fáj a torka a magamnak. és szép lassan viszi el a cica a hangomat. most még csak olyan szexisen mély lett, remélem nem jutunk el a júniusi állapotig ismét... :S

az milyen, hogy a főnököm egy régi kollégáját úgy hívják, ahogy aput, neki a lányát pedig úgy, ahogy engem??? és hogy volt egy kolléganőm egy régebbi munkahelyen, akinek volt egy mellékállása, és ott is dolgozott egy ugyanolyan nevű csaj, mint én??? (nem szabó katalinnak hívnak... :)

ja, és végkimerülök...

ismét szentendre. de azt hiszem ezen a hétvégén kivételesen otthon kellett volna maradnom, karácsony a nyakunkon ide vagy oda. tegnap lekvárt főztünk anyával. gyümölcspucolás közben majdnem belémvágta a kést, főzés közben pedig legalább háromszor öntötte le a kezemet majdnem a forró lekvárral, végül megoldottam a helyzetet, és leöntöttem én magam.

ma táskát varrtunk, közben majdnem leszúrt az ollóval, mindkettővel. aztán nekiálltam a múlt heti mézeskalácsokat kidíszíteni. gyönyörűek lettek, de anya szerint mindegyik túl szabályos, ezért fogta magát, és amit addig nem menekítettem ki a kezei közül, azokat össze-vissza becsíkozta. azt a harangot is, amit direkt kértem, hogy hagyjon békén. ja, ő félreértette, azt hitte a nyulat hagyja békén. szerencsére az egyetlen karácsonyi nyúl megmenekült. én viszont rövidesen agyvérzést kapok. feláldozom magam értetek. karácsonyi áldozat.

nem akarok öreg lenni. még nem, nincs itt az ideje. még nem valósítottam meg önmagam, az álmaim, néha egyszerűen felnőtt sem tudok lenni, akkor hogyan lehetnék már most anyóka?

most borúsabbak a felhők a fám fölött. és vigyáznom kell magamra, a kis szívemre.

remélem lerohad a keze annak a köcsög faszkalapnak, aki ellopta a hugi pénztárcáját!

soha nem fogom megérteni, hogy emberek mi a frásztól érzik feljogosítva magukat arra, hogy ellopják azt, ami nem az övék? amiért mások keményen megdolgoznak, ő például suli mellett hétvégenként. mégis mit képzelnek ilyenkor? hogy nekik az jár? és ha tőlük lopnak, akkor meg fel vannak háborodva vagy mi? én ezt egyszerűen nem bírom felfogni.

vissza kéne állítani a kézfejlevágást büntetésként.

ápdét: megvan a pénztárca, valaki leadta egy közeli munkásszállón. csak a pénz hiányzik belőle, de azt hiszem az a legkevesebb. viszont a bolt felvételein látszik minden, úgyhogy most a pasas fel van jelentve, remélem elkapják, addig gyorsan népszavazást kezdeményezek a feljebb említett büntetés visszaáálításáról. 

hallottatok már erről?

néhányan úgy gondoltuk összefogunk, és megtömünk egy cipősdobozt mindenféle jóval, hadd legyen picivel boldogabb karácsonya egy olyan lurkónak, akinek amúgy nem hozna semmit a jézuska... 

közhírré teszem, hátha még nem jutott el mindannyiótokhoz a hír. és ha valaki szeretne becsatlakozni a dobozunkba, az holnap hét és nyolc között ugorjon le a parázsba és hozzon egy kis apróságot, beletesszük a dobozba szívesen. mivel nagyjából meg kell határozni, hogy milyen korú és nemű gyerkőcnek szánjuk a dobozt, ezért ha hoztok ajándékot, akkor tartsátok szem előtt, hogy mi egy 4-5 éves kisfiúnak gyűjtünk, de amúgy jöhet bármi, ha sok ajándék lesz, akkor csinálunk több dobozt is.

az ajándékok között javaslatom szerint ne legyen:
- kaja, mert megromlik
- törékeny cucc, mert eltörik

jöhet:
- minden más. kisautó, mesekönyv, plüssállat, ruha, egyszerűbb társasjáték (hogy beleférjen a dobozba, pl. mesekártya, kirakós, stb.)
- vicces szappan, fürdőszivacs pl.
- illetve akármi ami az eszetekbe jut, és úgy gondoljátok, hogy egy 4-5 éves kisfiút boldoggá tennénk vele. :)

ápdét: köszönöm a sok sok mindenfélét, amit lehoztatok tegnap. legalább három doboznyi ajándék összejött. :)))

leettem az "n" betűt... hétfőn a moziban magamat, kedden is, kiwivel. most csak az "n" betűt. a szerda a szerencsenapom mostantól. nem öntöttem magam nyakon semmivel, (dóri, feltűnt, hogy a kezemben maradt a sör a koncerten???) nem estem hasra semmiben, nem ejtettem el vagy törtem össze semmit. nemzeti ünneppé nyilvánítom önkényesen december tizedikét. ünnepeljen mindenki utólag. hurrá. :)

egyébként meg a tegnap este emlékére "a tévét hagyom a hónom alatt, hogy lemérje a lázát  világnak"... 

hazafelé a dolgozóból felszálltam a metróra. leültem. a ficakba. sréhen velem szemben állt két pasi. az egyik kifejezetten jól nézett ki, úgyhogy gyorsan megnéztem a cipőjét, mert az utóbbi időben az összes jópasi ronda cipőt hord. de neki a cipője is jó volt, én pedig örültem, ami valószínűleg egy furcsa grimasz formájában ült ki az arcomra. majd leült mellém egy csaj. eszméletlenül vékony volt, olyan modell-alkat, szőkített haj, (szőkített nő) borzasztóan kipingálva. úgy nézett ki, mint egy kisgyerek, aki utánozva anyut kifestette magát és mindenhol kicsit megszaladt a keze. a szája volt a legfélelmetesebb, nem tudom, hogy fel volt-e töltve, vagy alapból ilyen vastag szájjal született, én csak úgy láttam, mintha folyton csücsörítene. és ezen a ponton megharagudtam a jópasira (meg az összes többire).

az egész metró férfi szakosztálya őt bámulta, nyálcsorgatva. mondjuk a nők is, szörnyülködve vagy irigykedve. itt elszakadt a cérna. hogy mindenki azt mondja, hogy neeeeem az ilyen csajok tetszenek, ne érezd magad rosszul, hogy neked kétszer akkora a derekad meg a feneked meg mindened, és nem baj, hogy nincs kitömve a cicid, a szád, az akármid, mert a természetes az sokkal szebb és jobb és hú. engem szerintetek hányan néztek meg a metrón? segítek, az egyesnél kisebb szám a megfejtés.

aztán úgy döntöttem, hogy a metró férfiszakosztálya le van szarva. kihúztam magam, és mosolyogva felszálltam a hévre, ahol egész úton engem bámult egy kétes kinézetű alak...

most éppen nem félek a vámpíroktól. ha olyanok néznének alvás közben, mint a tegnapi filmben, azt el tudnám viselni. talán még aludni is tudnék. bár most éppen tudtam, talán nézett alvás közben egy vámpír, vagy csak a sok citromfű és citromfű-illóolaj ártott meg...

szentendrén vagyok, tegnap jöttem, ebédre, aztán mézeskalácsot sütöttünk anyával. isteni lett, pedig a karácsonyi nyulak odaégtek. anya röhögött a karácsonyi nyulakon, szerintem viccesek. de csak egy élte túl a negyed órát száznyolcvan fokon. vagy kétszázharmincon, nem értek hozzá, itt csak hatos erősség van. és mézeskalács illat.

aztán koncertre mentünk a zöcsémmel és verácskával, és jó volt. az elfogyasztott alkohol mennyiségének növekedésével oldódnak a gátlások, és indulnak be egyre jobban a lábak. láttunk egy lányt, aki úgy táncolt, ahogy garg szokott (bocs, garg :), néha jobban szórakoztunk rajta, mint a koncerten.

aztán szülinapra bepillantás, és egy levezető tea egy kedves (nevű) kávézóban. dolgoztam itt. a szemben lévő lakás előtt pedig azt mondom, már laktam itt. házibuli van. nem a kávézóban, a lakásban. de már nem én tartom, mert már nem lakom itt. most éppen nem lakom szentendrén se, de azért mindig hazajövök, ha jövök, és ide tartozom. és ez jó.

reggel elmentem tusolni. a szobám ablaka nem volt kilincsre csukva, csak behajtva. amikor kijöttem a fürdőből és bementem a szobába, ott várt yoda, gondolom belökte valahogy az ablakot. folytassam...?

vettünk tegnap elanorral fejhallgatót a médiamárktban. két eladó segítségét is igénybevettem hozzá, végül elanor választotta ki a frankót. és még spórolt is nekem. :) a kis fülbedugóját le lehet cserélni, attól függően, hogy esses, emmes vagy elles a füled mérete. :D nekem a bal fülem esses, a jobb emmes. :D

kicsit csend volt mostanság, tudom, és köszi, hogy nem nyaggattatok. az utóbbi két hét egy merő idegbaj volt, de jelentem minden rendben! még a karácsonnyal se volt időm/enerigám foglalkozni, úgyhogy most jöhet váltásképp a karácsonyi idegbaj, remek lesz...

még szerencse, hogy meg lehet oldani netes rendeléssel, saját kezű cuccok készítésével az ajándékozást, mert a plázás vásárolgatásoktól az év többi napján is kiver a víz, nemhogy ebben a csodálatos karácsonyi hangulatban, amikor mindenhonnan angyalkák és girlandok lógnak, szól a mennyből az angyal, és csak nyomják beléd, hogy vásárolj, vásárolj, minél drágább ajándékot, annál jobb, akkor jobban fognak szeretni, ha kell vegyél fel hitelt hozzá, nem érdekes, hogy válság van, költsél csak, költsél!!!

na én ettől rosszul vagyok, csak a családnak meg nagyon nehéz ajándékot venni. amikor narancslekvárt főztem, azt senki nem ette meg, és úgy láttam, hogy nem is örültek neki, úgyhogy az ilyeneket hamar ki is iktattam. és persze senkinek lövése sincs, hogy mit vegyen a másiknak, mindenki engem kérdezget, hogy van-e valami ötletem... néha már azt gondolom hagyni kéne ezt a hülye ajándékozást a fenébe. de közben meg örülök, ha valaki örül annak, amit tőlem kap, és jó nézni, ahogy bontogatják az ajándékokat...

azt kéne csinálni, mint a suliban régen, hogy mindenki húz egy nevet. és csak annak vesz/készít ajándékot.

eszembe jutott pár napja, hogy oviban mindig megettem a sógyurmát.

meg az is eszembe jutott (hajdú vicces hullapelyhest játszó plüssteknőséről), hogy amikor  kicsi voltam még és jött a mikulás, akkor a hullapelyhest én mindig gyorsabban énekeltem, hogy hamarabb megkapjam az ajándékot.

:)

az utóbbi pár hétben kicsit elvesztettem a lendületet, de most kezdek ismét felpörögni. tele vagyok tervekkel. rájöttem, hogy tényleg nagyon hiányzik a mozgás, úgyhogy úszni (dóri!) fogok járni és ha dettike éppen itthon van, akkor spinningre (kvázi szobabiciklizés, hiányzik a tekerés, na). kéne egy új telefon, mert az enyém teljesen meghalt, most az öcsémét használom, ami még csak félig halt meg, de erre is már kitaláltam a megoldást. januárban ki szeretnék menni monacoba repülni apáékkal (meg dórival, ha a dög nem megy isztambulba helyette :), még csak terv, de rajta vagyok az ügyön. és januártól hollandra fogok járni. hónapok óta vacilálok, hogy az angolra feküdjek rá, a franciára vagy a hollandra (ezek nem pasikat jelentenek :). de rájöttem, hogy angolból csak a gyakorlat hiányzik, majd sokat nézek angolul filmeket. a franciához sokkal nagyobb lendület és sokkal több idő kéne. ha már kicsit gördülékenyebben megy a holland, akkor jöhet az is. és közben erősen gondolkodom, hogy franciaországba, hollandiába, belgiumba vagy szlovéniába menjek-e ki (nem nyaralni, dolgozni, hosszabb időre).

szóval az úgy volt, hogy csütörtökön elmentem életem első gólyabáljára. nem az én gólyabálom volt (hahaha), és nem tudtam, hogy ezekre a gólyabálokra kisestélyiben kell érkezni, így aztán nem is érkeztünk abban. kb. tíz percig elég hülyén éreztem magam, aztán már nem érdekelt. egyébként dórival megállapítottuk, hogy ezeknek a mai gólyáknak semmi ízlésük sincs, összvissz egy lányt láttunk szép ruhában, a többieken szörnyűségek voltak...

kiscsillag koncert alatt szokás szerint nyakon öntöttem magam egy pohár sörrel, utána dóri öntött lábon (véletlenül)... úgyhogy hazafele bosszúból ettem egy jó hagymás hamburgert, hátha valaki a hagyma- és sörszagú csajokra bukik. jelentem nem bukik rájuk senki (pedig pirosban voltam)! nem mintha ez annyira meglepett volna...

éjjel (az alatt a cirka négy óra alatt, amit alvással töltöttem) valószínűleg meg se mozdultam, ugyanis ugyanabban a pózban keltem fel, mint amiben elaludtam. így aztán elfeküdtem a nyakam, így aztán egész nap nem tudtam balra nézni. most már jobb egy kicsit. napközben hulla fáradtan dolgoztam, a kávé sem segített, viszont megállapítottam, hogy fáradtan átgondoltabban dolgozom, ergo kevesebbet hibázom, viszont rohadt lassú vagyok.

aztán ma fürdés közben észrevettem egy zöld foltot a jobb térdemen. most már barna, és kétszer akkora és fáj. és lövésem sincs hol szereztem...

vasárnap elmentem anyával meglátogatni a vidéki rokonokat. cirka három-négy év után úgy gondoltam illene megmutatnom magam. persze előre mondtam anyának, hogy mindenhol meg fogják kérdezni mikor megyek már férjhez, ő meg természetesen tiltakozott nagyon, hogy dehogy fogják. akartok tippelni hányszor kérdezték meg? nem kell, elárulom, és az arány végülis egész jó, mert négyből csak kétszer kérdezték meg. a másodiknál mondtam anyának, hogy akkor vehetjük úgy, hogy én nyertem, ugye? :)

voltunk temetőben is. nem vagyok egy nagy temetőbe járós, de így pár évente belefér. most egész jó hangulata volt a helynek, már ha lehet ilyet mondani egy temetőre. anya szüleinek a sírja mellett van egy sír. egy hároméves kislány van eltemetve ott, ha jól vettem ki a sírkő feliratából, akkor 1866-ban halt meg. (néha 1366-nak néztem, de szerintem előbbi a valószínűbb.) eléggé elhanyagolt sír, így aztán én mindig tettem oda virágot. nincs különösebb jelentősége, de jó érzés. anya mondta, hogy amíg nem voltam ő tett helyettem oda mindig egy-egy krizantémot. és most tett oda más is. nem tudom, hogy hirtelen felbukkanó rokon, vagy csak egy hasonló idegen, mint mi, mindenesetre érdekes (számomra legalábis). 

(rájöttem, hogy ez a posztszámozás azért is jó, mert egyedivé teszi valamennyire a blogot - már többen azonosították úgy be, hogy igen tudom, nálad vannak megszámozva  a posztok - meg azért is, mert nem kell mindig frappáns címeken gondolkodnom, vehehe :)

tegnap bepótoltuk a kimaradt villányi borozást dórival, duplán is. elfogyott egy tiffán portugieser meg egy teleki rosé cuvée, asszem 2007-es volt mindkettő. és finom. :)

egyébként meg sokáig maradt a festék a hajamon a fodrásznál, és most úgy nézek ki, mintha eredetileg szőke (sárga) lennék, csak befestettem volna vörösre és már nőne le. :S elvileg ma lett volna "kijavítva" de mégse férek be, úgyhogy holnap a parázsban nem ér kiröhögni. :( viszont végre megint csutka a hajam és nem birizgálja a nyakamnál.

három hónapja várok, hogy legyen fölös ötezrem egy rohadt fejhallgatóra az empéháromhoz. ma megvettem. olyat, amilyet bele tudok tenni a gnóm fülembe is. egy órája bontottam ki.  már darabokban van. yoda szétrágta... most fogok sírógörcsöt kapni, a macskát pedig kivágni az ablakon...

vasárnapra elvileg az volt a terv, hogy ha már úgyis sütni fog még egy kicsit a nap, elmegyünk valahova repülni. apa reggel a szársomlyó hegyet mondta, villány mellett. igen, baromi messze van és igen, fanatikusok vagyunk. de úgy érveltünk, hogy ha semmi mást nem csinálunk, csak iszunk egy pohár bort, már megérte lemenni. úgyhogy én egész nap egy jó pohár száraz vörösborra vágytam. :)

itt pesten nyakig érő szutykos köd fogadott felkelés után, úgyhogy nem sok jóra számítottam amikor elindultunk. aztán valahol pest határában magunk után hagytuk a ködöt és többet nem is láttuk. :) x óra autókázás után megérkeztünk a hegy lábához, már onnan csodás volt a környék. aztán elindultunk a zsákokkal fölfele, a helyiek mondták, hogy jó negyven perc gyaloglás vár ránk, én már előre kétségbeestem. aztán félúton fotózást színlelve megálltam pihenni kicsit (neeeem, fotóztam is, szépeket! :), majd egyre sűrűbben láttam lefényképeznivaló dolgokat. :D mire felértünk már mindenhol csorgott rólam a víz, a vállam majd' leszakadt (tudom, minek választottam olyan sportot, ahol 20 kilós zsákkal kell hegyre mászkálni... :), úgyhogy megállapítottam, hogy tunya puding vagyok, és sürgősen el kell járni minimum úszni minimum hetente egyszer.

na de aztán csak felértem, és hát őszintén szólva azért a kilátásért baromira érdemes volt. amerre a szem ellát mindenhol szőlőtáblák, és valami csodálatos színekben, elképesztő volt. a hegyen kedvesen fogadtak a helyiek, majd egy jó félórás szuszogás és társasági életet élés után úgy döntöttünk most már repüljünk is, hiszen fúj a szél, süt a nap, nem is kell nekünk több. úgyhogy kicsit necces start után (a starthely északi irányba kicsit sziklás és bokros, úgy kell elszlalomozni közöttük) repültünk egy jó fél órát, akkor is csak azért szálltunk le, hogy helyet adjunk a helyieknek is, ha már csak úgy odapofátlankodtunk. leszállás és csomagolás után még loptunk egy kis szőlőt, már ami maradt a tőkéken, majd meglátogattuk a pécsi ismerősöket, ahol kaptunk vacsorát, de a fincsi villányi bor kimaradt nagy sajnálatomra. úgyhogy kénytelen leszek itt venni egy üveg bockot vagy telekit és azzal bepótolni.

hazafele bandukoltam, volt nálam kétszáz forint, gondoltam veszek tejfölt a tócsihoz. a boltban levertem egy mécsest, eltörött. százkilencvenöt forint volt. tejfölt nem vettem. valaki lőjön le, könyörgöm...

viszont átköltöztettük a cég egy részét az új irodába, holnap már ott fogok dolgozni az új íróasztalomnál az új székemen, juhé.

tegnap megcsináltam életem első krumplistésztáját. úgy, ahogy anya csinálja, isteni lett, ugyanolyan (csak kicsit sótlanabb :). és honvágyam lett tőle... komolyan. otthon szeretnék ülni szentendrén a tévé előtt a meleg szobában, várni, hogy anya kész legyen a sültgesztenyével és behozza. otthon akarok lenni, kislány akarok lenni, anyagi, lelki és mindenféle más gondok nélkül, biztonságban.

na elkezdem a beszámolót, aztán majd este kaptok képeket is.

szóval a szerdai rohangászás végül olyan 10 óra körül ért véget szentendrén, ahol dórival egy üveg borral vezettük le a feszültséget. éjfél körül sikerült is ágybaparancsolnunk magunkat, majd cirka négy órás alvás után indultunk is. sikerült életünk leggördülékenyebb indulását véghezvinni a dagály utcából (onnan indult a konvoj)! ez eddig általában így nézett ki: öt órakor találkozó, hét órakor indulás, mire mindenki megérkezik. most ötkor már szinte mindenki ott volt, aki nem az is megérkezett mire átpakoltuk a cuccokat, majd fél hat - háromnegyed hat között elindultunk a bah csomópontra tankolni és újabb emberekkel találkozni. dáviddal megállapítottuk, hogy ha negyed hétkor sikerül onnan továbbállni, akkor már jók vagyunk. ehhez képest hat óra ötkor már indultunk is (miután a benzikutas csaj egy másik kutat fizettetett ki velünk, de sajnos észrevette, pedig az olcsóbb volt :).

na szóval útra keltünk, különösebben nem volt kalandos odautunk, észrevétlenül átsuhantunk a magyar-szlovén határon, nem mi voltunk észrevétlenek, hanem a határ. :) csak azt vettük észre, hogy egyszercsak furcsán sok a mássalhangzó a táblákon.

na, végül cirka hat órás autókázás után megérkeztünk hotemazébe (a zén van ilyen kis sapkácska, csak én nem tudok olyat rá), ottan laktunk ugyanis. hú, ha így haladok a sztorival lesz vagy nyolc oldal... szóval az a lényeg, hogy ebben a picike faluban laktunk, ide járunk már száz éve tavasszal meg ősszel repülni, egy százéves parasztház, de szerintem egy csodaházikó, kemencével, cserépkályhával, füstszaggal, szentképekkel, de így jó, ahogy van. én imádom.

első nap jó nagy takony idő fogadott minket, tiszta felhő volt minden, a hegyeket sem lehetett látni, a köd is szitált, úgyhogy pihentünk, melegedtünk, ettünk-ittunk, aludtunk. aztán másnap kinéztünk az ablakon és mit láttunk? ugyanezt... de akkor már hősök voltunk és felmentünk a hegyre, egészen a tetőig, fel a felhők fölé, ahol verőfényes napsütés és csodaszép látvány fogadott minket. de hát onnan nem lehet repülni, úgyhogy visszamentünk a felhők alá egy másik hegyre, és lecsúszkáltunk párat, meg célraszálltunk, jól seggre is estünk néhányszor néhányan, gellért is!! :)))

másnap ugyanez volt a program, csak akkor már egyenesen a másik hegyre, a gozdra mentünk (ezen a zén nincs sapka). egy repülés után visszamentem, és dórival lekirándultunk mindenféle kalandok közepette a leszállóba. például láttunk sorbanálló birkákat, meg loptunk almát, meg megtámadott minket egy fenevad németjuhász, legalábbis mi azt hittük, hogy szét fog tépni minket, de végül csak rohangászott körülöttünk farkcsóválva. :)

a következő nap még mindig takony idő volt. (ja azt elfelejtettem mondani, hogy a helyiek minden nap megígérték, hogy másnapra kisüt a nap. nem sütött. hazudósok.) ismét felmentünk a gozdra, de a köd még vastagabb volt a starthelyen. apa lerepült, de mi többiek inkább leautóztunk és átmentünk újból a krvavecre a felhők fölé még egy kicsit napsütést nézni és gyönyörű felhőket felülről. ott aztán láttunk helyi embereket repülgetni, visszaszállni, úgyhogy a mieink is vérszemet kaptak és páran felmásztak a legtetőre lecsúszni a felvonók között, és visszaszálltak még mielőtt leértek volna felhőkig. izgi volt még nézni is.

egyébként meg esténként jókat vacsiztunk, helyi sört ittunk, south parkot néztünk, beszélgettünk és nagyokat aludtunk. ha jól tudom nem horkoltam dóri fülébe, nem beszéltem álmomban hollandul és nem rúgtam le őt az ágyról. :)

viszont megállapítottam, hogy szlovénia tökéletes ország lenne nekem: van tengerpartja (bár ott még sose voltam), hatalmas hegyek, gyönyörű tájak, kedves emberek. csak ne beszélnének olyan idióta nyelvet és ne lenne iszonyú tehénszarszag mindenhol. :)

hazafele meg ugyanaz volt, mint odafele, csak a másik irányba és benzinkutas néni nélkül. :)

ezt kaptam az előbb mélben a hebronfanclub@gmail.com-ról: