viselkedett. aztán a kocsiban ezt újra eljátszotta, ráadásul én hátul ültem a gyerekkel, és a visszapillantóban a hátam mögött néha valami szörnyizé jelent meg, de csak amíg meg nem fordultam.

a jó dolgokkal mindig jön a szar is. bár néha szeretném azt hinni, hogy inkább fordítva van. tudtam, hogy meglesz még ennek a lakásnak a böjtje... a macskák a bőrbútorokat már megkezdték, és egyelőre nem bírom őket kiszoktatni az udvarra, a szobának nincs ajtaja, így kicsukni se tudom őket (ráadásul enyhén állatkínzásnak tartanám másfél négyzetméteren tartani őket...).

csütörtökön kirúgtak.

elromlott a mosógép.

úgyhogy a következő nagyonfasza munkahelyemen meg kell próbálnom elintézni, hogy a három hónap próbaidő alatt is kapjak szabit, különben annyi az elég jól fizető szigetes munkának, de még az eb-nek is. elkezdhetek új bőrfotelekre gyűjteni, meg mosógépjavításra. ja, mondjuk előtte egy munka is kéne. addig majd kézzel mosok. kanada meg szép álom marad.

na skacok mi lenne, ha akkor tényleg megtartanánk azt a blogtalálkát az ötszázadik poszt örömére, az ipszilonkaféban? (a napokban többször is arra keveredtem, vagy szóba került, úgyhogy belelkesedtem :) minden vasárnap meg ünnepnap 25% kedvezményt adnak, szóval mit szóltok a vasárnaphoz? :)