ééés szerencsére gyönyörű időnk volt és rengetegen voltunk, a szervezők becslése szerint 80.000-en (!!!) bár útközben sokszor elgondolkodtunk azon, hogy vajon hogyan számolnak meg minket. :)
 

az azért vicces volt, amikor valahol félúton az egyik szervező lány  odakiabált valakinek, hogy már 100.000-en vannak a ligetben, és a tömeg vége még a deákon várja, hogy el tudjon indulni. azért ezen mosolyogtam egy kicsit, bár remélhetőleg lesz ilyen is egyszer. :)

én kifejezetten örültem, hogy az elején nem igazán lehetett haladni, így belefért még egy fagyi is útközben. az erzsébet hídon még rollereztünk, ott meg is kérdezte egy kedves autós, hogy "ti nem bringázni jöttetek?"... az alagútban dudáltunk, kiabáltunk és örültünk, az oktogonnál bringát emeltünk a villamosnak.

a ligetben viszont kicsit csalódottak voltunk, ugyanis hiába mentünk viszonylag az elején, már nem értünk oda a fél hetes bringaemelésre. :( úgyhogy már csak pótemeltünk.

ápdét: leszedtem a bringaemelős képet, mert azt mondták bénán emelek biciklit, és amúgy is szar kép volt. de fontos tudni, hogy a biciklivel együtt a teknős is fejreállt. ez a teknős:

 

és találkoztunk a barátjával is. nagyon örültek egymásnak. :D

és végül keretbe foglaltuk a napot, ugyanis az induláskor csókolom beállás volt épp, az estét pedig a koncerttel zártuk. tök jó volt. :)

vasárnap critical mass, fél ötkor indulunk a deákról, ne felejtsétek! egyébként az egész város tele lesz programokkal a föld napja alkalmából. lesznek zöld vörksopok a környezetszennyezésről, környezet- tudatosságról, lesz öndivatbemutató, bringa- szépségverseny, lesz csókolom és krétakör színésztánczenekar koncert, meg egy csomó minden más is.

és akkor még néhány fontos dolog a szervezőktől:

"Készülj fel rá, hogy rengetegen leszünk, ezért újra lehet bringás dugó. Ennek legvalószínűbb helyszínei az Erzsébet híd budai hídfője, és az Akadémia utca eleje. Persze mindent megteszünk hogy ne így legyen, volt már hogy sikerült.

Szembeforgalom a Kossuth Lajos utcán, az Erzsébet hídon, esetleg a Bajcsyn és az Andrássyn várható. Itt kérünk hogy maradj a mi 3 sávunkban, mert azon is elférünk. Ne menj járdán, mert az stresszes a gyalogosoknak.

Kérünk, ha még nem tetted, olvasd el a felvonulással kapcsolatos tudnivalókat a honlapunkon:  http://criticalmass.hu/gyik Enélkül ne gyere el.

A felvonulás végén, 18:30-kor a Városligetben bringát emelünk, ahogy eddig is:
https://youtube.com/watch?v=6Q_45HGoo2w
http://criticalmass.hu/blogbejegyzes/20070709/panoramakepek-2006-2007

Kérünk ha teheted, maradj addig velünk a réten (vagy gyere vissza), és mondd ezt  másoknak is. Idén is rávesszük a híradókat hogy élőben adják, és úgy milliók érthetik meg sok duma nélkül is, hogy mi az a Critical Mass.

Csinálj videókat, képeket, amit már estétől gyűjteni kezdünk a honlapunk főoldalán. Ősszel is rengeteg készült:
http://criticalmass.hu/blogbejegyzes/20070922/critical-mass-2007-automentes-nap-sajto-foto-videogyujtes

Csatlakozhatsz az egyik csillagtúrához is:
http://criticalmass.hu/blogbejegyzes/20080407/critical-mass-az-egesz-varosban-csatlakozz-te-csillagturakhoz

A Critical Mass után is biciklizz minden hétköznap! Esetleg kezdd el heti egy nappal. Budapest nyárra bringás város lehet, és ez a pár nap sokat segíthet ebben. Az egészet ezért csináljuk.

Vasárnap találkozunk."


www.criticalmass.hu

 

 

tegnap este történt egy nagyon furcsa dolog. éppen moha koncertre vártunk verácskával és katával. valahogy szóba került a vipassana meditációs gyakorlat, amin egyszer régen résztvettem (pontosabban a 10 napos táborból 4 napot bírtam). szakítósblogosoknak üzenem, hogy mellőzzék a megjegyzéseket, egyébként ebbe a táborba annak a srácnak a kedvéért mentem, igen. :)

szóval a vipassanáról beszélgettünk, mert egy közös ismerősünk éppen most volt egy ilyenen. én a falnál álltam, és amikor valamiért kicsit odébbmentem, döbbenten vettük észre, hogy mögöttem a falra fel van firkálva ez a szó: vipassana. szerintem tök durva.

 

 

hebron szomorú, és nem tudja, hogy miért... pedig még nalucica is idebújt az ölébe, hogy megvigasztalja... ha tudna olyat, most biztos együtt pityeregne vele... :(

 

internet nélkül megáll az élet. erre már akkor rájöttem, amikor cirka egy hónapja elloptak kispesten egy rakás telefonvezetéket, és napokig nem volt se net, se telefon, nem működtek a bankautomaták, nem lehetett kártyával fizetni a boltokban stb. engem nem érintett különösebben a dolog, lévén itthon kábelnet, és éppen nem kellett kifizetnem semmit. de volt nagy felfordulás pl. az ejuróparkban.

na ma nem volt net a dolgozóban. enternettel küzdünk hónapok óta, múlt héten úgy tűnt kezd normalizálódni a helyzet. most pedig úgy tűnik, hogy mégsem. viszont így dolgozni se nagyon tudtam, kettőkor le is léptem. tudom, szeretnem kéne az enternetet ezért. :) de azért ez már nem vicces.

hazafele pedig egy emelkedő kellős közepén gondolt egyet a biciklilánc, és leugrott. ez se volt vicces... tekerek ezerrel, erre egyszercsak nem hogy nem haladok, de majdnem hogy hátrafele gurulok... közben jönnek az autók, de ügyesen megoldottam a helyzetet, gyorsan átdobtam a bringát a korláton, ott visszatettem a láncot, majd nyakamban a biciklivel lemásztam a domboldalon. na jó, a vége már kicsit vicces volt. :)

 

ne felejtsétek, egy hét múlva critcal mass biciklis felvonulás!!!

indulás a deák térről fél ötkor, bringaemelés a városligetben fél hétkor. a felvonuláshoz bárhol lehet csatlakozni, az útvonal és még több info a www.criticalmass.hu-n található!

szakítósblogosoknak üzenem, hogy akinek van bringája, annak a megjelenés kötelező! :)

(mondjuk ezt a képet nem értem, mert a föld napja április 22., de mindegy... :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

úgy tűnik lacibácsi aludt egyet és rájött, hogy kicsit túllőtt a célon. vagy a felesége beszélt a fejével. vagy elvitték az ufók, és egy másik lacibácsit hoztak vissza. vagy nem tudom. most éppen béke van.

az úgy volt, hogy péntek délelőtt hívott apa, hogy el fog lopni a munkahelyről, mert éppen szabin van és ráér. menjünk fúrni! mentünk. kérdeztem, hogy nem kéne azért előtte megkérdezni, hogy akkor most szabad-e, de apa azt mondta, hogy ha most megkérdezem, akkor azt fogja hinni, hogy tényleg ő a főnök. így hát nem kérdeztem semmit. elkezdünk fúrni, egyszercsak csöngetnek. már lilult a fejem, remegett a kezemlábam, viszketett a tenyerem, de kinyitottam az ajtót. ő meg csak annyit akart mondani, hogy itt meg itt mennek a vízvezetékcsövek, és hogy vigyázzunk. mondtam, hogy vigyázunk, de ha már itt van, mondja már meg, hogy van-e a háznak írásos házirendje. hát azt hiszi, hogy van, majd ha megtalálta másol egyet. elment.

befejeztük a fúrást, délután nekiálltam virágot átültetni a folyosón. jön lacibácsi. adott műanyag zsákot, amire ki tudom borítani a földet. adott tavalyi virágföldet, hogy keverjem össze az újjal. adott ajándékmuskátlit. adott esővizet locsolni. mindezt kedvesen és mosolyogva. a másik szomszédtól (az egy néni) kaptam virágmagokat meg virágoskönyvet. lehet, hogy tényleg ufók jártak erre?!

egyébként meg lehet azt mondani, hogy megalkuvó vagyok, de vállalom. inkább vagyok az, és legyen nyugi egy-két hétig-hónapig, mint hogy minden nap balhézzunk valami miatt, és megkeserítsük egymás életét (de főleg ő az enyémet :).

 

 

éreztem én, hogy még nincs vége a történetemnek laci bácsival (akit ma sikeresen lebélabácsiztam :). két hónapja lakom itt, de még mindig elég kezdetleges állapotok uralkodnak a lakásban. értem ezalatt azt, hogy például még fel kell szerelni egy ajtót, könyvespolcot, fürdőszobapolcot, gyékényrolót térelválasztónak stb. úgy alakult, hogy ma délután apa valamilyen csoda folytán ráért, gondoltam akkor akár ezekből párat fel is fúrhatnánk (rutinosak már biztos csóválják a fejüket)... meg ahogy azt móricka elképzeli...

felfúrtuk a fürdőszobapolcot. aztán nekiestünk a plafonnak a gyékényrolók miatt, egy lyukig jutottunk, mikor csöngettek. az óra pont fél hetet ütött (18.30), kint csodaszép verősfényes napsütés. laci bácsi lila fejjel megkérdezi, hogy mit csinálunk? mondom, hogy fúrunk. azonnal hagyjam abba, már éjszaka van, ilyenkor már nem lehet fúrni. mondom, hogy sajnálom, én nappal dolgozom, csak ilyen sötét éjszaka tudok nekiállni. :) ilyenkor már nem lehet, hagyjam abba. és elmegy. én meg utána, hogy akkor mondja meg, hogy mikor, hogy legközelebb nehogy fényes nappal véletlenül éjszaka fúrjak. azt mondja, délelőtt vagy délután. kérdezem, hogy az mégis hánytól hányig tart? erre rámcsapta az ajtót.

persze így utólag már belátom, hogy le kellett volna szarnom a fejét, és folytatni a fúrást, majd este 10 után feljelenthet csendháborításért. erre én elkezdtem bőgni a konyhában :) majd felhívtam a tulajt, hogy hát ez van, és ne lepődjenek meg, ha laci bácsi esetleg telefonál, hogy én milyen egy kibírhatatlan szomszéd vagyok, mert ládát merészelek tartani a teraszon, és éjjel fél hétkor fúrok.

most itt tartunk. a lakás egy merő csavar, tipli és egyebek, ki tudja apa mikor ér rá legközelebb. remélem valamikor nappal, bár ki tudja ezek után, hogy az mikor van?!
 

 

na ma egész kipihenten ébredtem, annak ellenére, hogy valamikor egy óra tájban sikerült elaludnom. reggel tekertem egy jót, ezzel levezettem a tegnap felgyülemlett feszültséget is. :)

viszont azon gondolkodtam tekerés közben, hogy azért valamit kell majd csinálni ezzel a bácsival. nem arra gondolok, hogy kinyírom és elásom az erdőben, lecsapok az örökségre, egybenyitom a két lakást és boldogan éldegélek tovább... (bár nem is olyan rossz ötlet... :) de valószínűleg jól elszúrtam tegnap azzal, hogy bepakoltam a dolgokat a teraszról, mert oké, hogy a bicikli meg kikerült, és így legalább elférek a lakásban, de úgy érzem - és valószínűleg ő is -, hogy most ő győzött. és így lehet, hogy simán azt hiszi, hogy akkor tényleg ő a főnök, és ki tudja mit talál ki legközelebb.

az a baj, hogy én nem tudok ilyen helyzetekben higgadt maradni (szakítósblogosoknak üzenem, hogy figyeljék meg az eset tanulmányozásához az aranyhaj-jelenséget :). egy darabig elvitatkozgatok, de amikor maximálisan meg vagyok győződve a saját igazamról, akkor iszonyúan felbosszant, ha a másik nem hajlandó megpróbálni az én szemszögemből (is) nézni a dolgokat. persze ez lehet fordítva is igaz, hogy a bácsinak van igaza, és én ágálok az ő véleménye ellen, de azt hiszem, itt most nem ez az eset forog fenn. ha mégis, szóljatok rám és befogom.

egyébként meg ilyen hangulatom van :) ->

 

a szomszéd bácsinak üzenem, hogy elmehet a picsába!

kibaszottul elegem van a szomszédságból. először az volt a baj, hogy nem zárom a rács mögötti rohadt üvegajtót. bezártam. igaz, hogy fél órát szarakodok így minden alkalommal, hogy ki- meg bejussak, de zárom, mert jókislány vagyok.

aztán az volt a baj, hogy nem mosom fel a folyosó lakás előtti részét. azt nem tudom, hogy honnan vette, hogy nem mosom (tényleg nem mostam...), kamerát raktak ki, vagy mi?! de mosolyogtam egyet, és azóta felmosom.

aztán az volt a baj, hogy este kint hagyom a szemetet az ajtó előtt. kurvára nem értem, hogy éjjel az kit zavar?! a francnak van kedve minden este megint fél órát szarakodni a szemét miatt az üvegajtóval, reggel meg amúgy is megyek le. de ismét jókislány voltam, és most már nem rakom ki az ajtó elé.

több baj nem volt a mai napig, leszámítva azt, ami nekem baj, hogy rendszeresen bebámultak a konyhaablakon cicasimogatást színlelve, hogy "mit csinál éppen aranyom?" mi a fasz köze van hozzá?! na ma jött a következő kör. van egy kicsi teraszom. ott tartom egy műanyag zöldségesládában a virágládákat, virágföldet, cserepeket stb. meg kint volt egy harmónikaajtó, amit még nem volt érkezésem feltenni. ma locsolgatom a folyosón (amit már rendszeresen felmosok, és nem azonos a kis teraszommal) a virágokat, jön a szomszéd bácsi, aki a házgondnok / közösképviselő / miafaszom egyben. na és akkor megpróbálom visszaadni a "beszélgetést":

ő: azok a ládák meg az az ajtó vagy mi, meddig lesz ott?
én: mármint hol?
ő: a teraszon.
én: nem értem a kérdést.
ő: azokat onnan el kell tenni.
én: már miért kéne?
ő: mert azok nem lehetnek ott.
én: már miért ne lehetnének?
ő: mert a teraszon csak virágok lehetnek.
én: ne haragudjon, a terasz a lakáshoz tartozik, azt tartok rajta, amit akarok.
ő: ez nem így van. azokat el kell onnan tenni.
én: nem tudom máshova tenni, kicsi a lakás, nem fér el máshol. ez a saját lakásom, azt teszek a teraszra, amit akarok.
ő: vigye le a pincébe.
én: nincs kulcsom a pincéhez, és nem akarom levinni.
ő: maga csak bérlő, ez pedig lakásszövetkezet. (az mi a faszom?! egyébként a lakást a tulajtól bérlem)
én: fizetek a lakásért, az részletkérdés, hogy bérlőként vagy tulajdonosként. ha tulaj lennék akkor is azt teszek a teraszra, amit akarok, meg ha bérlő vagyok, akkor is.
ő: ez nem igaz, mert ez lakásszövetkezet. ilyen kis bérlőcskék különben se pattogjanak. tegye el azokat onnan, azok nem lehetnek ott.

na itt már olyan ideges voltam, hogy majdnem megütöttem, a guta meg engem. úgyhogy inkább becsuktam az orra előtt az ajtót. aztán bepakoltam a ládát meg az ajtót (igen, konfliktuskerülő vagyok részben), és kitettem a biciklit. :) ha ezért is szól, tényleg megütöm vagy ordítok vagy nem tudom. na és itt most abbahagyom, mert megint ideges lettem, és nem fogok tudni aludni.

jóccakát!

 

 

annak ellenére, hogy napok óta mindenhonnan az folyik, hogy hétfőn bkv sztrájk lesz, reggel okosan kicsattogtam a buszmegállóba. mire odaértem már gyanús volt, hogy itt valami nem kóser. eredetileg nem akartam bringával menni, mert kicsit esett, és egy félversennyel még nem nagyon merek vizes úton tekerni. de hát a kényszer nagy úr, vagy gyalog vagy biciklivel. de mire hazaértem már szakadt az eső, abban már nem mertem bevállalni, meg hát szarrá is áztam volna. úgyhogy délelőtt itthon maradtam, és konkrétan nem csináltam semmit.

ilyenkor mindig lelkiismeret-furdalásom van, hogy végre van egy kis időm, és nem használom ki. pedig biztos találtam volna valami értelmes elfoglaltságot, porszívózhattam volna vagy berakhattam volna egy mosást vagy mittudomén. de én csak tengtem-lengtem, kávéztam, zenét hallgattam, és nagyon jó volt! végre nem jár senki a nyakamra, hogy takaírtsak ki, rakjak rendet, tanuljak, rendezzem ábécé sorrendbe a könyveimet, poroljam le a függönyt, húzkodjam ki a szőnyeg rojtjait egyenesre stb. végre én döntöm el, hogy mikor mit csinálok, ha csinálok egyáltalán. és ha nem, akkor meg rosszul érzem magam, mintha ott lenne a láthatatlan láb a hátam mögött, hogy jól seggberúgjon, ha lazítani próbálok. de nem engedek neki! :)

 

 

teljesen feltölt a napsütés, tök jó! végre simán tudok örülni csak annak is, hogy süt a nap, büszke vagyok magamra. :) és majdnem az egész hétvégét végigtekertem, és iszonyúan fáj a nyakam, a fenekem és a lábam, de annyira jóóó! :D

pénteken a szokásos szakítósbuli volt, de nekem előtte jótékonysági bálra kellett mennem, így csak éjfél után érkeztem meg. azt hiszem mondanom sem kell, hogy addigra már mindenki vagy nem volt szomjas, vagy fáradt volt, de azért nem hagytam volna ki ezt a cirka két órát. :)

ma fagyiztunk szaffyékkal meg margitszigeteltünk, bár én onnan hamar leléptem, mennem kellet lelket ápolni. néha annyira nehéz tanácsot adni, és néha pedig olyan könnyűnek látszik a megoldás kívülről. és mégis mindig az dönt, aki benne van. remélem azért néha tudok segíteni és nem tűnik hülye okoskodásnak, amit mondok.

 

 

ééééééés tadaaaam!!!

végre-valahára kész lett az én csodaszép biciklim!!! :D és hazatekertem vele, és itt áll az előszobában, és egyelőre ötpercenként kimegyek megnézni, hogy nem álmodom-e. :) csak úgy csillog-villog a sok új küllő, kaptam két plusz sebességet is meg gyönyörű új gumikat. annyira boldog vagyok, hogy el se tudom mondani! :DDD

 

 

egyébként ma bolondok napja van, az olyan embereké, mint ez itt a képen, aki semmiképpen nem a családom tagja, és végképp nem az apám! és az csak egy városi legenda, hogy kiskorában az ej mambót énekelte a templomban húsvétkor, mert azt mondták neki, hogy ott szabad énekelni. szóval én nem is ismerem ezt az alakot itt a képen, egyáltalán hogy került ide?!
 

  

 

 

szentendre, bercsényi utca


jelentem, hogy szombaton a szakítósbuli miatt nem tudtam másnap menni repülni, de megbocsájtok, mert amúgy is szar volt az idő. :)

vasárnap szentendre volt a program, anyám kirendelt játszóteret gereblyézni. nem, nincs se kertünk, se saját különbejáratú játszóterünk (bár ezt az izét már jóindulattal se nevezném annak...).  szóval kicsi lakótelep, közös zöldterülettel, nem tartja rendben senki, így a lakók veszik kézbe a gondozását, ami az egyik szomszédot és minket jelent. hős voltam és gereblyéztem, bár közben vagy tízszer összevesztünk, általában azon, hogy ne tömje meg a zsákokat annyira, mert szét fognak szakadni. nem fognak. de szét fognak. de nem fognak. öcsém vitte el őket a kukáig, persze, hogy szétszakadtak. erre az volt a reakció, hogy majd viszi ő, akkor nem szakadnak szét. itt feladtam...

inkább felcsattogtam a városba kávézni egyet a jó öreg gombában. sajnos amint picit is jó idő lesz megjelennek a hiéna turisták, akiktől nem lehet mozdulni se és hangosak és bunkók. ráadásul mindegyik bringával volt, csak hogy engem bosszantson. és valaki magyarázza meg nekem, hogy miért kell a motorosoknak a korzón túráztatni a járgányt órákon keresztül??? imádom őket, de iszonyú idegesítő, hogy ülnél a dunaparton, innád a jó kis kávédat, esetleg beszélgetnél, de nem lehet, mert csak azt hallod, hogy brümmbrümmbrümm... brüüümmmbrümmbrüüüümmmm... brüüümmbrümm... brümmbrüüüümmbrüm...

egyébként este otthon eltörtem egy poharat, azzal elvágtam a kezemet, összevéreztem a fél lakást, majd nekiálltam főzni, és elvágtam egy másik ujjamat is... nókomment...