a hosszúhétvégére eltűnök szlovéniába, kihasználjuk még a maradék jó időt. indulás előtt mindig káosz van szokás szerint, most is... tegnap derült ki, hogy a zöcsém kocsija, amivel mennénk csapágyas. de szerencsére meg tudják csinálni délután, úgyhogy a mai programom a következő:

kórházlátogatás
szentendrére kihévezés
szentendréről budakeszire kiautózás dóriért és az ő cuccaiért
budakesziről hozzámautózás
ott összepakolás, autóba lecuccolás
elindulás szentendre felé
útközben vásárlás
megérkezés szentendrére, ahonnan hajnalban indulás

(tisztára mint az ásés blog :)

nem megyek ki nyugodt szívvel, mert a fél család és baráti kör kórházban fekszik és aggódom. reméljük nem lesz baj senkivel...

tegnap azon szerencsések közé tartoztam, akik nem dolgoztak. viszont versenyen voltam! méghozzá siklóernyős célraszálló versenyen, elég nehéz kitalálni a nevéből, hogy egy célba kell beleszállni. méghozzá egy tíz méter átmérőjű körbe, ha pont a közepébe szállsz (ki van jelölve), akkor az nulla pont, és egyébként meg annyi pontot kapsz, ahány centire szálltál a kör közepétől. ha nem találtál bele a körbe, vagy beletaláltál de elestél, az automatikusan ezer pont. 

na de kezdjük az elejéről. hajnalok hajnalán indultunk, konkrétan tőlem olyan háromnegyed hat körül sikerült elindulni. az utat értelemszerűen végigaludtam, így aztán nem mentünk boltba, így aztán nem volt se vizünk se ebédünk, így aztán én egész nap éhen akartam halni. szerencsére a szervezők gondoskodtak az ilyen szerencsétlenekről, mint én, és miután lerepültük az öt kört, lehetett enni bográcsgulyást. így aztán mégsem haltam éhen.

az első körben majdnem nem értem el a kört, de végül elértem, csak seggen csúszva :D így aztán kaptam jó kis ezer pontot. de nem csüggedtem, hiszen volt még négy kör, a legrosszabb eredményt pedig el lehetett a végén dobni. na onnantól én mind a négy alkalommal beletaláltam, a pontos pontszámaimat majd megmondom, ha kiírják valahova, mert már elfelejtettem. azt se tudom még, hogy összetettben hányadik lettem, de majd erről is tudosítok utólag.

ja merthogy volt összesített erdemény (lányok fiúk vegyesen), volt külön női kategória és tandem. a nőiben összvissz négyen indultunk, két kezdő és az idei női bajnok. és akkor most jöjjenek a fanfárok és egyebek, ugyanis nőiben az első lettem. négyből nem nagy dicsőség, de én mégis úgy örültem neki, mint majom a farkának. még sose voltam semmiben első... :) kaptam egy hatalmas kupát, biztos idiótán vigyorogtam és totál vörös voltam, amikor lefotóztak, de azért majd azt is bemásolom, ha megkaptam.

aztán volt még tombola a startszámokból, azon nyertem egy bögrét, apa meg egy sapkát. ja, apa az összesítettben ötödik lett, az se rossz eredmény! bokorban pisilés közben láttam egy nagy nyuszit, hazafele az autóból kis- és nagypacikat, meg még egy sólymot is. és gyönyörű időnk volt, azok után, hogy reggel még meg akartam fagyni, napközben majd megsültünk. (a képet én csináltam ám! :)

ápdét I: rosszul számolták az eredményeket és csapatban a harmadikak lettünk. mi számoltuk rosszul, csapatban maradtunk a negyedik helyen. de úgy néz ki megdöntöttem két magyar női célraszálló rekordot is, jipiájééé! :D

ápdét II: negyvenegy indulóból hetedik lettem! és a két rekordom is közzé van már téve nem hivatalosan. :)))

elanor szerdai posztjáról eszembe jutott tegnap este pár dolog.

azon gondolkodtam, engem hogyan szerettek eddig. két dolog jutott eszembe.

pár éve sétáltunk az akkori párommal szentendrén. bementünk egy boltba nézelődni, nagyon érdekes és vicces lakberendezési dolgok voltak ott, és volt néhány érdekes ékszer is. nagyon kevés ékszert hordok, bizsut egyáltalán nem, mert nem bírja a bőröm és egyébként is kevés szokott úgy igazán megtetszeni. de itt volt egy ezüstlánc egy madárkával, ami nagyon szép volt. de eszembe se jutott, hogy megvegyem vagy ne adj isten ő megvegye nekem. ez valamikor október végén-november elején lehetett.

aztán eljött a karácsony. kaptam egy kis dobozkát is, amiben benne volt a madárkás lánc. visszament és megvette nekem. és itt most nem azon van a hangsúly, hogy megvette. hanem azon, hogy figyelt rám annyira, hogy észrevette mennyire tetszik, hogy vette a fáradtságot és visszament. a gesztus és a figyelmesség az, ami akkor és ott nagyon jólesett. számomra ez egy vallomás volt. és a madárkás lánc azóta is a nyakamon van. néha csirkének, halnak vagy hajszárítónak nézik. :)

a másik, ami eszembe jutott, hogy egy másik párom, akivel egy éve még együtt voltunk, minden este lefekvéskor megnézte hogy van rajtam a takaró. a gombos résznek a lábamnál kellett lennie. nehogy éjjel lenyeljem az egyik gombot (esetleg az összeset :).  ez a mai napig minden lefekvéskor eszembe jut, és ha a gombos rész van felül, akkor megfordítom a takarót. azt hiszem ő így vigyázott rám. :)

na tegnap éjjel már azt álmodtam, hogy én szültem gyereket... meg azt, hogy ági barátnőmnek meglepi bulit szerveztünk, meg azt is, hogy valaki meg akart ölni. aztán meg bicikliztem valahova és konfliktusba keveredtem egy idegennel. nagyon fárasztó éjszakám volt. :)

huginak boldog szülinapot így egy nap csúszással (tegnap nem lehetett kívánni, mert lelőttem volna a meglepit tuti, már nem bírtam volna ennyi meglepetésbuli után visszafogni magam...)!!!

szóval: bó-oldog bó-oldog bó-oldog születésnapot, kívánjuk, hogy legyen még sokilyenszépnapod! jee :)))

elanor álomfejtő néninek szóló poszt következik:

tegnap este azt álmodtam, hogy egy barátnőm (inkognitóban hagynám az ő kérésére :) hazajött egy nyaralásból anyukájával, és mondja nekem, hogy szült egy gyereket. de nem volt előtte kilenc hónapig terhes, szóval mindenkit elég váratlanul ért a dolog, őt magát is. :) én teljesen kétségbeestem, és az első kérdésem az volt, hogy most hogy fogunk bulizni járni? (fuj, mindig csak a szórakozás...) majd valamiért megkérdeztem, hogy hol alszik a gyerek? mondja, hogy kint, mert fél a sötétben (a csecsemő...)... bementem a szobájába, és kimentem a teraszra (azt nem mondta, hogy a "kint" az szó szerint jelenti a kintet, csak valamiért kimentem), és a teraszon ott volt egy kiscica. a kiscica volt a gyereke!!! mire én megnyugodtam, hogy nincs nagy baj, a kiscicára nem kell olyan sokat vigyázni. :)))

ennyi volt az álom, elanor mit gondolsz? a kiscica anyukáját is nagyon érdekelné a megfejtés. :)))

az újságban (az egyelten újság amit olvasok, lehet, hogy szegényes, de ezt szeretem, a többi újság meg szar) amit általában rendszeresen megveszek (nem tévéújság és nem sztorimagazin) van egy rövidke tévéműsor-ajánló hátul. szerintem leginkább csak viccből és viccesen. jókat szoktam szórakozni rajta, amikor a számomra érdekes cikkeken már átrágtam magam, de az újság következő száma még nem jelent meg (hetilapról beszélünk). ma a metrón hazafelé éppen ezt olvastam két fejgörcs között. az előző vasárnapra a következő volt az ajánló, amin én eleinte csak mosolyogtam, majd a zárójeles résznél majdnem hangosan felröhögtem:

"Vasárnap ebédre végre bebizonyosodik, hogy westernnél kevés kínosabb dolgot lehet elképzelni, legfeljebb az üzemi kosztot (vasárnap). Az m1-en 12.40-kor Mackenna aranya (1969; Gregory Peckory; Omár Sheriff és a Telly Szavalókör)."

:)))

végülis a munkahelyemen már néztek rám furcsán a héten a kolegák, amikor mitro küldött nekem emesenen egy szép rajzot egy elefántról, amire én válaszul küldtem egy irtó vicces lovat, mire ő jött egy egész elefántcsordával, amit már nem bírtam tovább visítva röhögés nélkül, és abba se bírtam hagyni, amíg rám nem szóltak a fiúk, hogy hagyjam abba mert a főnök azt fogja hinni, hogy ők bántottak, szóval ezek után a metrón ugyanezt eljátszani már igazán nem számított volna. :)))

ápdét: íme a zelefántcsorda, amint megy inni e! :D

ez az a klip, amiben anouk teljesen lenyűgöz. még gellért mutatta a számot, és azóta nagyon szeretem. mondjuk a klip alapvetően szerintem szar, de olyan lendület és energia van a csajban, hogy képes vagyok  tátott szájjal végtelenítve órákig nézni...   

régóta ez volt az egyik legjobb hétvégém, annak ellenére, hogy a szombat nagy része takarítással telt, az orromat ki se dugtam a lakásból, pedig gyönyörű idő volt. DE aztán vasárnap kitekertünk szentendrére tézsével, odafele kicsit eltévedtünk csillaghegyen, de végül megtaláltuk a bringautat. meglátogattuk a zöcsémet, ettünk melegszendvicset és ittunk kávét a gombában, visszafele pedig az új bicikliúton jöttünk. hát, a favorittal helyenként kifejezetten izgalmas volt homokon, erdőben földúton, a rómain kavicsos úton tekerni, viszont megnéztük a szellemvárost, integettünk a biztonsági őrnek, és megállapítottuk, hogy ott kéne farsangi bulit tartani. :) ez amúgy valami filmforgatási helyszín lehetett ilyen fél házakkal, konkrétan csak a homlokzat van meg, a fele ilyen westernes, a másik fele ilyen rómais, csak kicsit nehéz összeegyeztetni a frank jozef platzot, a puttókat és a római kort. :D

ja, és megnéztük az új megyeri hidat is, szerintem tök jól néz ki. :) délután majd rakok fel képeket, hogy jól megnézhessétek hol jártunk! :)

ápdét I:
- ja, a furcsa városban láttunk egy tengeralattjárót (tézsé szerint ufót) is, nagyon jól nézett ki.
- folyton azon paráztam, hogy szegény tézsé nagyon utálja már, hogy lassan tekerek és a padkáknál mindig meg kell állni, mert országúti biciklivel nem lehet csak úgy felugratni rájuk, főleg egy 23 évessel nem...
- és két sör volt, nem három, főleg nem egy! :))) (na közben átírta tézsé a posztját, nem baj :)

én is köszi tézsé, szupi volt!!! :)

ápdét II: és akkor íme néhány a beígért képekből, a többi mélben. :)

miért keressük folyton a válaszokat? olyankor is, amikor nincs jelentőségük már a kérdéseknek sem? talán azért, hogy ne érezzük elvesztegetett időnek? hogy talán kiderül, hogy nem lettünk átverve és nem volt minden hazugság? hogy valami értelme is volt? olyan vagyok, mint egy négyéves, folyton az vonatozik a fejemben, hogy miért? de számít már utólag bármit is, hogy miért?

mindig levonom a tanulságokat (igen, például olyan hülyeségeket, mint a százkilencvenharmadikban :), és mindig rájövök, hogy egyáltalán nem számít, hogy mi miért volt, és nem számít semelyik kérdésemre se a válasz. de az adott pillanatban nagyon nehéz elfogadni ezt és túllépni rajtuk. miért nem tudjuk megtanulni, hogy mindig van tovább? miért futjuk le mindig ugyanazokat a köröket? (most is a miértek, ugye?)

valaki pedig vuduzza meg ezt az ed kowalczykot vagy hogy kell írni a nevét, hogy azonnal teremjen itt és vegyen feleségül. ;) :DDD

na. hiányérzetem van tegnap este óta, annyira kitöltötték a napjaimat mannus meglepetésbulijának szervezgetése. egyébként azt hiszem bátran állíthatom, hogy szaffyval tökéletes munkát végeztünk. egy pillanatig nem gyanakodott (saját bevallása szerint), nagyon meglepődött, és annak ellenére, hogy két hete még azt mondta a parázsban, hogy neki ne szervezzen senki meglepetésbulit, mert utálná, nemrég ezt írta nekem: "első perctől kezdve imádtam a meglepetésbulimat :)".

a mécsesekből kirakott boldog születésnapot feliratra igazán büszke vagyok. :) szaffy csokitortája valami mennyei volt, én még életemben ilyen finomat nem ettem, de most komolyan! kisvi pici csokivirágai és felirata gyönyörű lett (és szintén nagyon finom :), és az ajándékok is abszolút célbataláltak. a meglepetésvendégek igazán meglepetésvendégek voltak, és az egész este úgy volt tökéletes, ahogy volt.

szóval ezúton is nagyon köszönjük szaffyval mindenkinek az ötleteket, segítséget, brúnóéknak, hogy elcsalták moziba, gargnak a szobros könyv ötletét, a csajoknak és a fiúknak a lufifújást, a blogos társaságnak a szervezkedős levelekben való offolást, a külön erre a célra megcsinált titok-blogot, a nagyijának, öcsinek és a barátnőinek, hogy ott voltak velünk, és tényleg mindenkinek a mindent. :)

és igen, paranyanya vagyok, halálosan izgultam addig a pillanatig, amíg meg nem érkezett az ünnepelt, de hát muszáj mindig valamin idegeskedni, izgulni, aggódni, na. :)))

dühös vagyok, mert annyiszor átvertek. mert annyiszor hazudtak. mert elhitették, hogy fontos vagyok és hogy van közös jövő. mert megszerettették magukat és aztán eldobtak. dühös vagyok magamra, mert minden alkalommal hozzájuk láncoltam magam. mert naiv voltam és elhittem ha azt mondták szeretnek. dühös vagyok mindenre, amiért hagytam kifacsarni a szívem.

ápdét: igen, tényleg mindegyikben voltak csodás pillanatok, amiket nem cserélnék el semmiért, és mindegyikből rengeteget tanultam. és hétből hat napig tudok mosolyogni a kedves emlékeken, és olyankor helyükre kerülnek a dolgok. de néha összekeverednek, és olyankor gombóc van a torkomban.

a másik, amit el akartam mesélni a parázzsal kapcsolatos. tegnap ugyanis ott vacsoráztam két barátnőmmel. imádom a helyet, a hangulatáért, a barnasörért, az isteni kajáért, himáért és sonáért, a kedves emberekért satöbbi. úgy cirka nyolc hónapja járunk oda a blogos társasággal, bár én sokszor viszem oda a barátaimat sörözni vagy vacsorázni blogtól függeltenül is, mert jó hely. a lényeg, hogy nem kevés időt és pénzt költünk ott.

tegnap nem volt kápé se ági barátnőmnél se nálam, így lementünk megkérdezni, hátha mostanság már lehet kártyával fizetni, bár én szinte biztos voltam benne, hogy nem. hát nem is. a srác, akit megkérdeztem nagyrészt szart a fejünkre, én próbáltam ott téblábolni, szemkontaktust felvenni, hogy szeretnénk egy éppen elhagyott asztalt lefoglalni amíg elmegyünk pénzt felvenni, ami cirka 5 perc alatt sikerült is. pénzért el, vissza, katát megvár, rendel. hát ez se ment túl gördülékenyen, pedig az a leányzó szolgált ki minket, akit amúgy én kedvelek (és ő nem a szőke butácska :). rengeteget kellett várnunk, mire egyáltalán odaette a fene, utána az innivalókra is, az én sörömet elfelejtette (az este folyamán nem utoljára), pedig még fel is írta. aztán megkaptam nagy nehezen azt is. kaját újabb 10 perc elteltével vette fel, én addigra már azt hittem éhen veszek.

egyébként tele volt a hely, de nem volt zsufi, az asztaloknál általában két fős társaságok ültek, és nem ötpercenként rendeltek. a srác, aki még dolgozott a rendelésem után meg inkább a konyhába vitte a kér sört a szakácsnak, mint a vendégnek.

végül megérkezett a vacsi, ami szokás szerint isteni volt, bár a satay sajnos nem lett a kedvencem, hiába ajánlotta annyira szaffy és mannus... de nem a szakács hibájából, csak az étlapra nem volt odaírva, hogy kókusztej is van a szószban, és én azt nem nagyon szeretem... de a husi isteni volt!

aztán vacsi után én rendeltem még egy sört, ami sosem érkezett meg, és végül jobbnak láttam a pultnál fizetni, ahol a lány számolgatás közben folyamatosan a képünkbe fújta a füstöt, ami még dohányosként is zavart...

szóval kicsit nem voltam elégedett. imádom a helyet, és ezután is le fogok járni, de attól még, hogy tudja a csaj, hogy mennyit vagyok ott, még ne engedjen meg magának bármit. attól még én ugyanúgy kifizetem a söröm és a kajám, és ugyanúgy adok borravalót, ha elégedett vagyok. most nem voltam. így is adtam, csak kevesebbet. és közben azért visszasírom petit és natasát... :(

volt a fejemben vagy három poszt-téma, de mivel otthon yoda bojkottálta az esti számítógépezésemet, ezért kettőt már el is felejtettem... amíg eszembe jut, addig megosztom veletek zseniális gondolataimat a budapesten elhelyezett közelekdési lámpákról. :)

szóval most egy ideje bringával járok ismét dolgozni. és felfedeztem, hogy az üllői út tele van teljesen felesleges lámpákkal. például van egy olyan lámpa, amit egyáltalán nem értek. a haladási oldalon nincs keresztutca, a másik oldalon van, de az meg kifelé egyirányú, tehát onnan (elvileg) nem kanyarodhat autó. akkor valaki magyarázza meg nekem, hogy mégis mi a francnak van ott lámpa?! (le is rajzoltam nektek, de nem tudom beszúrni, ottrohaggyonel)

a másik amit nem értek, hogy miért van szükség tíz méterenként egyre?! most az oké, hogy általában össze vannak hangolva és rendesen lehet haladni, de ezek vajon mennyi áramot fogyasztanak? és most nem is erről a húsz lámpáról van szó (nem számoltam meg), hanem arról a sokezer másikról, ami teljesen fölöslegesen van elhelyezve országszerte.

gabó tegnapi kommentjéről jutott eszembe egy vicces eset, ami velem esett meg.  (a sztorit tegnap estére ígértem, de nem hajlandó bekapcsolni a számítógép otthon, úgyhogy amíg gellért nem jön és szereli meg, addig esténként szomorúan tévézgetek a két macskával...)

na szóval a történet: úgy 14 éves lehettem, nyár és éjszaka volt, én aludtam. valamiért felébredtem, átmentem anya szobájába, de ő nem volt ott (legalábbis én úgy láttam). aztán benéztem az öcsém szobájába is, de ő sem volt ott (legalábbis én úgy láttam). megállapítottam, hogy biztos átmentek a szomszéd házba anya egyik barátnőjéhez, úgyhogy elindultam utánuk. az éjszaka kellős közepén egy szál pólóban és bugyiban. talán papucsot vettem még fel.

a szerencsém az volt, hogy anya felébredt arra, hogy zárom az ajtót (mert természetesen ott aludtak mindketten az öcsémmel a saját ágyukban), benézett a szobámba, látta, hogy nem vagyok ott, kinézett az ablakomon és én éppen akkor léptem ki a lépcsőházból. utánamszólt, hogy hova megyek, mire én teljesen nyugodtan megfordultam, visszamentem, és visszafeküdtem az ágyamba aludni. anya kérdezgette, hogy hová indultam, de nem mondtam semmit.

namármost. ezt a sztorit nem mesélték, emlékszem az egészre. sosem voltam alvajáró, nem beszéltem álmomban (na jó, kivéve amikor dórival nyraltunk és hollandul karattyoltam), ébren voltam végig, és esküszöm, hogy anya és az öcsém nem voltak a szobájukban. hogy miért nem esett le, hogy éjjel van, és tuti nincsenek a szomszédban? és hogy én egy szál pólóban vagyok és fel kéne venni mondjuk egy nadrágot? lövésem sincs... még annyira emlékszem, hogy ahogy mentem le a lépcsőházban azon gondolkodtam, hogy meg ne lássanak a szomszédok egy szál bugyiban. de akkor miért nem mentem vissza?!

azt hiszem az a szerencsém, hogy anya felébredt, kicsit furcsán nézett volna anya barátnője, ha hajnali kettőkor becsöngetek hozzá, hogy a anyut keresem, egy szál semmiben...

:)))

egyébként tegnap csak hülyeségeket álmodtam, olyat ami inkább visszalépés elanor legutóbbi álomfejtéséhez képest. :(

most jutott eszembe, hogy azt álmodtam tegnap éjjel, hogy szerepelnem kell színházi előadásban, de nem vagyok színész és nem igazán vagyok meggyőződve róla, hogy jól játszom a szerepem, és mégis hatalmas siker lesz. és a darab végén nem mentem ki meghajolni, mert azt gondoltam biztos nem nekem tapsolnak, hanem a többieknek. és úgy rángattak ki, hogy menjek én is, mert én voltam a legjobb...

meg azt is álmodtam, hogy a nagymamám pakolta össze a cuccait, mert meg fog halni másnap, és ne legyen nekünk szanaszét. én meg segítettem neki, és ugyanúgy tudtam, hogy meg fog halni, mint ő. és közben azt hittem megőrülök, hogy nem tudok ellene tenni semmit...

gellért megjavította a töltőmet és ismét van telefonom, juhé! bár a cserét így se fogom megúszni, de legalább eltolható így a dolog. szaffynak meg köszönöm a kölcsönkészüléket nagyon!

ápdét: megvan szaffy táskája! juhéééé!!! :)))

kattintsatok kattintsatok ide, és az oldalon oda, hogy demand-hungary-budapest! ha még nem ismeritek sarah bettenst, akkor azért, mert éppen ideje, hogy megismerjétek! ha meg nem akarjátok megismerni, akkor legalább az én kedvemért, léééciiii! szaffy bloggercelebnek kötelező! :)

ja, a link itt van. nem rakok be zenét, mert az oldalon úgyis szól közben.

megtaláltam tegnap a hazafele vezető bicikliutat. már ha azt lehet annak nevezni. hatalmas élmény volt, soha többet nem megyek arra.

egyrészt a bringaút eleje össze-vissza kóvályog hol az út egyik oldalán, hol a másikon (ez mondjuk végig jellemző), lakótelepen és járdán, labdázó gyerekek, hazatérő megpakolt anyukák és unatkozó sétáló nagymamák között, örültem ha öttel tudtam haladni, és közben nem ütöttem el senkit, és nem ugrott ki elém se senki.

aztán a bicikliút egy része valami kiserdőn menne át, de hát az körbe van kerítve és le van lakatolva, úgyhogy kénytelen voltam az autóutat használni, ami egy merő kátyú volt, de nem akármilyen... ez amúgy szintén végig jellemző volt, 20 perc után már úgy fájt a csuklóm, hogy azt hittem bepisilek ott a bringán...

aztán megérkeztem a jó öreg kőbányai útra, amit én eddig nem ismertem, bár amint megláttam rögtön megállapítottam, hogy arra tévedtünk el múltkor elanorral. :) hát onnantól a körútig eljutni kész rémálom volt! az egy dolog, hogy maga a bicikliút olyan szar állapotban van, hogy haladni semmit nem lehet rajta, mert egy óvatlan mozdulat, és borul a favorit, de olyan kereszteződéseken megy keresztül, amik konkrétan életveszélyesek. engem cirka kétszer ütöttek el majdnem, mert simán rákanyarodnak a kőbányairól úgy a bringaútra hatvannal, hogy leszarják, hogy éppen ott jövök és nekem van elsőbbségem. ha nem nézek minden kereszteződésnél hátra, akkor most valszeg valamelyik kórházban feküdnék.

a kiskaput az tette be, amikor elmentem amellett a szellembringa mellett, ami egy halálos gázolásra emlékeztet (bár szerintem egy másik baleset, mint amiről az index  és a cm  is írt anno, mert ott a thököly-stefánia sarkát emlegetik). esküszöm sokkal nagyobb biztonságban érzem magam, amikor a körúton vagy az üllőin tekerek. ott legalább látnak az autósok, a kereszteződések pedig le vannak védve lámpával. ráadásul a szélső sávban az üllőin rendszeresen parkolnak vagy árut pakolnak, így az autósok azt nem nagyon használják, enyém az egész sáv. és egy szakaszon normális bringaút is van.

mire hazaértem annyira kikészültem idegileg, hogy fél órán keresztül csak ültem és pihegtem. és bosszankodtam, hogy van egy viszonylag hosszú bringautunk ami használhatatlan.

 íme az útvonal:

Nagyobb térképre váltás

és biciklivel jöttem dolgozni, és jelentem, hogy ugyanannyi idő alatt beérek, mint békávéval! és hazafele meg feltérképezem a bringautat (idefele nem akartam kóvályogni, hátha eltévedek és elkések, úgyhogy az üllőin jöttem, sima út volt), hátha az még gyorsabb. :)

a gellértnek boldog névnapot!!! :)))

ápdét: külön kérésre:

na biciklis felvonultunk közlekedtünk tennap tézsével és gellérttel és jóó vóót. bár a közlekedéshez köze sem volt, legalábbis amit a legtöbb ember művelt. egyrészt rohadt sokan voltunk, és a hősök teréről a bringaemelés után (tézsé a nyakába is ejtette a lovat :) a tömeg nagy része elindult az andrássy felé (mi is arra akartunk), át keresztül-kasul a dózsán, na itt döntöttünk először úgy, hogy nem csatalkozunk a tömeghez. a szervezők nagyon szorgalmazták, hogy az árpád híd felé is menjenek emberek, de hát ki akar akkorát kerülni?! mi a dózsa-podmaniczky-bajcsy-lánchíd-attila út útvonalat tűztük ki, ami útközben kssé módosult, szintén a tömegnek köszönhetően. a deákig simán eljutottunk, elengedtük a trolit, a besoroló autót, szóval azt hiszem mi igyekeztünk tényleg normálisan közlekedni. volt lámpánk, tézsének nincs bukója, karácsonyra kap egyet :)

közben olyat játszottunk, hogy az nyer, aki a moszkváig nem teszi le a lábát. hát én kb. öt percen belül vesztettem, de végül szép sorban mindenki más is. :)))

aztán a deáknál kicsit bedugultunk, úgyhogy elhúztunk a bazilika felé egy sétálóutcán, jól elhagytuk tézsét, de aztán megtaláltuk. a lánchídon átkelni valami katasztrófa volt, autóval pestről budára esélytelen, teljesen elfoglaltuk a hidat, mondjuk nem is nagyon próbálkoztak az autósok. viszont jópáran nekiálltak a szembesávban tekerni, ahol viszont haladt a forgalom, jött busz is, autó is. próbáltunk kiabálni nekik, hogy húzzanak már onnan vissza a mi sávunkba, de hát mint halottnak a pofon... :(

a clark ádám térnél ismét otthagytuk a tömeget, és elindultunk a fő utcán, aztán a margit híd előtt a bringaúton fel a moszkvára. ott újból emeltünk egyet, és végül hosszas keresgélés utána a belga sörözőben lukadtunk ki.

őszintén szólva elég vegyes reakciókat olvastam, hallottam. apa szerint jó fejek voltak a bringások és az autósok is a körúton, elanor azt mesélte, hogy a békávén szidtak minket mint a kutyákat. a cm oldalán nagyon pozitívan értékelik a tegnapot. szóval én nem tudom. nagyon jól éreztem magam, de őszintén szólva nem mertem ma nekiindulni bringával reggel attól félve, hogy valami tegnap felpiszkált autós rajtam tölti ki a dühét.

ja, és persze a fotógépet otthon felejtettem a nagy rohanásban. :( viszont tézsé binyiglije és az én binyiglim örök barátságot kötöttek. :)

"Tudod, ez a Critical Mass más.

Pontosan 18:30-kor a Hősök terén van az első helyszín bringaemeléssel.
Pontosan 20 órakor a második a Moszkva téren bringaemeléssel. Jöhetsz bármelyikre, vagy mindkettőre.

KÖZTÜK NINCSEN LEZÁRT, KIJELÖLT ÚTVONAL! Az autómentes nap miatt végig lezárt Andrássy úton kívül FORGALOMBAN kell közlekedned, a KRESZ szerint.

A két legkézenfekvőbb útvonalon minden nagyobb kereszteződésben állnak rendezőink, és forgalomirányító rendőrök is. Az Oktogontól a körúton végig, és az Andrássy, Lánchíd, Attila vonalon. De ez sem kötelező útvonal, bármerre megtervezheted az utad.

Állj meg a pirosnál!
Ne tartsd fel a BKV-t!
Most ne tekerj 4/6-os villamos sínein!
A járda és a zebra a gyalogosoké!
Inkább egy mellékutca mint a járda!
Légy megértő és türelmes az ideges sofőrökkel is!
Figyelj a rendezőinkre!
Ha tudsz, állj be segíteni nekik!
Legyen lámpád!

A Moszkván csak a járdákon gyűlünk.
A villamossínen ne állj le.

Más:
Maradt 2000 CM matrica, a Moszkván szétosztjuk.


Este találkozunk.

Critical Mass Budapest"

megnéztem a híradóban, hogy mekkora volt a zavargás tegnap. gondoltam, hogy olyan nagy nem lehetett, ugyanis este 6-7 fele nagyjából simán hazatekertem a nyugatihoz, bár a podmaniczkynél beszorított a kereszteződésbe vagy 20 rohamrendőröket szállító autó, aztán közben zöld lett a keresztbejövőknek, így majdnem átmet rajtam egy teherautó, de végül megmenekültem.

szóval én csak azt nem értem, hogy ennek az egész "tüntetésnek" mi értelme van. merthogy két éve és egy éve se történt semmi, most miért történne? meg egyáltalán mit akarnak? és az miért jó, hogy évente egyszer-kétszer szétverik a belvárost? annak mi értelme van, hogy lerugdossák a kukákat (amúgy is kevés van belőlük), beverik az ablakokat, otthon békésen vacsorázó emberek autóját gyújtják fel? azt is értem, hogy ezt már rég nem egy ideológia miatt csinálják, csak egyszerűen a balhéért. de akkor most ez meddig lesz így? mikor fogják abbahagyni? és miért nem lehet őket normálisan felelősségre vonni? ha ez egy bejelentett tüntetés, akkor miért nem lehet a szervezőkkel kifizettetni a kárt, amit a csőcselék okozott, akiket ők hergeltek fel?

és itt most nem a politikáról van szó. hanem arról, hogy néhány szélsőséges hülyegyerek  játszótérnek nézi az országot.