puffogás és kötözködés jön, aki nem bírja, ne olvassa. :)

szóval reggel elkövettem azt a hibát, hogy bekapcsoltam a tévét, mert kivételesen zavart a túl nagy csönd készülődés közben. alapból a hideg ráz ezektől az elején oknyomozó-komolykodó-majdmikiderítjükazigazságotésafelelősöketfalhozállítjuk, a végén meg bájolgó-babamagazinos-bulvárműsoros reggeli szaroktól. a tévékettőset a hülye ostoba faőicsa demcsák zsuzsa miatt nem vagyok hajlandó bekapcsolni, a ertéellklubosat meg csak úgy az iszonyú pocsék stílusa miatt. egyébként is, mi a frászkarikát keres egy szujó zoltán egy reggeli ébresztőműsorban?!

de igazából nem ezen akadtam ki, hanem a következőn. az otthonszülés lett volna a téma, a vendég egy bába, egy szülész-nőgyógyász meg még valami otthonszülés mellett kiálló pasas volt. kiderült, hogy a szujó zoli ismeri az utóbbit, és az egész beszélgetést azzal kezdte, hogy általában nekik hasonló az értékrendük (mármint  a szujónak meg ennek az ürgének, de ez ki a szart érdekel?!), de most kicsit nem fog egyezni a véleményük, mert neki (mármint a szujónak) a felesége gyerekorvos és hát... na itt kapcsoltam ki.

nem kergetek hiú ábrándokat, tisztában vagyok vele, hogy a magyar (főleg kereskedelmi) televíziózás meg úgy általában a "sajtózás" színvonala a béka segge alatt van. de ez komoly, hogy olyan alapfogalmakkal sincsenek tisztában, mint a műsorvezetői objektivitás?! kit érdekel, hogy az ő felesége mivel foglalkozik, és neki mi a véleménye az otthonszülésről?! ráadásul ezzel az adott tévécsatornát is jellemzi, hiszen ő annak a képviselője.

persze tudom, ha nem tetszik nem kell nézni. nem is fogom. csak elkeserít, hogy ha színvonalas műsort szeretnék nézni, az olyan meló, mint tűt keresni a szénakazalban. maradok a formaegynél és a helyszínelőknél. :)

igazán izgalmas napjaim vannak mostanában. tegnap reggel felkeltem, és egy csipatörölgetés meg egy fogmosás között konstatáltam, hogy a yoda eltűnt. nem sok helyre tud elbújni a lakásban, úgyhogy viszonylag hamar rájöttem, hogy egy hely van, ahol ki tudottt jutni a lakásból: az erkély.

kicsit félve néztem le az erkélyről, arra számítottam, hogy ott lesz valahol lent kiterülve, de nem volt. két dolgot tudtam elképzelni, kiesett, nem élte túl és már valaki elvitte/elvitette. vagy túlélte, de már hetedhét határon túl jár. úgyhogy lementem körbenézni, és ez a kis hülye ott kuporgott az egyik pinceablak sarkában, halálra rémülve.

amennyire meg tudtam állapítani viszonylag jól volt, csak a jobb hátsó lábát húzta egyre jobban, úgyhogy mentünk a dokihoz. bent tartották, berakták egy jó nagy ketrecbe, kapott infúziót, ami egy vékony zsinóron (!) ment a kis lábába, mondtam a dokinéninek, hogy ez így nem lesz jó, az a zsinór halálra van ítélve, de azt mondta nem baj. :) végül amúgy nem rágta szét, de tegnap este már érte kellett menni, mert állítólag olyan virgonc volt, hogy alig bírták vizsgálni. :)

ma visszavittem kontrollra, jól van, a lába nem törött el, de ínszalag-szakadása még lehet, csak nem akarják rögtön felvágni, várunk egy hetet hátha csak meghúzta. aztán a fájdalomcsillapító injekciónál nyávogott egyet és jól belémharapott. a dokinénivel meg ott röhögtünk, hogy zuhant nyolc emeletet és a szurinál kényeskedik?! :D

na mindenesetre az a lényeg, hogy a körülményekhez képest jól van, csak most a nalu fújja-morogja ezerrel, remélem nem nyírja ki, amíg nem vagyok otthon...

ápdét: nalu már nem fújja, de a nagy barátság még nem állt vissza. ez a kis buzi viszont... nyitva hagytam az erkélyajtót, hogy kicsit lehűljön a lakás. itt ültem végig. majd egyszercsak kinézek az ablakon, és a hülye yoda ott ül a korláton... ez semmiből sem tanul?!

operát nézek. én. azt hiszem beteg vagyok...

persze eddig még azt se tudtam megállapítani, hogy milyen nyelven énekelnek, de megnéztem a porton, donizetti szerelmi bájitala az 1988-ból, és magyarul megy.  egyébként egész szép.  :)

nyáron a dinnye a király, megveszek érte. képes vagyok együltő helyemben megenni egy felet, persze nyilván attól függ mekkora dinnyének a feléről beszélünk... :) kevés gyümölcs van, amit nem eszek meg, vagy csak feltételesen. pl. a sárgabarackot csak keményen szeretem, a szilvát és a körtét is. a sárgadinnyéhez hangulat kell, az almához is. de a dinnyének nincs feltétele, csak az, hogy érett, édes legyen. imádom! viszont még soha nem jutott eszembe róla az, ami pár perce. ahogy vágtam a késsel a szelet dinnye piros húsát, eszembe jutott, hogy olyan, mint az ember húsa, és erre a gondolatra durván megszaladt a kés a kezemben. azt hiszem kicsit túl sok helyszínelős, gyilkosos filmet nézek...

szójjámámuternak dobjonleszotyirapééézt! :D

csak azért sem fog kiborítani egy "kis" el- és lakásbeázás, meg az anyám se. csakazértse!

tékitízi és kípszmájling.

na megint kopasz lettem. :)

ápdét: a fodrinál ez a párbeszéd zajlott le, még a legelején:
- hebikém, akkor mennyit vágunk?
- sokat.
- az egészet???
- igen.
- úristen, csak nem...?!
- de.

namármost, megállapítottuk, hogy az utóbbi négy-öt évben, amióta hozzá járok, mindig levágattam a hajam szakítás után. durva. (amúgy nem lettem teljesen kopasz, nopara :)
 

szombaton majdnem lett névnapi repülés, illetve volt is, csak nem olyan, amilyet terveztünk. a terv egy szép dunakeszi-dunakanyar-dunakeszi kör volt, csak erős volt a szél egész nap, még estefelé is. mindenesetre megpróbálkoztunk egy felszállással, de nem tetszett se nekem, se apának, úgyhogy fehéredő ujjakkal leszálltunk egy kvázi iskolakör után. már a hangár előtt jártunk, amikor észrevettem, hogy még a lábujjaimmal is kapaszkodom. :)

ja, és van új dolgozó, holnap kezdek, izgulás-izgulás! :)))

ilyeneket fotózok az erkélyről mostanság:

ma olyan, de olyan - hogy is mondják ezt - kulináris élményben volt részem, hogy muszáj megosztanom.

apával kerestünk egy aranyos kis vendéglőt ebédelés céljából, de nem volt konkrét ötletünk. gondoltuk majd találunk valamit útközben. találtunk is.  

nem vagyok egy nagy gasztro-akármi, szeretek finomat enni, főzőcskézni is, bár nem nagyon tudok. étterembe nem sokat járok, legalábbis a szó hagyományos értelmében. nem szeretem a "modoros" helyeket, ahol figyelnem kell, hogy hogy fogom a villát, hogy ülök a székben meg ilyenek. és nem mellesleg nem "szeretek" egy ebédre, vacsorára sok ezreket kiadni. szóval az is számított, hogy (a mi pénztárcánkhoz mérten) ne legyen túl drága a hely.

teljesen véltetlenül láttam meg, pedig sokszor jártam már arrafelé. a hely neve ypsilon cafe, a hungária-stefánia sarkán van. a teraszon ültünk le, eleinte kicsit zavaró volt a szombati nagy forgalom zaja, de idővel már fel se tűnt. valami kereskedelmi rádió szólt, de nem zavaróan, bár a helyhez abszolút nem illett. a tévében épp a tour ment (nagy piros pont :), aztán átkapcsoltak a formaegy időmérőjére (nagy piros pont :). vendégek nem voltak sokan, ha jól emlékszem három asztalnál ültek rajtunk kívül, de nekem úgy tűnt, már korábban odaszokott társaságok.

az étlap mindössze két oldal, nem volt hatalmas nagy választék (ennek külön örültem, mert ha étterembe tévedek, a sok kajából alig bírok választani), de ami volt, az nagyon változatos volt.

25-30 közötti srác szolgált ki minket, kedves volt és udvarias, de nem túlságosan, mindig ott termett, ha kellett, de nem járt folyton a nyakunkra, és nem volt tenyérbemászó sem. citromos jegesteát kértem, szerintem házi volt, igazi citrommal, jéggel. én brassóit kértem partadicsomsalátával, apa sztrapacskát. kicsit sokat kellett rá várni, de szerintem csak azért éreztem soknak, mert már nagyon éhes voltam. :) a srác viszont megköszönte a türelmünket, amikor kihozta a kaját, ez nagyon tetszett. :) a paradicsomsaláta elsőre elég bizarrnak tűnt, valami furcsa lilás hab volt a paradicsomkarikákon, ami gondolom lilahagymábólkészült, és amilyen furán nézett ki, olyan finom volt. a brassói valami hihetetlenül isteni volt, komolyan mondom, még soha nem ettem ilyen finomat! megkóstoltam apa sztrapacskáját is, ami ugyanolyan isteni volt. a kis nokedlik szinte szétolvadtak a számban, nem volt se túltejfölözve, se túljuhtúrózva, se túlszalonnázva. tökéletes volt. a brassói fűszerezését pedig azt hiszem soha semmi nem fogja űberelni. :)

szóval konkrétan egy kulináris orgazmus volt a mai ebéd, a pincérnek meg is dícsértük a szakácsot, cuki volt, ahogy elpirulva mondta, hogy átadja neki. :) 

bent nem voltunk, de megnéztem a honlapjukat, és egyszer tuti megnézem belülről is a helyet, mert a képek alapján baromi jól néz ki. a terasz nagyon szép volt, egészen minimális dizájnnal, kényelmes székekkel, és még a tányér is rohadt jól nézett ki. :)

aztán ittunk még két tejeskávét, és mindezért fizettünk borravalóval együtt kevesebb, mint négyezret. szóval nagyon-nagyon ajánlom a helyet!

ez a nap egy őrület volt. persze csak a szokásos formában. kizártam magam a lakásból, semmi különös. én már meg sem lepődtem. igaz, hogy egy csomó dolgom lett volna délután, de mezítláb furcsa lett volna bármit intézni, főleg, hogy minden, ami kellett volna, bent maradt a lakásban.

úgy történt a zesemény, hogy kivittem egy kartondobozt a folyosóra. nagy volt a szél, erkélyajtó-, ablak nyitva. még meg is fordult a fejemben, mielőtt kiléptem, hogy vinni kéne magammal a kulcsot, hátha a huzat becsapja az ajtót... hát a huzat be is csapta. én meg ott álltam végtelen nyugalommal az ajtó előtt, zokniban.

először a gondnokhoz mentem át, neki megvan a tulaj srác száma, nála meg a pótkulcs. hívtuk, de nem vette fel. akkor átcsattogtam a mindenesbácsihoz, de nem volt otthon. jobb ötlet híján átmentem mezítláb hugihoz, és nála csöveztem egész déltuán. tőle elértem a srácot, de csak később tudta elhozni a kulcsot, úgyhogy apa elment érte. persze mivel a saját kulcsom benne volt a zárban, ezért nem mentünk vele semmire...

úgyhogy tovább csöveztem apánál az irodában, amíg ők közgyűltek, (kaptam kölcsön cipőt) és közben vártuk vidékről hazaérkezni egy siklóernyős barátunkat, aki mellesleg mászik. a terv az volt, hogy a fölöttünk lévő erkélyről lekötelezik az enyémre, mivel az erkélyajtó nyitva, és beenged belülről. ez is történt, csak már sötétben, úgy fél órája. :)

a fölöttem lakó meg se lepődött, ő pár napja ugyanígy kizárta magát, csak őt a zárat szedték szét. és igaz, hogy a mai napom totál elúszott, de legalább megismertem a felső szomszédomat. :)

dreher reklám zenéje, tecc :)

dórinak boldog szülinapot!

mitronakés szaffynak meg itt is utólag. :)

na nézzük, mi volt még.

voltunk várat nézni idegesítő idegenvezetővel, aki képes volt a cirka száz embernek bejelenteni, hogy nála kuss van és fegyelem. folyton azt kiabálta quiet!!! néha hozzátette, hogy please. szerencsére végül kettészedtek minket angolul és horvátul beszélő csapatokra és ő a horvátokat vitte tovább.

volt össznépi borozás és berúgás, viccesen nézett ki a sok részeg mindenféle népség azokon a nagy teherautókon. :) ugyanis ilyen katonai iveco teherautókkal vittek minket mindenhova, aznap este épp öt szőlőházba.

sajnos egyéniben nem tudtunk jó eredményeket elérni, mindenki rosszabbul teljesített a szokásosnál, én meg aztán pláne. katasztrofális voltam, ráadásul az egyik körben elhúztam negatívba az ernyőt, szerencsére az ernyő is lomha és én is gyorsan kezeltem, így nem lett baj. de azért összeszartam magam rendesen... le se írom hányadik lettem végül, apa azzal vígasztalt, hogy még így is benne vagyunk a világ száz legjobb célraszállói között. :) csapatban viszont nagyon jók voltunk, az utolsó két körre nagyon összekapták magukat a többiek és brillíroztak. így felhoztuk magunkat a tizenegyedik helyről a hetedikre, ami nagyon jónak számít.

nem vagyok túlságosan nacionalista lélekkel megáldva, de nagyon jó volt nemzetiszínű melegítőben, zászlóval felvonulni. ott mi voltunk a magyarok, képviseltük az országot, ahogy mindenki más a sajátját. nagyon jó volt. jó lett volna valami érmet szerezni, de majd legközelebb. jövőre törökországban lesz az eb. addigra kéne valami szponzort szerezni legalább a repjegyre. a kínaiak bezzeg a verseny végén még az ernyőiket is eladták...

iszonyú furi most itthon lenni, olyan volt ez az egy hét, mintha sosem akarna elmúlni. ráadásul itthon minden más lett, egyedül vagyok, nincs munkám, ami részben jó, mert végre eljöhettem abból a nyomasztó környezetből és pihenhetek kicsit. csak jó lenne már egy kis stabilitás.

holnap megyek lakást nézni.

na egy gyors összefoglaló, aztán húzok aludni.

kint vagyunk hrvatska-ban, a célraszálló vb-n, ma volt a nevezés, regisztráció, szálláselfoglalás, megnyitó, egyebek. holnap kezdődik a verseny, bár egyelőre úgy néz ki szar idő lesz, lehet, hogy lefújják a napot. mindenesetre nyolckor briefing (eligazítás), úgyhogy már rég aludnom kéne... mondjuk a kocsiban szokás szerint húztam a lóbőrt rendesen (nem én vezettem :).

félúton a balcsinál még megálltunk a velünk utazó csapattársunk nyaralójában meggyet szedni, meg málnát enni, meg sárgabarackot (szerencse, hogy éretlen volt még, mert a sárgabarackból csak azt szeretem). aztán nyomás tovább. mondjuk sietnünk nem kellett, mert a megnyitó csak nyolckor volt, nevezni meg addig bármikor lehetett.

egész úton esett az eső, mire megérkeztünk nagyjából elállt, úgyhogy regisztráció után el is húztam egy órára tekerni (elhoztuk a binyiglit), hogy fitt és üde és friss legyek mindig. :)

aztán kiderült, hogy nincs zászlónk, volt ellenben egyenmelegítőnk, apa szerezte ingyér, ilyen susogós, otthon föl nem venném, de itt nagyon csinik és egységesek voltunk benne. :) mondjuk a többi csapatnak olyan csodaszép egyenruháik vannak, az angoloké rendes polár kabátka, piros-fekete, kurva jól néz ki, a japánok kék-fehérben virítanak, a cseheknek is valami angolokhoz hasonló polár felsőjük van, a többiek nemzetiszínűben nyomják, mint mi, de átlagban jobb minőségű cuccban. hát ha nincs szponzor, akkor nincs szponzor, na.

viszont a magyar szervezőlány szerzett magának a vurlsiban hellókittis naaagy lufit, arra ráadtunk egy versenyzői pólót, az lett a zászlónk, így legalább jól megnézett mindenki minket. :)

magán a ceremónián majdnem elbőgtem magam, kurva jó volt végignézni ezen a társaságon, meg a közönség is nagyon jó fej volt, rengetegen voltak, ugyanis a megnyitót összehozták a helyi városi ünnepséggel, ugyanis ivanec éppen 600 éves.

amúgy gyönyörű a környék, már amit eddig láttam belőle, a hegyekből még semmit, mert eltakarják a felhők.

na hát egyelőre ennyit, húzok alunni, tessék drukkolni!

van fejhallgatóm! újra! köszi mitro! :)))

merthogy a yoda megint szétrága. mint ahogy megrágta a vadiúj júpíszí modem adapterének kábelét (az még szerencsére működik), és igazából minden zsinórt, ami a keze (szája) ügyébe kerül. tudom, hogy ez már lefutott lemez, de nem tudok mit csinálni. nem tudom zsinórmentesíteni a lakást, képtelenség. ráadásul megint elkezdtek mindenfele odapisilni, hátizsák, székpárna, mi a franc van ezekkel?! tegnap reggel meg arra mentem ki a nappaliba, hogy minden tiszta toll volt, szerintem elkaptak az erkélyen egy galambot, ami valami csoda folytán megmenekülhetett, mert tetemet nem találtam...

nem való nekem állat, semmilyen. nem tudom se megnevelni, se vigyázni rá. mondjuk az egyszobásba úgyse tudom magammal vinni őket. de akkor kinek adjam ezt a két kis buzit? hol találok olyat, aki majd ugyanúgy szereti őket, és esetleg jobban vigyáz rájuk? kertesház kéne nekik, azt imádnák. nincs valami ötlete valakinek? vidéki rokon, barát, akárki?

na, kezdődik...

lehet, hogy nem megyünk le pénteken délután, munka után a vb-re, horvátországba, csak szombat hajnalban. mondjuk annyira nem bánom, mert nagyon sok dolgom van még, ráadásul pénteken becipelni a tizenegy kerből a tizedikbe (és még véletlenül sincsenek egymás mellett) az összes egy heti cuccomat annyira nem lenne vicces... persze a jövő hétre meg egyelőre esőt mond a windguru legalább három napra, viszek könyvet meg esőkabátot.

naszóval az volt a hétvégén, hogy szombat-vasárnap edzőtábor hajdúszoboszlón. szombaton erős volt a szél, de azért lementünk délelőtt, gondoltuk erős szélben is jót lehet strandolni. aha, csak erős szélben hideg van, hidegben pedig annyira azért nem jó strandolni. szóval ültünk sokat a reptéren, de nem baj, néztük a vitorlázórepülőket, akik boldogan repkedtek mittudoményhány kilómétereket, meg 3-4-5 órákat. hogyrohaggyanakmeg. ha sok pénzem lenne, átnyergelnék vihornyára és szarrá repülném magam.

aztán este hét fele elkezdett almulni a szél, akkor nekiálltunk gyakorolni, először csak a bátrabbak, aztán kilencig toltuk mi is apával (mi vagyunk a beszaribbak :), a végén már alig láttunk valamit. (aztán csak le kellett venni a napszemüveget, hehe :)

volt azért izgalom is, megtámadott egy cserebogár, de durván. ha nincs rajtam bukósisak, szétveri a fejemet! nekemrepült vagy hatszor, a végén komolyan féltem tőle, hogy ki fog nyírni, de végül azt hiszem végelgyengülésben kimúlt vagy csak feladta a küzdelmet.

este grilleztünk virlsit, fröccsöztünk, sátrat állítottunk, kutyáztunk, cicáztunk, szülinapoztunk, kaptam meglepi pezsgőt meg virágot a csapattól, cukik voltak. :)

vasárnap dóri beállt eredményeket mérni meg jegyzőkönyvezni, reggel fél hattól héttől nyomtuk a köröket, mert erősödést ígértek délre, ami meg is érkezett tízre. addig csőröltem vagy kilencet (asszem pont annyit), egész jó eredményekkel, ráadásul a kezdődő aktív, termikus időben, szóval sikeresnek ítélem a hétvégét.

marionett bábu :)

egyébként meg minden nagyon kusza és zavaros, munkahelyváltás, költözés, hétvégén kezdődik a vb, én meg totálisan szét vagyok esve, fáradt vagyok és nyűgös és világundorom is van, de ezekről most nem akarok írni.

nagyon nagyon fáradt vagyok, viszont nem is annyira béna, amennyire gondoltam. (vagyis jól sikerült a hétvégi edzőtábor)

és bsz kerinek, és nekem is. :)

kisvi mutatta, tök jó :)

és itt a werkfilm: 

június harmadikán hajnalban megszületett ányez nudlija. mostantól így fogom hívni, mert apa megkérdezte, hogy hány centi és hány kiló, és az adatokból megállapította, hogy akkor nem gömböc, hanem nudli. :)

és tényleg az, egy nagyon picike kis nudli. én ilyen pici babát még sosem láttam, mellesleg a legfiatalabb baba is, amit eddig láttam, már több hónapos volt. ő meg még egy napos sem.

a közeli barátok közül még senki nem szült, így ányez volt az első, akinél végig tudtam követni az eseményeket részletesen. (azt is most tudtam meg például, hogy a köldökzsinór "anya felőli vége" kijön a méhlepénnyel együtt...) és egyszerűen nem bírok magamhoz térni attól a csodától, hogy az a kishaver, akit én tegnap láttam, az ott fejlődött ki ilyenné ányez hasában, és aki hétfőn még bent hullámzott a pocakjában, amit döbbenten néztünk, az most ott alszik az alatt a kis kék takarócska alatt... és amennyire csodálatos ez az egész, annyira félelmetes is egyben...

szóval üdv ebben a gazdasági válságos, globális felmelegedéses, de mégicsak szép világban, te kis nudli! :)

katasztrófa vagyok...

tegnap edzőtábor volt a gödöllői reptéren. a gödöllői hévmegállóba beszéltünk meg találkát negyed tízre. az örsön derült ki, hogy a hév, amit kinéztem magamnak, nem negyedre, hanem háromnegyedre ér ki. akartam telefonálni, de az egyiknek a yoda szétrágta a töltőjét, és hiába csinálták meg, most épp nem működik. a másik telefon meg kb. öt percet bír bekapcsolva... szóval a telefon épp a kezemben halt meg. próbáltam fülkéből telefonálni, de az első nem működött, a második nem vette be a pénzemet, a harmadik bevette, de azzal a lendülettel el is nyelte. ekkor már nagyjából a sírógörcs és az agybaj kerülgetett, úgy döntöttem, hogy ez az a nap, amikor fel se kellett volna kelnem, és ha én még repülni is próbálok, abból tuti még nagyobb baj lesz, úgyhogy az astoriáról még apát elértem (aki várt volna gödöllőn, azt nem), hogy szóljon vkinek, hogy nem megyek.

néha úgy érzem be kéne zárni valami intézetbe, mert ön- és közveszélyes vagyok...

ma azért bepótoltuk a tegnapot, bár az eső csak három kört engedett, az erős szél pedig nem sok sikerélményt. apa mondta, hogy azért a tegnapi telefonom érdekes volt, ugyanis sírva mondtam a telefonba, hogy me-heg-halt a telefonom. még szerencse, hogy volt időm elmondani mi halt meg, mielőtt megszakad a vonal...

tegnap láttam egy papot rendes papi hacacáréban a mekiben. éppen tolta a bigmeket, vicces volt. :)

amúgy meg élek még, csak álláskeresés van ezerrel, meg lakásberendezés-takarítás, meg magánélet, meg hétvégén edzőtábor, meg hajajaj... :)

itt van még egy videó a versenyről, 2.40-nél az én ernyőmön csúszik végig a kamera. :)