na nesztek pataknyál. :)

már amikor először megláttam, elkezdődött valami. csak valami kicsi kopogás ott belül. eszembe se jutott, hogy bármit is tennem kéne érte. aztán beszélgettünk. akkor a kopogásból már dörömbölés lett. és küzdenem kellett magammal, hogy ne tegyek érte. megtiltottam magamnak. összetörték a szívét, az enyémet is, nincs itt az ideje, és esélytelen is. hogy ő, engem? őrültség.

kiöntöttem a kávémat. az elosztóra. még élünk.

ápdét: két bögre van az asztalomon. egy kávés és egy teás. a teás üres volt, a kávésban még volt kávé (azóta főztem újat). mit gondoltok, melyikbe öntöttem teát a kancsóból? naná, hogy a kávésba...

tíz perce sírva röhögök :)))

csak úgy, mert hallottam valami boltban a hangszóróból, és imádom, bár a világ legszomorúbb száma... 

tegnap megette az automata a bankkártyámat. betettem, és az égvilágon semmi sem történt, visszaadni sem akarta. enyhe pánikroham tört rám így este negyed tíz felé és két üveg bor után... felhívtam az automatán lévő telefonszámot, ahol végigpötyögtem a menüben az összes számot, mire eljutottam egy ügyintézőhöz. a csaj közölte, hogy be kell tenni egy másik bankkártyát, de fogni erősen, nehogy azt is beszívja. és akkor majd eszébe jut a gépnek, hogy van bent egy kártya már, amit fel kéne ismernie. ha ez nem sikerül, hívjam fel a bankomat és tiltassam le a kártyámat.

na jó, akkor szerezzünk valahonnan még egy bankkártyát. ugrasztottam dórit, de ő már pizsiben, nem baj lejön, addig próbálkozom járókelőkkel. próbáltátok már vadidegen emberek bankkártyáját kölcsönkérni? hát nem könnyű... először két csajt kérdeztem meg, ők furcsán néztek rám, és továbbmentek. aztán egy srácot gitárral, a gitáros srácok jó fejek, próbált is volna segíteni, de nagy kutakodás után sem találta a kártyát, úgyhogy továbbment nagy bocsánatkérések közepette. aztán jött a két megmentőm két kedves srác személyében, egy darabig elvitatkozgattunk, hogy melyikünk próbálja meg a nagy feladatot, kitől ragadja magához az automata azt a kártyát is, végül hős voltam és vállaltam. és onnantól minden ment, mint a karikacsapás, kártya felismerve, pénz kiadva, kártya visszaadva, én is a srácoknak, köszönöm, köszönöm, szívesen, nincs mit, további szép estét.

dóri addigra öltözött át és már zárta a lakást...

teregetés közben rájöttem, hogy kényszeres vagyok. a zoknikat egyszerűen muszáj párosával kiteregetni, szépen, egymás mellé. a pólókat úgy, hogy az egyik jobb oldalra kerüljön, a másik a bal oldalra. ráncmentesen. kisimítva. a legfelső szinten a fehérneműknek kell lógniuk, a középsőn a pólóknak, pulcsiknak, alul a nadrágoknak, törölközőknek. persze van ennek logikus magyarázata is, hiszen így nem kell keresgélni a zoknik párját leszedéskor,  szellősebben vannak a ruhák és így könnyebben megszáradnak, nem kell annyit vasalni, satöbbi. de ha valaki nem így tereget, attól kikészülök...

:)

kaptam könyvet, kaptam könyvet! ajándékba! én! :)))

a siklóernyőket minden évben érdemes, és valamennyire kötelező is átvizsgáltatni,  átnézni a zsinórzatát, légáteresztést mérni rajta (hány másodperc alatt megy át rajta x mennyiségű levegő), ezek alapján lepecsételtetni az alkalmassági kártyáját, áthajtogtani a mentőernyőt, satöbbi. mivel jó időben hétvégén szívesebben repülünk, ezért ezt logikusan ilyen jó hideg, szar időben csináljuk, mint amilyen most van, és amikor csak a totál fanatikusok mennek ki repülni a mínuszokba, hogy tíz perc alatt lefagyjon a kezük. én inkább az átvizsgálást választottam.

az ernyőm gyönyörű állapotban van, köszönhető ez annak, hogy a négy év alatt, amióta megvan nem sikerült túl sokat repülnöm, és igyekeztem borzasztóan vigyázni rá, mert sejtettem, hogy egy jó darabig nem lesz lehetőségem lecserélni. még mindig nincs. viszont az ernyő, ha csak áll a sarokban, akkor is öregszik, az anyag ugyebár fárad. ha jól akartam volna kijönni belőle, akkor 3-4 évesen adom el (vagyis most kéne nagyon), mert így veszítek még a legkevesebbet az árából (mint egy kocsinál, nagyjából). igen ám, de nekem a négy év alatt volt egy ütközésem, amikor is picikét elszakadt a cucc, négy cella és x méter zsinór kompletten cserélve lett rajta, amitől kicsit kevesebbet ér, mint egy azonos korú nem szakadt ernyő (mint egy kocsinál, nagyjából). ráadásul találtam egy zsinórt, aminek a burkolata sérült, ezt is cserélni kéne hamarosan.

az a vicc, hogy hiába vacilálok, hogy még nagyon most kéne eladni és újat venni, ha nem megy. vagyis egy tök felesleges dolgon gondolkodom. :) ráadásul az ernyő tényeg szuper állapotban van, jól repül, szeretem is, és gyönyörű szép piros. :) úgyhogy lehet, hogy csak túl kéne lépnem azon, hogy anyagilag mikor éri meg eladni...

mondaynek:

dórinak (a videó!): 

boldog új évet, nyuszikák! :) 

nem sok minden maradt meg a tegnap estéről. ezúton is bocsánatot kérek az éjféltől, 2009-től előre is, és dóritól...

"... és szép zenét rakok be és zenél a
belseje is ám a hasadnak, a fejemet ráhajtom
és hallgatom, hallgatom ott bent hogy vagy..."

(vigyázat, megtévesztő az idézet és megtévesztő dal következik! :) 

voltam korizni, idén először. vagy legalábbis a "szezonban". és csak egyszer estem el, bár azt mintaszerűen, fenékre, még mindig fáj. az első húsz percben úgy éreztem minden elfelejtettem, amit az utóbbi két évben tanultam, viszont cirka másfél óra feltornáztam magam a tavalyi szintre, úgyhogy büszke vagyok magamra. :) ja, és a karácsonyi korim is fel lett avatva, és nem töri a lábam és szuper! :)

és most azt hiszem alszom kicsit, mert este nem sokat sikerült... :)

elfelejtettem beszámolni a kariról. bár most hogy így belegondolok, nincs is miről beszámolni. mármint nem úgy értem, hogy idén elmaradt a karácsony, nem vitte el a grincs, vagy ki szokta, csak nem történt semmi meglepő. ja de, anyu idén csak kicsit ferde fát vett, nem nagyon ferdét. :)

a fa feldíszítése évek óta az én reszortom. nem is hagyom, hogy belenyúljanak, fogalmam sincs miért olyan fontos ez nekem. idén a karifa is kapott ajándékot, vettem neki új díszeket. és idén tényleg gyönyörű lett, befordítottuk a sarokba azt a részt, amerre dőlt egy picit, így nem látszik, hogy ferde. :)

ápdét: itt volt anya barátnője vidékről. pont elkerültük egymást, mondja anya, hogy azért küldött nekem ajándékot. tudjátok mit kaptam tőle? még mindig nem térek magamhoz: egy rózsaszín csipketangát! :DDD

tegnap éjjel gáborral álmodtam. repülni voltunk valahol, talán a dolomitokban, a táj arra hasonlított leginkább. és ő is ott volt. mosolyogva beszélgetett a többiekkel. kérdeztem, ez hogy lehet? hiszen ő már nem él... azt mondta, szintén mosolyogva: mindig ott vagyok, amikor repültök. és én csak sírtam és sírtam. és így keltem, sírva és fuldokolva. és mégis, boldog vagyok, hogy újra láthattam őt.

na és akkor BOLDOG KARÁCSONYT és hanukát!!! (tegnap elfelejtettem...)

:))) 

a tegnapi volt életem eddigi legszebb betlehemese. annak ellenére, hogy éneklés közben kifújta a szél a kis sapkanélküli, ezüstglóriás fejemet, betlehemes közben lefagyott a lábam, de mindezekkel együtt volt tökéletes. :)

láttam szivárványt. igazit, szépet. teljeset.

ági barátnőm plázázik. így mondta: "megyek plázázni". babát vár és plázázik. régebben együtt vásárolgattunk december huszonnegyedikén, mert annál tovább nem tudtuk halogatni, és amikor végképp idegzsábát kaptunk a tömegtől, átszaladtunk a műszakis boltba, letelepedtünk a nagy plazmatévé elé, és bámultuk a mesét, amit mindig beraknak. néha egy-egy arra járó vásárló ránkbízta a gyerkőcöt, hogy ha már úgyis ott ülünk, akkor vigyázzunk rá, ők addig bevásárolnak. mi meg vigyáztunk és bámultunk. én azóta is rosszul vagyok tíz perc után egy bevásárlóközpontban. ha tehetem elkerülöm őket. ő pedig plázázik, lehet, hogy ebbe bele lehet jönni? 

na ezt vajon kinek a kedvéért...? az első megfejtő kap egyöööö... kockacukrot!!! :D

négy cipősdobozt adtam le végül, egy kislány-dobozt és három kisfiú-dobozt. végül nem került bele fotó és levél se, egyrészt mert több részletben kaptam meg az ajándékokat, másrészt mert eszembe jutott, hogy ha egy kisebb gyerekhez kerül, akkor ő még lehet, hogy hisz a jézuskában, és nem én szerettem volna lenni, aki felvilágosítja. :)

köszönöm még egyszer elanornak, kerinek, mondaynek, mitronak, gargnak, hajdúnak, brúnónak az ajándékokat. a dobozokért kaptunk egy 330 ml-es kubut, amiből igazságosan hétfelé osztva mindenkinek 47,142857142857142857142857 (tovább nem írta ki a számológép :) mililiter jár. :D

nincs olyan fejhallgató, aminek nincs zsinórja...?

átvittük a virágládákat a teraszról a folyosóra, így megszűnt a macskák homokozója. azt hiszem új szórakozás után néztek, újabban a kultúra érdekli őket, művelődni szeretnének. bár nem szépirodalommal kezdték, úgy tűnik yoda a történelem iránt érdeklődik inkább. samuel p. huntington: a civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása volt tegnap a vacsora...

:S

elhagytam a szemüvegem. drukkoljatok, hogy otthon legyen valahol, mert a parázsban nincs, és ha otthon se, akkor nincs több ötletem... :(((

ápdét: meeeegvaaan! elbújt a fürdőszobába a kis dög! :)