felajánlom mindenkinek, aki erre jár: ha van olyan könyved, ami sérült, rozoga és megjavíttatnád, keress meg nyugodtan! ha van olyan szöveg, amit kinyomtatnál, beköttetnél egyedi kötésbe, keress meg nyugodtan! ha egyedi jegyzettömböt, kiskönyvet, határidőnaplót, satöbbit szeretnél magadnak vagy ajándékba, keress meg nyugodtan!

az utolsó előtti fejhallgatómat is szétrágta a yoda. fogalmam sincs hogyan találja meg mindig őket. az utolsót szétrágás nélkül is dobhatnám ki a kukába, alig szól, brühühü...

nyihihihhh, én ma már repültem!!! megnéztem szi lakását felülről, a dunát, jelentem nagy a hajóforgalom, az összekötőhíd épül, sok kicsi kocsi vitte az embereket a dolgozóba, és tök jó volt így kezdeni a napot. hétvégén úgy kialudtam magam, hogy még a hajnali 5 órai kelés se készített ki nagyon. :)

egyébként ez az egész úgy volt, hogy tegnap lementünk egerbe az előző hétvégén  otthagyott sárkányrepülőért, amivel apa és dóri el is jutottak pipishegyig. ott tankolni kellett volna, amihez vittük kocsival a benzint, de későn értünk oda és már nem értek volna fel dunakeszire napnyugtáig. úgyhogy apáék lent aludtak, mi dórival visszaautóztunk pestre, majd apáék reggel felrepültek, én meg értük mentem a reptérre. és ha már, akkor... így esett a ma reggeli repülésem. :)

 ezt küldöm nektek szentendréről:

az eső monnyonle! most! nem hoztam esernyőt...

ápdét: minden kívánságom így teljesüljön. leírtam, elmentettem, erre elállt az eső. esküszöm így volt. varázsló vagyok. vagy csak szaffy végre dolgozott kicsit. ;)

szóval az van, hogy brúnó még száz éve kölcsönadta a tanú c. filmet, hogy nézzem meg. de eddig sose jött ki úgy a lépés. egészen tegnapig. amikor is kiderült, hogy nem játssza le a dvd lejátszó... szegény brúnó már rég visszakaphatta volna... :S

így aztán a leon a profit néztük meg. csak elfelejtettük, hogy sírós a vége...

és akkor magáról a hétvégéről egy kis beszámoló.

szombat hajnalban keltünk, négyre jött értünk dórival az öcsém, akivel kirobogtunk a dunakeszi reptérre. onnan indult ugyanis apa hajúszoboszlóra az utasával motorossárkánnyal és egy ismerős a lányával motoros siklóernyővel. megvártuk a startjukat, dóri szörnyülködött egy sort, majd kis kitérők után nekiindultunk mi is két kocsival. persze öcsém hozta a formáját, és eljátszotta ugyanazt, amit én balcsira menet, tankolt egy benzinkútnál, majd a következőnél már matricát is sikerült venni. :)

hatvannál ért minket a telefon, hogy a siklóernyő leszállt valahol, mert elszállt egy gyertyája (később kiderült, hogy csak kilazult), hatvan és jászberény között vannak, vinni kéne nekik gyertyát. egyik autó el balra, másik el jobbra, mert nekem le kellett érnem a versenyre.

szépen utazunk le verőfényes napsütésben, még örültünk is, hogy milyen szép időnk lesz, amikor az autópálya végén egyszercsak földig érő köd vesz minket körül... egyébként fantasztikusan nézett ki, de egyáltalán nem értettük, hogy ez így most hogy...? ráadásul én kicsit aggódtam is, mert a két repülőnknek akkor valahogy át kell repülnie ezen, ami nem annyira vicces... de megérkeztünk mi is, a sárkány is, a siklóernyő is, mindenki egyben és épségben. mire neveztem és összedobtuk a sátrat, már kezdett tisztulni az ég.

amíg mi a reptér egyik végéből rohangásztunk a másikba, hogy csőröljünk és célraszálljunk három kört, addig dóri és az öcsém pihentek, olvastak, fotóztak (pontosabban utóbbit inkább dóri, mint a csapatunk hivatalos fotósa :) illetve csak két kört, mert a harmadikat az egyre erősődő szél miatt lefújták, és vasárnap délelőttre tették át. úgyhogy gyorsan ittunk is egy jó hideg sört, nehogy baj legyen, vacsiztunk bográcsgulyást, én elkövettem azt a hibát, hogy a csípősből kértem... hát én eddig azt hittem magamról, hogy bírom a csípőset és szeretem is, de fél tányér után azt hittem meghalok és még a nyelvem is leégett... viszont nagyon finom volt! :)

két kis helyi apolló gép rögtönzött légibemutatót tartott nekünk, amit mi a nem üzemelő kis irányítótoronyból néztünk végig és nagyon tetszett! aztán alkonyatban elkezdtek repkedni mindenféle dolgok. motorossárkány, motoros siklóernyő, apolló, hőlégballon, amerre néztünk, minenhol volt valami furcsa szerkezet a levegőben és folyamatosan berregtek, fantasztikus volt így megnézni a naplementét.

aztán apa úgy döntött, hogy nem indul el vissza sárkánnyal hajnalban, repüljük meg az utolsó körünket, és majd eredményhirdetés után indulunk. így is történt, az első leszállása kunmadarason volt, ahol megküzdöttünk a katonai reptér portásbácsiával, hogy egyáltalán beengedjen minket, mint "szerzvízkocsit". ott aztán vártunk egy kicsit, mert nagyon durva volt a szél és gyanús felhők emelkedtek pont menetirányban, úgyhogy aludtunk kicsit,a  sárkány árnyékában, majd apáék továbbmentek maklár felé.

leszálltak makláron, de közben folyamatosan kapta az infókat a meteóról, és mikor eljutott hozzánk a hír, hogy pesten már dörög-villámlik, gyorsan átrepült egerbe, és otthagytuk a sárkányt a hangárban.

innentől már csak a viharon átmenni volt izgalmas, de azt már mindannyian autóban ülve, biztonságban tettük meg, és végül is mindenki hazaért épségben, dórit is hazaszállítottuk, a macskák is kibírtak nélkülem újabb két napot, úgyhogy én most önkényesen sikeresnek nyilvánítom a hétvégét (a verseny eredményétől függetlenül). :)

naszóval. a célraszálló versenyeknek az a lényege, hogy van a földön egy 10 méter átmérőjű kör, a cél ennek a közepébe beleszállni. ahány centire száll le az ember a középponttól a körön belül, annyi pontot kap. ha a körön kívül száll le, akkor automatikusan 1000 pontot kap. tehát a cél belszállni a kör közepébe, vagy minél jobban megközelíteni azt, és ezáltal minél kevesebb pontot összegyűjteni.

a mostani verseny három fordulóból állt, ezek eredménye alapján állt össze a végeredmény. én egyik fordulóban sem tudtam beleszállni a körbe, így a verseny végére volt fasza 3000 pontom (másnak is!). mivel négy női induló volt, és egy másik lánynak is ennyi pontja volt, ezért nekünk kettőnknek menni kellett egy negyedik fordulót. mivel mindketten a körön kívül szálltunk le most is, ezért az döntötte el a harmadik helyért folyó élethalálharcot, hogy melyikünk volt közelebb a körhöz. én voltam. így szereztem meg a női harmadik helyezést.  

na és akkor nézzük, hogy miért is nem sikerült beletalálnom abba a hülye körbe... azt hiszem egy célraszálló versenyen nagyon sok múlik a körülmények összejátszásán. abban, hogy ki milyen eredményt ér el, kb. 60% a tudás, az ernyőkezelés. szerintem. mi a maradék 40%? szerintem a következők:

1. a startszám: ez nyilván csak akkor számít, ha markánsan változik az időjárás az első és az utolsó startoló között eltelt idő alatt. én a 37-es számú voltam (42-ből), azt kell, hogy mondjam, hogy sajnos, mert szinte minden körben a mezőny vége kapta meg a beerősödő, forgolódó szelet.
2. az időjárás: nyilván nincs olyan, hogy egész nap ugyanolyan irányú és erősségű szél fújjon, azt meg végképp nem lehet megmondani nagyon előre, hogy mikor lesz a legnyugodtabb az idő. egy kis nehezítés sem árt a pilótáknak azért, de itt most az volt a helyzet, hogy a nap során folyamatosan erősödött a szél, és mire engem felhúztak, leoldottam (ja, mivel hajdúszoboszló a helyszín és ott ugyebár nincs hegy, ezért a verseny csőrlésből ment), már nem haladt az ernyőm előre szinte semmit, és például az egyik fordulóban 300 métert körülbelül egyhelyben süllyedtem. esélyem se volt elérni a célt.
3. az ernyő: nagyon sokat számít, hogy milyen ernyővel repül az ember, és mennyire ismeri a cuccát. alapvetően az én ernyőm tökéletes lenne egy célraszálló versenyhez (nem megyek most bele, hogy milyen ernyőtípusok vannak, maradjunk annyiban, hogy az enyém egy kezdő-haladó ernyő), kivéve az ilyen eseteket, mint most, amikor tök jó lett volna egy kicsivel gyorsabb cucc.
4. a csőrlés: na igen, ez a következő fontos része egy ilyen versenynek. mert nem mindegy, hogy milyen magasra és hova húznak. nagyon sok múlik a csőrlőkezelőn. az utolsó köröm pl. azért lett olyan szar, mert rosszul húztak, rossz helyen és alacsonyan tudtam leoldani, és hiába gyorsítottam ki az ernyőt amennyire csak tudtam, ismét csak esélytelen volt elérnem a kört.

hát úgy nagyjából ennyi. csalódott vagyok, mert jobb eredményre számítottam magamtól, és mert picit igazságtalannak érzem, hogy kicseszett velem az időjárás. egyébként meg nem érdekes a dolog, mert hiába válogattak be a tavalyi eredmények alapján a válogatottba, nem megyek az eb-re, így aztán azoknak kellett szurkolni nagyon a jó eredményekért, akik mennek.

viszont nagyon jól éreztük magunkat, jó volt a hangulat, a szervezés, kedves és segítőkész volt a szervezőcsapat, és isteni babgulyást csináltak vacsira! :)

a siklóernyős célraszálló nemzeti bajnokságon, hajdúszoboszlón megszereztem a női harmadik helyezést. nem nagy dicsőség, majd holnap elmesélem miért. egyelőre csak annyit, hogy pl. négy női induló volt. :D

Ez pedig a Te dalod, ezt dúdolgattad a baleseted előtt pár órával. Mintha el akartál volna köszönni... Ahogy a levegőben meg is tetted, ez volt az utolsó mondatod: "Sziasztok, én elmegyek leszállni! További jó repülést nektek!" Drága Norbi! További jó repülést Neked is!

(Annecyben rengeteget emlékeztem és elköszöntem Tőled. Az első repülésnél amikor megláttam a leszállót és a baleseted helyszínét, a levegőben sírtam. Mint az ottani utolsó repülésemnél. Aztán lejátszódott előttem minden ismét - ahogyan már itthon is annyiszor. Az volt a kint töltött egy hét legnehezebb pillanata. Egyszer, amikor a fölött a hely fölött repültem, ahol Te itthagytál minket, elkezdtem emelkedni. Előző nap apa emelkedett ki ugyanott. Te segítettél nekünk, igaz?)

ezt zone blogján találtam a minap, beszarás ez a kisfiú! simán tök jól eltalálja a hangokat meg a szöveg is oké. tündéri! :)))

jipííí, dóri jön velünk a hétvégi versenyre!!! :))) kinevezzük az ase inverzió csapatának hivatalos fotósává! (azok lennénk mi...) :)))

yoda megbolondult. egyik macska se rágott meg soha az életben semmilyen vezetéket. yoda tegnapelőtt szétrágta a headsetemet apró pici darabokra, és szépen beterítette vele a lakást. ma reggelre a fejhallgatómmal csinálta ugyanezt. igazából csak azért bosszant baromira, mert semmi kedvem megint nekiállni beszerezni ezeket, ráadásul a fejhallgató (ami inkább fülhallgató) valami speckó volt, mert az egyik fülem kicsit gnóm és nem megy bele akármi... ráadásul még pluszban nem is az enyém volt hanem az öcsémé, csak nem használta...

miért van az, hogy a cégnél a firefox alatt szétesik x oldal (index, blog.hu stb.)? eleinte azt hittem, hogy a firefox hibája, de otthon viszont nem, pedig ugyanaz a firefox van ott is. összefügghet ez a sávszélességgel? de otthon tuti, hogy kisebb, mint bent. egyáltalán nem értek az ilyen dolgokhoz, szóval el se tudom képzelni mennyire írhattam baromságokat, valaki mondja meg. :)

tééékmíííhóóóm sálálálálá

dórinak, mert rég szórakoztunk ilyen jól mint tegnap! :)))

én még mindig csak próbálok visszarázódni a szürke hétköznapokba. a nap fele még mindig arról szól, hogy sztorizgatunk egymásnak meg küldözgetjük a kint készült fotókat. azt hiszem mindannyian othagytuk egy kis részünket. :)

ma viszont ha nem esik az eső, akkor koncertre megyünk dórival és jól megünnepeljük az ő szülinapját meg az én névnapomat, utólag.

hétvégén pedig célraszálló nemzeti, remélem jó idő lesz. apa sárkánnyal akar lerepülni, úgyhogy lefele sofőrködöm elvileg, csak kéne egy navigátor, mert egyedül úgy el fogok tévedni, mint a huzat... de a betervezett navigátor még nem tudja, hogy jön-e... ;)

ápdét: nem jön :(((

egyébként meg:

na mostanában kezdek magamhoz térni, eddig csak zombiként mászkáltam a lakásban. viszont már rend van, tisztaság, és a ruhák is mosódnak ezerrel. 

azt se tudom őszintén szólva, hogy hol kezdjem... természetesen az indulás végül nem sikerült zökkenőmentesre, de odaértem a találkozóhelyre időben. csak a lakáskulcsot felejtettem el itthon hagyni, ami svájcban eszembe is jutott... így aztán elkezdődött egy kétnapos szervezkedés, hogy akkor hogyan is fog bejutni dettike a lakásba macskát pesztrálni. végül szerzett egy lakatost, aki kicserélte a zárat, más megoldás nem lévén. igen, hoztam a formámat most is... :S  

valamikor szombat este érkeztünk meg, gyors sátorállítás és vacsi után másnap reggel esőben ébredtünk, így aztán a napi program városnézés volt. háromszor voltam már az annecy-i tónál, de nem tudom megunni se a várost, se a környéket. egyszerűen fantasztikus a város a mézeskalács házaival, a tó, a hatalmas hegyek... és lehet szidni a francia embereket, de velem mindig nagyon kedvesek és imádom az életritmusukat, a kajáikat, a borokról nem is beszélve.   

hétfőtől csütörtökig gyönyörű időnk volt, verőfényes napsütés, és imádom, hogy hiába van 35 fok napközben, a völgyszél miatt ezt nem lehet érezni és nem izzad le öt perc alatt az ember lánya. apával gyakorolgattuk a célraszállást, részemről inkább kevesebb, mint több sikerrel. :) nem repültem halálra magam, de így is összejött pár óra összesen. nem vagyok csalódott, mert amúgy sem azzal mentem ki, hogy én most majd mindenkit lerepülök az égről, másfél év majdnem-kihagyás után ez elég vicces cél lett volna... szépen vissza kell szoknom a levegőbe, és kezdésnek ez a hét tökéletes volt. 

pénteken ismét esett, úgyhogy megint várost néztünk és vásároltunk, majd szombat reggel nekiálltunk esőben összepakolni. azt hiszem jól tettem, hogy a saját sátramat vittem ki, néha volt olyan szél esténként, hogy kicsit még így is átrendezte a sátrat. viszont csak az utolsó nap ázott át picit, akkor is csak azért, mert az eső ráfújta a külső részt a belsőre. viszont a hálózsákom nem szuperált túl jól, két pokróccal is fáztam a hét éjszakából ötször. és a matrac is leeresztett minden reggelre. 

láttam kacsát a strandon, aki végigjárta a strandolókat, hátha lepottyan neki valami finomság, frissen kikelt kismadarat az anyukájával, kettőt is, olvastam sokat, emlékeztem és elbúcsúztam. voltak pillanatok, amikor nem volt könnyű ott lenni, de rájöttem, hogy nem azért kellett visszamennem, hogy továbblépjek, hanem azért, hogy rájöjjek, már továbbléptem. 

mindent összevetve nagyon örülök, hogy végül kimentem, nagyon jól éreztem magam, és most egy darabig biztos azon fogok gondolkodni, hogyan lehetne megoldani, hogy ott éljek.

ápdét: ja, azt elfelejtettem, hogy természetesen az első napsütéses napon leégett az orrom, majd szép sorba mindenem, a lábujjamig bezárólag. az utolsó nap pedig megcsípett egy hülye bögöly, és még mindig viszket és fáj. viszont kaptam olyan isteni névnapi fagyit, hogy csak na, ettem isteni palacsintákat, rekordot döntöttünk és tizenöten préselődtünk be egy kisbuszba ernyőkkel együtt, és még egy kis dolgom lesz a mikulással, ha találkozom vele... :)))

megérkeztem. 16 órát jöttünk haza, az utolsó 10 percben már azt hittem sírógörcsöt kapok. háromszor álltunk meg, háromszor! de ezt leszámítva fantasztikus volt ez a hét, holnapra összeszedem az élményeimet és beszámolok. most jó éjszakát.

juuuj, mit találtam a zinterneten az előbb!!! ez itten az én apukám meg egy sárkányrepülő meg egy hőlégballon. az összefüggés a három között az, hogy a ballonról "dobták le" sárkánnyal. 

:)))

egyébként hirtelen úgy alakult, hogy szombat hajnalban elutazom. az úgy volt, hogy apa felhívott tegnapelőtt este, hogy mennek annecybe repülni és az utolsó helyet felajánlották a szervezők olcsóbban.

nekem meg nem volt kedvem menni... tudom, jaj de szar nekem, egy hét franciaország, de meg van rá az okom. végül aztán rá lettem beszélve. dolgozóból is elengedtek, úgyhogy most következik két nap rohanás, hogy el tudjam intézni az elintéznivalókat, be tudjam pakolni a bepakolnivalókat, meg tudjam beszélni a megbeszélnivalókat, be tudjam szerezni a beszereznivalókat... és szombat hajnali 5kor indulás a bah-csomópontról. hogy oda hogyan fogok eljutni hajnalok hajnalán, azt még nem tudom...

ápdét I: teljes a káosz. ma úgy volt, hogy elmegyek munka után apáék sátáért és kiviszem az öcsémnek szentendrére, elhozom a sajátomat meg a hálózsákomat, és utána nyomás vissza a csajokkal találkozni. szerencsére a szentendrei utat megspórolta nekem a tesóm, mert bejön ő és elintézi a sátorcserét.

aztán eredetileg öten utaztunk volna egy ignis-szel (csomagok nélkül). aztán tegnap este már úgy volt, hogy csak négyen. aztán ma reggel hívtak, hogy beférünk a kisbuszokba, indulás hajnalban. most ott tartunk, hogy indulás holnap este tízkor valahonnan budáról, de értem jönnek...

ápdét II: nincs meg a hálózsákom...

ápdét III: megvan a hálózsákom...

ápdét IV: lehet, hogy mégse férek be a holnap este induló buszba, és mégiscsak szombat hajnalban lesz indulás... én már csak csendben figyelem a körülöttem zajló eseményeket... már az se lepne meg, ha kiderülne, hogy mégsincs hely és maradok...

eszti, aki egyiptomban tölti érdekesebbnél érdekesebb napjait, a blogjában néha összegyűjti, hogy milyen furcsa keresőkifejezésekkel találták őt meg. merthogy ezt a blogíró látja ám. kapok jó kis statisztikát arról, hogy hányan töltik le hányszor egy nap, egy héten, amit akarok. meg tudom nézni melyik bejegyzésemet hányszor olvasták el, milyen oldalról jutottak el hozzám, és hát a keresőkifejezéseket, igen. eddig nekem nem volt semmi említésre méltó, de ma megakadt a szemem néhányon, ezeket én is közzétenném most:

- szülinapi naptár az oviban (ez annyira nem izgi, a szülinapos posztomat dobja fel amúgy)

- pedig én próbáltam normális lenni (örülök neki, általában én is próbálok, nem sok sikerrel...)

- fáj és azt akarom hogy elmúljon (vajon talált megoldást a problémájára nálam?!)

- idősebb csajok sisakban motoron képek (furcsa perverzióik vannak egyeseknek... a motort még érteném, a sisakot már annyira nem, na de idősebb?!)

szétcsúszott a mosogató lefolyócsövének az illesztése. ezt onnan vettem észre, hogy mosogatás közben elkezdett folyni a víz a lábamra a szekrényből. akkor már mondjuk a fél konyha úszott, úgyhogy egy fél órája konyhát mosok fel. remélem az alattam lakó plafonja jól van, bár azért annyi víz nem folyt szét.

szeretném itt is megköszönni szaffynak és valmontnak, hogy pénteken és tegnap mellettem voltak. nagy szükségem volt rá, nagyon hálás vagyok nektek.